Megjöttek 6. -bónusz-

A kopasz férfi egész úton gondolkodott, és csak maga elé meredt, a rendőrök előtte ráccsal elválasztva, és arra gondolt, a felesége mit élhet át. Vagy a barátja... Aztán egyszercsak kinyílott az ajtó, és kiszállt, kezén bilincs, a fekete ruháján fehér foltok... Ahogy benézett egy nagy hosszú udvart látott, magas drótkerítéssel ellátva. Tudta, hogy ez a börtön... Elindultak befelé, és meg sem szólalt. Ahogy beléptek a börtönbe, hideg volt, és a férfi érdekes szagokat érzett... Dohányfüst, sok fürdetlen ember, egérszag... Úgy érezte, nem a luxusszállodában van. Kapott egy egyedülálló zárkát, aminek az ajtaján az állt, hogy 313-as szoba. Ismerte a számot, emlékezett Henessy áldozatainak számára, és ez a szám pont annyi volt. Aztán ahogy bement, egy szobatárs volt ott. Ismerte. Henessy segédje volt mindenben, de a hűsége miatt ide jutott. A férfinek vállig érő haja volt, és erős borostája, és rendkívül büdös volt. Ahogy egymásra néztek kapásból tudták, hogy nem lesznek jóba. De miután a kísérők kimentek, Henessy segédje kérdezni kezdett:
- Miért kerültél ide? - a hangjában zavar volt, amit az hozhatott ki, hogy már hosszú évek óta itt ül.
- Megöltem a górédat. - a kopasz férfi ellenben teljesen nyugodt volt...
Ezután hosszas hallgatás következett a zárkában...
...Egészen egy héttel azutánig. Egyszercsak egy rendőr lépett be, és határozott hangon szólította Henessy gyilkosát. A férfin semmi sem látszott. Tiszta volt, nem volt borostája. A férfira börtöni ruhát adtak, majd egy szolgálati autóba ültették, és elvittek. A bíróságra... A férfi mindent elismert, és 10 év letöltendő fegyházra ítélték. A börtönbe visszatérve, rosszul volt, de nem mutatta ki. Pár hét csendességgel, és halk fájdalommal zajlott le benne.
De egyik alkalommal, az embereket fürödni vitték. A kopasz férfi, és Henessy exsegédje elindultak kifelé... Ahogy beértek a fürdőbe, hősünk azonnal fürdéshez látott, Henessy segédje pedig kicsit később... Közben új rabok is jöttek fürödni. A segéd pedig egy kést ránott elő, amit a kopasz férfi hasába szúrt... Azonnal összeesett, de a másik férfi még mindig szúrkálta... Az egyik szúrásnál a férfi melegséget érzett magában, majd látta, hogy kiáll a szívéből a kés. Aztán becsukta a szemeit, és a vér, és víz keverékében feküdt csak, majd egyszer, a megszúrt testrész megállt. Megszűnt a működése, és soha többé nem is állt vissza. Henessy gyilkosa, a kopasz férfi, a fiatal fiú barátja meghalt.

Vége

Véget ért életem egy döntő szakasza, amikor felhőtlenül boldog voltam, és nem voltak gondjaim. Véget ért a szerelem, ami talán így végződött a legjobban... Barátságban váltunk el, és jobb szakítást senkinek sem kívánhatnék... Ehhez még annyit fűznék, hogy nem Ő volt a hibás. Semmiről sem tehetett. Angyali lány volt, akiben megtaláltam azt, amit kerestem. De a szituáció így hozta, és ki kellett mondani, hogy fejezzük be. Talán legfőképp Én voltam a hibás, amikor egyre kevesebbszer beszéltünk, pedig lett volna rá lehetőség... Olyan lány volt Ő, aki egyszerűen tökéletes, és rá mertem mondani, hogy "életem nője". De rájöttem, nem érdemlem meg... Ő egy sokkal jobb fiút érdemel, akinek több ideje jut rá, és közelebb van hozzá. Én ezekkel sajnos nem tudtam szolgálni, nem vagyok tökéletes. Szívből kívánom neki, hogy találja meg azt az embert, akivel ki tudja vitelezni azt, amit én csak szóban tudtam...
Amúgy nem sírok utánad, de mindenképp el szeretném mondani, hogy Te voltál az első olyan lány, aki iránt hamisítatlan szerelmet tápláltam, csak a mindent legyőző szerelmem legyőzte a bennem rejlő embert is... Sok boldogságot!

Van nekem egy...

Egy emberről fél éve tudok beszélni bárkinek, úgy, hogy nem mondok rosszat, de mégsem érzem, hogy a rengeteg szó tudná jellemezni ezt a barátságot. Ő egy különleges ember, akivel nagyon mély barátságot ápolok, és rengeteget beszélünk. Vannak dolgok, amik számomra csak az Ő személyéhez köthetők... Ő egy egyedi ember, egyedi, mert tud olyanokat, amik belőlem hiányoznak. Rengetegszer érzem azt, hogy rendkívül kiegyensúlyozott ember, mert nem mutatja ki a gondjait, és úgy tartja magában, ahogy nekem sosem menne. Nekem Ő egy kiemelkedő ember, aki nagyszerű példakép lehetne bárki számára... Ő egy olyan személy, aki az egyéniségével lehetne híres. Tudja Ő is, hogy csodálni való, amit átélt, tudja, hogy imádom, de minden alkalommal elmondja, hogy sok mindent tanítottam neki, Én ezt nem ismerem el, mert igenis Én tanultam Tőle! Ő egy királynő, aki jó indulatú sokakkal, és sokakkal ellenséges, mégis amióta ismerem egyszer sem volt velem ellenséges... Sőt, kimondottan kedves embernek ismerem, aki nem tud csalódást okozni. Olyan királynő, aki tanítanivaló életszemlélettel rendelkezik, és rendkívül szeretnivaló. Szerencsésnek vallom magam, amiért ilyen barátokat kaphattam az élettől, akik nagy egyéniségek, jó fejek, de tudják a határokat. Akármelyikükkel beszélek, minden alkalommal rádöbbenek, hogy nélkülük sehol sem tartanék, és egy elveszett ember lennék... Ők adták meg nekem azt, amitől most tartok valahol. Nem kellett hozzá sem pénz, sem semmi. Egyszerűen az igaz barátok, akiket megtaláltam... Akiről beszéltem, ezeknek a barátoknak egy vezéregyénisége, akit nagyon szeretek; Nia.
Köszönök Neked mindent! <3

Szakítás

Szakítani sokféleképp lehet. Lehet szakítani egy nagy szerelemmel. Szakíthatunk a barátokkal. És szakíthatunk a múlttal, amit sokan el tudnak feledni, át tudnak siklani a múlt zord emlékei felett, szakítani az átélt borzalmakkal, és változtatni az elrontott dolgokon. Sokaknak sikerült, vagy sikerülhet az, ami másnak egy távoli álom, vagy egy közelinek gondolt cél. A múlt kitörlése az elméből egy olyan dolog, ami sokaknak jelent törést az életében, de lehet felüdülés, amivel elfeledi a rossz dolgokat, és változtat az élethez viszonyított hozzáállásán. Olyan célokat tűz ki maga elé, amikkel meghazudtolja régi énjét, és megmutatja, hogy a semmiből fel lehet jutni az emberiség csúcsára. Pénz, és minden negatív hatalomadó tárgy, vagy dolog nélkül. Egy dolog kell hozzá; kitartás. A kitartást lehet növelni, lehet tartani, de elhagyni sosem lehet. Akiben ez a tulajdonság nincs meg, még megszerezheti egy embertárs segítségével, vagy sikerélmények átélésével. Mindenki, aki elért valamit az életben, tudja, hogy a kitartás volt az, amire minden szituációban szüksége volt. Lehetett az egy fontos pillanat, lehetett egy olyan siker, ami kevés embernek adatott meg az élet színes kavalkádjában, de erre az egészséges önbizalomra, kitartásra szüksége volt, mert enélkül nem juthatott el addig, ahova akart. A lehetőségeket minden szituációban felismerte, és élt velük, mert tudta, hogy neki ez kell a célhoz. A célokat ésszel kell kitűzni magunk elé, mert egy elrontott cselekvés az egész addig épített útunkat romba döntheti, és ezzel az önbizalmat nullára veti, majd depresszióssá teszi az embert.

Dórinak...

El szeretném mondani, hogy sosem lesz még egy ilyen barátom, lehet, hogy rengetegszer sértődtél meg rám, de csak annyit tudok mondani, hogy az egyik legnagyszerűbb barátom voltál. Reggel nagyszerűen indult a napom, és arra gondoltam, hogy nem vitázok, aztán jöttél te, akit annyira szeretek, és elveszett ez a gondolat. Egy apró vitázás miatt véget ért egy nagy barátság, aminek hatására mindannyian kevesebbek lettünk egy picivel. Úgy éreztük ez egy végtelen mese, aztán rövid valóság lett. Megszűnt egy olyan kapcsolat, amiben nagyon könnyű megszerezni a társat, de elhagyni a legegyszerűbb. Nagyon régen sírtam ember után, de most könnyezem. A valóságot már senki sem fordíthatja vissza, és teheti jobbá. Köszönöm neked azt, amit másfél év alatt kaptam! Az elmúlt 3-4 hónapban rengeteg olyan dolgot csináltam, amit tiszta szívből sajnálok. Rengeteg emberrel kerestem vitát, és rengeteg embert sértettem vérig. Eljutottam arra a szintre, hogy van egy ember az életemben, aki iránt holmi barátságot érzek, de ez erősebb a higanynál, és legyőzhetetlen. Ezt az embert nem tudom elveszíteni, mert már 3 perc után hiányzik. Egy ilyen embert lehetetlen elhagyni kellemes emlékek nélkül, akinek minden egyes szavát örömmel hallok. Nem tudok elveszíteni egy olyan embert, aki le bunkó parasztozott, de talán Ő az egyetlen akinek ezt el tudom nézni. Szükségem volt, van, és lesz rád!

Megjöttek 5.

Elindultak. Már majdnem odaértek, mindkettőjüknél pisztoly volt, és mindketten felkészültek a legrosszabbra, de nem aggódtak. Ahogy odaértek, egy nagy ívben elkerített elhagyatott gyárat láttak, ami a zuhogó esőben nagyon félelmetesen hatott, de nem féltek, hanem átmásztak a kerítésen, amin fent akadt a kopasz férfi hosszú kabátja, de ez nem volt neki akadály. Aztán ahogy közelítettek, figyelmesek lettek egy hosszú limuzinra.
- Henessy limóval jött. - mondta a másik férfi.
Majd egy tárt ajtóhoz értek, amin bementek. Odabent egy hatalmas üres tér volt, amit egy fal választott el egy másik üres raktártól. Ahogy haladtak előre madarak, és különböző állatok futottak, vagy repültek el előlük. Ők pedig csak mentek előre, egyenesen, megállás nélkül, aztán egy újabb ajtó elé értek, amin hangok szűrődtek ki. Henessy hangja volt. Nagyon mély, nagyon komoly, félelmetes hangja volt. Ahogy beléptek sok emberre lettek figyelmesek. Ahmet Henessy egy kövér, szintén hosszúkabátos, félrövid hajú, enyhén borostás, tetovált ember volt. A tetoválást onnan lehetett észrevenni, hogy egy könnycsepp volt a szeme alá varrva, ami azt jelképezte, hogy oltott már ki emberi életet. A kopasz férfi és barátja nem számított semmi jóra, mégis Henessy barátságosnak tűnt:
- Kedves barátaim, igazán megtisztelő, hogy itt vannak, magát például már várta a felesége, és én is magát vártam, mert már el szerettem volna kapni azok után, hogy 7 éve az egyik emberemet előbb megkísérelte, majd meg is ölte. Remélem nem gondolta, hogy maga és a kis barátja nekem különösebb gondot jelentene, miután rengeteg emberi életet, többek között olasz maffiavezérek életét ontottam ki büntetés, vagy következmény nélkül. 50 évesen azon a szinten vagyok, hogy rengeteg drogvezér helyét átvettem a terjeszkedésemmel, és rengeteg klubbom van Törökországban, és szerte Európában, ahol az én drogjaimat, és az én szeszesitalaimat fogyasztják a bulizók, semmit sem sejtve arról, hogy minden egyes termékemhez, és minden egyes filléremhez vér tapad. Emberi vér, ami azért folyott, mert Ahmet Henessy terjeszkedik szerte a világon, és mindenhol elismert maffia vezér.
- Maga nagyobb disznó, mint gondoltam! - mondta a kopasz férfi felesége, akit közben Henessy emberei hoztak be.
A kopasz férfi csak rá tudott nézni. De nem sok ideje maradt, mert Henessy újra megszólalt:
- Hülye fasz! Minden egyes gondolatában olvasni tudok. Tudtam, hogy a feleségével meg tudom fogni, és maga egyből ugrott, ahogy elraboltam, most pedig azt hiszi, hogy vissza tudja szerezni. De engem senki sem állíthat meg, mert nekem nincsen fontos ember, ezzel pisztolyt rántott, és lelőtte pár emberét a raktárban. Minden egyes dördülésre megrémült a férfi, de nem szólt. Majd a török járkálni kezdett, és magában motyogott. Egyszer háttal állt meg jelenlévőknek, és megszólalt:
- Látja... - de már nem tudta befejezni a mondatot, mert egy pisztolydörrenés következtében elhallgatott, és az ablakra fröccsenő vér emlékeztetett már csak rá. A kopasz férfi barátja, és a felesége közeledtek felé, majd elindultak mind hárman kifelé. De amikor kiléptek a gyárból rendőrautókat láttak meg, amikből rendőrök szálltak ki, és a férfiért jöttek, hogy elkapják, és elvigyék, amiért megszökött régen, és most pedig embert ölt... A kopasz férfi higgadtan adott egy csókot a feleségének, majd megköszönte a segítséget a barátjának, aztán beszállt a kocsiba, és kinézett az ablakon. A felesége szép volt, mégis csúnya, hogy teljes erejéből sírt... Aztán a rendőr megnyugtatta az asszonyt, majd ő is autóba ült, majd elindította, és már mentek is... A feleség pedig könnyes szemmel nézett a zöld-fehér autó után, amin be volt kapcsolva a sziréna, majd holtan esett össze.

Megjöttek 4.

Ahogy leért a parkolóba félelemmel vegyes aggodalom fogta el Henessyvel kapcsolatban. Majd a sok szenvedésre, és a feleségére gondolt, ami minden kétséget elvont a gondolataiból. Közben beszállt az autóba, és elindult hazafelé. Mielőtt hazament volna, meglátogatott egy másik klubbot, ahol egy másik kedves ismerősét látogatta meg. Ahogy belépett a klubba, feltűnt neki, hogy rég járt itt, mert alakítottak a belső kinézeten, és a világításon, és észrevette, hogy ütemesebb zenéket játszanak, mint ezelőtt... Szinte egyból felismerte, akit keresett. Az illető is megismerte, és rögtön kiáltott, hogy üljön oda. Az évek során ő is átment külső változásokon, mert legutoljára léptékekkel lelakottabb volt, most mégis fiatalos, és üde volt. A hangja is másabb lett;
- Régen láttalak. - szólt érdes hangon.
- Én is. Nagyon örülök. - mondta a kopasz férfi nyugodt hangon
- És mi szél hozott? Hogy kerülsz ide? Azt hittem Törökországban maradtál.
- Úgy volt, de aztán hazaszöktem, és most Henessyre vadászok.
- Aha, értem, tudok segíteni?
- Igen. Részben ezért is kerestelek fel.
- Mondd, mit segítsek!
- Azt hallottam, hogy Henessy holnap a régi telephelyére megy a város szélére.
- Akkor oda megyünk?
- Igen, és most induljunk, mert szükség van még dolgokra...
És elindultak, kifelé. Kifelé menet már másik zene szólt, és mindkét férfi ismerte, hogy ez szólt akkor, amikor utoljára ketten voltak itt, aminek hatására mindketten dúdolgatták a "come good never" ritmust... Aztán kiléptek, és beültek az autóba, ahonnan az ismerős mondta az útat a saját lakása felé, hogy ott előkészüljenek... Amikor megérkeztek, egy kellemes kertes házhoz egy nagyon szép környéken mindketten nagyot sóhajtottak, és beléptek. A házban kartonos dobozok voltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy nemrég költöztek be. A kopasz férfi mégis ismerte a járást a lakásban, mert már régebben is járt itt. Közben a másik ember egy ágybetétet rakott a földre, amin nemsokára elaludt. Mélyen aludt. Egészen másnap reggelig, amikor aztán a kopasz úr keltette fel, és azt mondta, hogy menjünk a gyártelepre. Felriadt, megivott egy kávét és a szemerkélő esőben, nagy köddel vegyítve elindultak a gyár felé, ahol Henessy volt...

Megjöttek 3.

A gondolatok közepette kiment a rendetlen nappaliba, ahol bekapcsolta a tv-t. Éppen a híradó ment, amiben egy hírt közöltek. "Ahmet Henessy megszökött Törökországból, és most gyilkossággal vádolják!" A férfi rögtön tudta kiről van szó, és eszébe jutott, amikor Törökországban volt, és megbízták egy ember likvidálásával. Nem sikerült neki, mégis elvitték bötrönbe, és 7 évig raboskodott. Tudta, hogy az ember, akit meg kellett volna ölnie Henessy embere, és rá vadászik... Egyszer találkozott vele, de akkor még fiatal volt, és egy védelmi munkát kellett csinálnia a töröknek. És azonnal tudta, hogy ő lőtt rá a fiúra a parkban, és ő rabolta el a feleségét. Szinte azonnal kikapcsolta a tv-t, felvette a hosszú kabátot, és sietett lefelé a klubba. Ahogy belépett az ajtón azonnal szúrni kezdte a szemét a füst, de nem ezzel foglalkozott, hanem az egyik sötét sarokkal, ahol egy kedves ismerőse törzshelye van. A tag rögtön ráismert, és kért neki egy pohár whiskey-t. Majd beszélni kezdtek...
- Hallottam, hogy Henessy megszökött Törökből. - mondta a vendég.
- Ja, megszökött, és most vadászik rám. - mondta a férfi a szokottnál ingerültebben.
- És tudok neked segíteni?
- Igen, pisztoly kéne.
Az ismerős rögtön közelebb hajolt, és aggódva nézett a férfira.
- Akkor menjünk, és válassz! - majd azonnal kabátot rántott magára, utána pedig az ajtó felé vette az irányt. Ahogy kilépett az ajtón a zsebébe nyúlva egy cigarettát gyújtott, majd megkínálta emberünket is. A férfi halvány mosollyal vette át, és arcán észrevehetővé váltak a ráncok. Aztán elindultak, és halk, hosszú léptekkel a parkoló felé mentek. 2-3 perc múlva megálltak egy elegáns fekete autónál, majd beszálltak. Az ismerős elindította, majd kiálltak, és elmentek. Út közben beszélgettek, hogy mit is csinált Henessy.
- Sajnálom a feleséged, és azt is sajnálom, hogy nem jöhettél velem a börtönből, mert én megszöktettelek volna, de nem sikerült. Ha most visszamehetnék az időben azt mondom, ne menjünk Törökbe, és ne vállaljuk el azt a munkát... De már késő. - A kopasz férfi bólintott, majd mindketten csendben maradtak. Egyszer csak megérkeztek, és bementek a város másik felén egy másik 10 emeletesbe, ahol valamivel szebb volt a külső. Pár perc múlva fent voltak a nyolcadik emeleten, és bementek a házba. A kopasz férfi nagyon kellemesnek találta a házat. Mindenhol égő gyertyák voltak, kendők lógtak a plafonról, és szédítő füst volt, ami nagyszerű hangulatot adott a lakásnak.
Majd egy szekrényhez léptek, ami le volt lakatolva. A férfi ismerőse egy kulcsot rántott elő, és kinyitotta a szekrényt, amiben pisztolyok voltak, és egy kis pisztolyt adott neki. A férfi megköszönte, majd az autó kulcsot is elkérte, és elindult kifelé...

Megjöttek 2.

A férfi zavartan, félő arccal ment el a parkból, és állt ki a buszmegállóba. A buszmegállóban buliból hazafelé tartó fiatalság állt, és mindannyian jókedvűek voltak. Több idő nem jutott a tanulmányozásra, mert megérkezett a busz, amire a férfi elsőként szállt fel, majd jegyet vett, és leült leghátulra. Ahogy minden egyes állomáson megállt a jármű egyre szaporodtak az utasok, de az úr csak maga elé meredt, és gondolkozott a történteken. Aztán percek alatt a megnyugtató hölgy hang bemondta a végállomást. Ő pedig leszállt, majd egyből el is indult. Ahogy viharzott előrefelé, minden ember a zavart arcot szemlélte... Egyszer csak elfordult a járdáról, és egy szűk sikátoron keresztül a lakótelep irányába vette az irányt. Ahogy átment a sikátoron fiatal gyerekek voltak mindenhol, akik valamivel üzleteltek, de csak haladt tovább.
Aztán belépett a telepre, ahol rengeteg ház volt, és az egyik piszkosfalú tízemeletes irányába ment. Ahogy belépett a lépcsőházba lépéseket hallott fentről, majd hamarosan tudatosult benne, hogy a házmester jön lefelé. A házmester mély hangon köszönt neki, a férfi pedig a szokásos higgadt hangon visszaköszönt, titkon bízva abban, hogy nem veszik észre a gondok jeleit az arcán... Ahogy beszállt a liftbe elfogta egy gyomorgörcs, és félelem jött rá. De zavartalanul jutott fel az ötödik emeletre. Ahogy felért, már türelmetlen volt, de ahogy kilépett azonnal látta, hogy történt valami, mert az ajtaja fel volt törve, és a higgadt arcon gondterhes kifejezés jelent meg. Közben a városra már a hajnal virradt, és az őszvégi időjárást meghazudtolva nagyon szépen kelt fel a Nap. A házba belépés pillanatában majdnem elájult. Fel volt forgatva, és meglepetésére nem volt otthon a felesége. Becsúkta az ajtót, és kiabálni kezdett a felesége után, de a nő nem került elő. Bement a nappaliba, és a ruhák összevissza dobálva, a szekrények összetörve, minden rendetlenül volt. Ahogy kiment a konyhába a falon vérfoltokat talált, de csupán pár cseppet. Nem szeretett volna ideges lenni, így kinyitotta az ablakot, és egy cigarettát gyújtott, majd magához vette a hamutartót. Az ablakon hangok szűrődtek be. Nem hallgatta, mégis hallható volt, hogy két hajnali füves veszekedik az adag elosztásán. Pár percig ezt hallgatta, majd lefeküdt, és azonnal álomba merült. A lelőtt fiú képe rengetegszer leforgott előtte, ami félelemmel töltötte el. Amikor felkelt, a Nap már az arcába sütött, Ő pedig szinte úszni tudott a jéghideg izzadtságban. A falra nézett, és egy addig észrevétlen üzenetet látott, amin az állt, hogy "megjöttünk", neki pedig azonnal eszébe jutott a fiú gyilkossága utáni mondat, amikor azt mondta, megjöttek. Visszaaludt, és egészen estig aludt, amikor arra ébredt, mintha fegyverdurranást hallott volna. És gondolkozni kezdett...

Megjöttek

Érdekes estére virradtak a metró aluljáróban élő denevérek, és rágcsálók... Minden villany nagyon lassan, félelmetes hangkísérettel gyulladt ki, aminek hatására minden egyes pillanat óra hosszúságúvá lett. Az emberek megérezték a vészjósló lassúságot, és alig maradtak páran a várakozóban... Aztán egyszer csak elhangzott a "megváltó" mondat; metrójárat érkezik, a vágány mellett vigyázzanak! Az összvissz tíz emberből álló "tömeg" szinte egy mozdulattal állt fel, és nézett az órára, ami este 22:20-at mutatott. Szinte észrevehetetlen volt, hogy egy kopasz negyvenes éveiben járó úr ülve maradt, és halálos nyugalommal várt. Üde színfolt volt a fekete hosszú kabátjával, ahogy ült a sárga, graffitikkel dúsított műanyag széken... Ahogy ráesett a neon vakító fénye tökéletesen látható volt minden egyes ránc az arcán, a tökéletesen borotvált arc, és minden egyes ideg a homlokán. Akkor megjelent a metró, aminek tipikus pesti feelingje volt azzal a jellegzetes kék színnel. Nem is volt idő elemezni, mert az emberek már fent is voltak a tömegközlekedési eszközön, ami tovább is haladt... A hosszúkabátos férfi pedig rendületlen nyugalommal ült ott arcán leolvashatatlan érzelmekkel. Majd egyszercsak megjelentek az aluljáró bejáratánál fiatal fiúk, akik vártak valamire pár percig, majd beléptek, és elkezdtek randalírozni... A férfi rendeületlenül ült ott, de a fiúk neki is nekimentek. A férfi először még nyugodtnak próbált tűnni, de aztán levetkőzte pókerarcát, és egy ütéssel halántékon vágta az egyiket, aki ájultan esett össze. A fiúk azonnal menekültek, a kopasz úr pedig kényelembe helyezte magát az előbbi helyén. Egyszer csak felbukkant egy újabb fiatal ember, de Ő valamivel békésebbnek tűnt. Érdekes, hiszen a férfi fel állt a helyéről, és rögtön elmentek a megállóból fel, a városba. Nagyszerű volt, mert rögtön a belváros parkosított negyedében voltak, ahol az őszi szelek fújták a fák ágait, mégis nagyon kellemes élmény volt így haladni... A fiúnak bizonyos mértékű aggodalom volt észlelhető a mély hangjában, ami arra utalt, hogy komoly dolgokról van szó... Egy bokorból hangok szűrődtek ki, de mindketten továbbsiklottak ezek felett, és tárgyaltak zavartalanul. A beszélgetésből pár szó volt csak hallható.
- Nem... Voltam... Nem tudom... Veszek... - hallatszott a fiú dadogó hangjából.
- Engem nem érdekel semmilyen szabály, és semmilyen feltétel, Én meg akarom csinálni. - mondta a kopasz férfi erélyes, komoly hangon.
Ekkor egy erős süvítés hallatszott, ami sértő volt az ember fülének. A fiú pedig fájdalmas tekintettel, holttan esett össze, majd a bokorból, ahonnan az előbb a hangok szűrödtek egy halk csörgés hallatszott, majd teljes csend borult a parkra. A férfi pedig továbbra is zavartalan arccal, mégis fájdalmasan térdelt le, és nézett a fiú arcába. A fiú üveges tekintettel szólt még pár szót...
- Kapd el őket! Csináld, amit megbeszéltünk. - majd a szavakat felváltotta ismét a kínos, megfélemlítő csend, majd a fiúnak megállt a szíve. A férfi pedig lecsukta a szemeit, és azt súgta; - Hát megjöttek...

Édesanyák...

A szülők lehetnek akármilyen gonoszak, vagy akármennyire annak tűnnek mindig van bennük egy kicsi- vagy nagyobb mértékű szeretet, és jóakarás a gyerekük irányába. Hiába utáljuk őket rengetegszer, mert borzasztónak tartjuk a szabályokat, és minden mást, a szívünk mélyén mindig érzünk egy olyan vonzalmat irántuk, ami hogyha kialszik bennünk, akkor nem tudunk újra emberként nézni, illetve emberként érezni a világ iránt.. A szülők azok, akiket úgy tudsz szeretni, amit semmilyen barátság és szerelem nem tud pótolni. Hogyha belegondolsz, hogy egyszer eltávoznak közülünk rögtön elérzékenyülsz, és rájössz, hogy sosem viselkedtél velük úgy, ahogy megérdemelték volna. És hidd el, hogy egy szerető anyánál nincs nagyobb ajándék a földön, mert ez olyan dolog, amit nem pénzzel tudsz megvenni, hanem ki kell érdemelni.

Szeretlek Nikcsi! Remélem sokáig lesz még anyukád, akit szerethetsz! (L)

Emberek...

Miért tudnak az emberek minden dologba belekötni? Ha egyszer valaki tökéletes lehetne, vajon belé miért kötnének bele? Ha így nézzük, akkor azért tart itt a Föld, mert nem tudják elviselni egymást az emberek? Miért csak az érvényesülhet, akinek a gatyájába van az agya? A tudást miért nem tudják már megfelelően kezelni? És miért a szépség vette át a helyet a tehetségtől? Ha valaki szép annak már tehetsége is van? Vagy a tehetségtelenségét hangsúlyozza a szépséggel? Esetleg elnyomja a bénaságérzetét a szépsége? Ezek rejtélyes kérdések.
Ha egy ember beleköt a társába annak okkal kéne történnie. Mégis minden ok nélkül szórakozásból megy. Tökéletes ember nincs, és nem is lesz. A Föld az emberek naívsága miatt tart ott, ahol. Akinek a gatyájában van az agya annak az agya helyén izom van. A tudást akkor értékelik, ha pénz jön belőle, mert a pénz hatalmat ad bárkinek. A szépség egy olyan tulajdonság, ami elnyomja a belső hiányosságokat, és kihangsúlyozza őket, ha rosszul használjuk a szépségünket. A pénz miatt semmit sem kezelnek megfelelően. A pénz, és a naívság a két legfőbb dolog, ami elnyom minden egyes tulajdonságot, és megszünteti a lehetőséget arra, hogy az emberek békében élhessenek egy olyan Világban, ahol nem a szépség a lényeg, hanem az, ami bent van.

Életképek

Ebben a pillanatban annyi ember kapott Életet egy szerető, vagy érzelemmentes édesanyától. Sokan ebben a pillanatban a Világ legboldogabb emberének tartják magukat. Rengeteg ember ebben a pillanatban teszi Élete döntését. Sokan vallanak szerelmet egy olyan embernek, akivel hosszú- vagy rövid távon, de felhőtlenül boldog lesz. És kevés, mégis a Világ lakosságához képest tengernyi ember veszti el az Életet, amit vagy magától dob el, vagy Isten veszi el. Az emberek akkor dobják el az életüket, amikor elkezdenek valamit, amit sosem tudnának abbahagyni. Amikor bejelenti, hogy élete végéig hajtani fog valamiért, vagy boldog lesz valakivel, azzal megbélyegzi az életet. Vagy jó, vagy rossz irányba. Lehet, hogy boldognak érzed magad ebben a pillanatban, de a következőben már sírva rántasz magadra kabátot, és mész ki az utcára. Lehet, hogy ebben a pillanatban eloltod a cigarettádat, amivel egyre inkább az életed gyertyáját oltod. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, és mit változtat a jelen döntése a jövő gondtalan dolgain. Ki tudja, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy egy csalódás után újra boldog lehess? Talán már sosem leszel újra az, mert a meggondolatlanságoddal elveszítetted azt, aki közel állt hozzád, vagy a túlzásba vitt gondolkodás miatt elszalasztottál egy hatalmas lehetőséget.

"Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben,
mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon,
éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket."
(Walter Chrisler)

És ezek után gondoljunk bele ismét. Ebben a percben hány ember oltotta ki az élete gyertyáját. Vajon hány ember érezhet legyőzhetetlen szomorúságot? Az élet tényleg egy színes kavalkád, amiben neked kell határokat szabni, és neked kell elérni a célod? És gondolj bele, mennyit tettél azért, hogy a boldogok csoportját képviselhesd.

Veszteség

Vesztettél már el fontos embert? Akiért bármit odaadtál volna, mert olyan fontos volt neked. Lehetett családtag, lehetett szerelem, lehetett barát, de bármit odaadtál volna érte/neki. Ahogy visszagondolsz a múltra, és eszedbe jutnak a szép emlékek, a sok együtt töltött perc, ami vagy a gyerekkorhoz kötődik, vagy a fiatalság gondtalan perceihez. Ezek nagyon szép dolgok, amikért bármire képes vagy, és bármit megadnál, hogy újra átélhesd.. De többé nem teheted, mert akit szerettél megszűnt létezni, távozott az élők közül, és nincsen soha többé. Hiába ígérted neki, hogy majd, ha már nagyon öreg lesz, Te majd gondozod, már sosem teheted, mert nincs többé. Akit szeretünk, anélkül sosem érezhetjük magunkat már teljesnek.. Elhagyott, "megcsalt", mert elment. És belegondolni fáj, hogy minden egyes napon ér embert ilyen veszteség. A halál nem alszik el soha, és mindenegyes napon, minden egyes percben gyűjteni fogja az áldozatait, addig ameddig az utolsó emberi élet ki nem alszik a Földön.

böff. megjött a december.

Egy embert szinte elfelejtettem két hét alatt. Pedig kurvára szeretem. Olyan aranyos volt nyáron, amikor megismertem, és két nap alatt megszerettük egymást, olyan szinten, hogy nem csak hülyültünk, hanem a lehető legkomolyabban beszéltünk egymással. A csajt Niának hívják, és az egyik legszerethetőbb barát akit ismerek. Tisztelem Őt, mert benne megvan, ami bennem nincs. Szeretem, mert Őt nem lehet nem szeretni, és sosem lehet vele összeveszni. Nem lehet rá rosszat mondani, mert beleszakadna a szívem, ha egyszer valami rosszat mondanék róla. Én nem mondom, hogy tökéletes, de az Én szememben nincs benne hiba, és sajnálom, akinek baja van vele, mert kiállítja azt a bizonyítványt, hogy nem ismeri az igaz barátot. Most ezzel a bejegyzéssel kedveskednék neki, és megtisztelem, hogy December első bejegyzése az Övé.
A December annyiból lesz még kedves számomra, hogy lehetséges, hogy összefutok Evivel Fehérváron, ami mondanom sem kell, hogy nagyon jó lenne. *-*

változások...

Milyen jó, ha leülök egy fotelba, és azt mondom, hogy ma mindent megtettem azért, hogy tökéletes napom legyen. Milyen gondtalanság jön rám, ha csak ülök, és egy jó zene mellett, gondolkozhatok azon, amin Én szeretnék. Csodálatos. Felbecsülhetetlen. Az is nagyszerű, ha olyan dolgokra gondolhatok, amik kedvesek. Mennyi ilyen nagyszerű érzés van, ami könnyít a lelkemen, és mennyi olyan, amibe belegondolok, és egyszerűen fáj a tudat, hogy képes voltam ezekre. Vajon hány ember lehet a mai estén elégedett azzal, amit elért? És hánynak lehet hiányérzete azért, mert rosszul, vagy eredmény nélkül csinálta azt, amit kellene? Én pedig csak leülve, leírva azt, hogy mit érzek, valahogy úgy érzem, még sosem tettem meg mindent azért, hogy nekem, vagy másoknak jobb legyen.. Sosem tettem érte eleget, vagy lehet, hogy semmit...
Nyomja a lelkem, hogy ilyen tétlen voltam egész életem során. Szinte semmilyen aktív tevékenységet nem folytattam a jövőm, vagy a jelenem érdekében. Legutoljára egy éve éreztem így, amikor jelentős változáson estem át, és kialakult a mostani énem.. Mert rádöbbentem, hogy a barátok fontosak, és megismertem egy olyan embert, akivel most "haragban" vagyok, mert egyszerűen nem tudom megbecsülni Őt. És ez is fáj. Fáj a tudat, hogy ebben a zord Világban, ahol sok gyilkosság történik, és nincsenek érzelmek, Én nem tudok megbecsülni egy nagyszerű embert. Elismerem Őt, mert megmutatta a helyes útat, és, hogy meg lehet változni. Akármikor. Ő az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek, és Ő az aki bebizonyította elsőként, hogy lehet fiú-lány barátság. Hozzátartozik, hogy nem mindig voltam tisztában a barátság-szerelem átmenettel, és sokszor éreztem többet barátságnál. De ez megszűnt, nincs. Csak barátságot érzek, amit a mostanában mutatott magaviseletem mellett úgy tűnik, már nem tudok megbecsülni. És ez elszomorít. Mert elmarok magam melől mindenkit, aki fontos..
Változni sosem késő.

Csináljunk egy jobb világot

Kell a változás. Nem kell politika hozzá. Nem szükséges, hogy "hivatalos emberek" szabjanak korlátot. Szabd meg a korlátokat Te magad! Törj ki az átlagból, és tedd azt, amit akarsz szívedből! Nincsen béke, mert az emberek különbözőek. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a világ úgy maradhat fent, ha összetartanak, és együtt, közös erővel jobbá teszik azt, amit előtte összetartás nélkül romboltak. Nem kell semmi, csak annyi, hogy mindenki elfogadja; változni kell. Talán még egy kis kedvesség is belefér mindenkitől, ami ott kezdődik, hogy nem kötök bele mindenkibe, és próbálok segíteni, ha baj van. Alapvető hiba, hogyha egy ember ájultan esik össze mindenki csak nézi. Ha segítesz, magadnak is jót teszel. Az életben pedig igenis vannak szép dolgok. A szerelem csodás érzés, ami minden emberi kapcsolat csúcsa, és képes kihozni minden emverből a legszebb énjét. A barátság az emberi kapcsolatok közt egy gyöngyszem, ahol az emberek mindent elmondanak egymásnak, és ezzel fejezik ki, hogy mennyire fontos, illetve mennyire szeretik a másikat.
Tedd le a fegyvert, ne háborúzz, hanem tegyél azért, hogy az emberek boldogak legyenek!
Ezzel nem hittérítést akartam csinálni, hanem elmondani, mennyire fontos lenne, hogy megférjenek, illetve békével, és tisztelettel tudjanak egymáshoz viszonyulni az emberek.

Szerelmes

Elhivatottság. Ennyivel lehet jellemezni azt a szerelmet, amiben minden megtalálható, és tökéletesnek nevezhető. Két emberről szól, két érzelmekkel teli emberről, akik egymás iránt táplálják az érzelmeket. Kizárják a külvilágot, és csak a szerelem van. Nincsenek gondok, elrepülnek, nincsenek korlátok, felbontják őket, nincs semmi, csak a mindent elsöprő szeretet. Az emberek mérgezik magukat, szedik a szereket, dúl a háború az utcákon, a pár pedig mosolyogva egymásra, és a távolba túllép mindenen. Jöhet bármilyen akadály, akármilyen vita ebben a kapcsolatban, szinte menetrend szerűen siklanak tovább, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Az emberek pedig a háború közepette felnéznek, és azt mondják: Legyünk mi is szerelmesek! Tegyük le a fegyvert. Legyünk békében, ne csináljuk azt, amit előttünk pár generációval mindenki csinált. Menjünk haza, ahhoz akit szeretünk, és ha összevesztünk beszéljük meg, tegyük jóvá, és tegyük jobbá ezt a szenvedéssel teli világot! Csináljuk meg, amit mások elrontottak, segítségül hívjuk a párunkat, az ellenségeink pedig legyenek a barátaink. És csak gondoljuk végig, mennyivel jobb, ha béke van, mint háború. Törjük el a fegyvert, szedjük ki a tüskéket, és éljünk boldogan, egy más által kreált világban, vagy egy saját világban. Mindenkinek van egy olyan énje, ami gyerek, és szeret dolgokat, amit csak a saját privát világában űzhet igazán eredményesen, vagy csak szimplán szabadon.
Azt hiszem szerelmes vagyok.

Antiszociális

Egy barátság a bizalomnál indul. Hol ér véget? Mi tud neki véget vetni? Mi lehet az a dolog, ami teljesen felboríthat mindent? Egy vetélytárs. Aki jön, lát, és "beköltözik". Ellopja a fontos embereket, ellopja a helyed, és terjeszkedik. Az egész körben. Ennél már csak akkor rosszabb, ha az illető(ke)t eddig utáltad, és emellett nem adsz embereknek esélyt arra, hogy közel kerüljenek hozzád. Megragadsz azok mellett, akikkel eddig voltál boldog, és szarsz az új emberekre. 1 éve jöttem rá, hogy nekem nem haver, hanem barát kell. Olyan, aki megért, és nem visz bele a rosszba, hanem mutat útat a jó irányba. A haverság más, ott nem a megértés az első, hanem a buli, az, hogy minél tökösebb balhékat csinálj, és ha kell válald a felelősséget érte. Ez volt 13 évig. Aztán kezdtem barátkozni. Dóri lett az első igazi barátom, aki rádöbbentett arra, hogy fiú és lány között létezhet barátság.. Aztán jöttek a Patrik, aki Életem legjobb fiúbarátja, és Ő az egyetlen fiú, akivel meg tudom értetni magam. Olyan nekem, mintha testvérek lennénk. És tavaly tnév végén, megismertem 10 embert még, akik felülmúlhatatlanok. Nyáron pedig Nia, és a többiek.
Szeretlek titeket.

alvilági mese

Telefoncsörgés. Minden civil ember kedvenc ébredési módja.. Egy álmos fiú vette fel a telefont, majd beleszólt:
- Haló?
- Sziahelló. Nem jössz ma le kosarazni?
- Öööö.. Bocsi, de ma randira megyek.
- Ja oké, akkor jó randizást, szia.
A rövid beszélgetés után nem tudott tovább aludni a randizónk. Így elkezdett öltözködni; felvett egy fekete pólót, egy fehér nadrágot, és ügyelve a részletekre, egy fekete-fehér alsónadrágot, és hogy külsőben is látsszon, felvett még egy fehér alapon fekete kockás sapkát. Aztán elindult kifelé, a virágboltba, hogy vegyen egy virágot. Stillszerűen vett egy szál piros rózsát, aztán pedig bement a közértbe, hogy vegyen valami kaját. Kifelé menet összefutott a randihoz nélkülözhetetlen másik féllel, aki rögtön a nyakába ugrott. Puszival köszöntek, ami csókká fajult. Kicsivel később pont befejeződött a jelenet, amikor a fiúnak megjött a kosarazni készülő haverja, éppen szotyit készült venni, ami egy kosarazáshoz sem hiányozhat. Látta, de nem ment oda, mert látta, hogy zavarna, így inkább beviharzott a boltba. Aztán a hősünk elindult a lánnyal hazafelé, haza is kísérte, és a bejáratnál ismét csókcsatába kezdtek. Hosszú perceken keresztül csak egymással foglalkoztak, majd amikor abbahagyták a fiú a lány fülébe suttogta, hogy "szeretlek". És a lány arcán egy kislányos izgalom, és szeretet lett látható. Aztán elváltak, a lány kinyitotta a kaput, és elment, miután megbeszélték, hogy délután 2-kor találkoznak. A fiú pedig elindult, és nagyon izgult, mert szerette a lányt, és sosem szerette volna elveszíteni. Otthon nem tudott magával mit kezdeni, nagyon unatkozott, és cseppet bánta, hogy nem ment kosarazni, de tudván, hogy imádja a sportot, nem ment, mert akkor elkésett volna. Csak ült a konyhában, és nézett maga elé, hogy vajon mi lesz délután. Aztán az óra fél 2-t mutatott, és Ő szinte semmi gondolkodás nélkül elindult. Egy hangulatos étterembe mentek, ami a város másik felén volt található, és ha tömegközlekedéssel ment, akkor csak szűkösen ért oda, de pont elérte a buszt, így már nem volt akadály. Aztán pillanatoknak tűnő idő alatt ott is volt az étteremnél, de a barátnőjére még várnia kellett, aki 10 perc múlva érkezett meg. A randi nagyon jól sikerült, és jól érezték magukat. Sok sok ismétlés következett, majd pár hónap múlva össze is költöztek. A lány eladóként dolgozott, a fiú pedig éttermi kidobó volt, amivel jól keresett, de gyakran kellett olyan védelmi munkákat csinálnia ami törvénybe ütközött.. Egyik alkalommal este inni akart egy kávét, és egy ismerős "üzletember" ment oda hozzá, hogy nem akar-e drogdiller lenni, mondván, Ő s így kezdte régen, és most kitömött drogdiller. A fiú, gondolva, hogy lesz még jövője, ráállt az üzletre, de meg lett neki mondva, hogy nem lesz sok szabadideje, és már jóideje van tudott a haverokkal lenni. Pár héttel később elhívták egy buliba, ahol csupa drogdiller volt, és mindenki aki nagy volt az alvilágban ott volt. A fiú kereste a haverját is, aki szintén ismert volt ilyen körökben. A fiú nem sokat töltött itt, mert sietett haza. Aztán pár hónap múlva kapott egy ajnálatot, hogy nagy mennyiségű drogszállítmány érkezik Kolumbia felől, és le kéne ütni pár embert, és utána gyorsan futni a cuccal. "Gondold végig, 30 kiló tiszta áru, amit pár ember véd, és üzletrésze van belőle az egyik ismerősömnek, aki pályázik erre az árura."
A fiú igent mondott, és pár nap múlva el is lopták a dolgot, de közben kiderült, hogy a "kosarazó haveré" az áru, és rögtön nagyon megbánta. Pár nap múlva a cuccot egy erdő szélére akarták rejteni, de a haver kiszimatolta, és utánuk ment, majd eljátszotta, hogy Ő is csak erre járt, és leálltak beszélgetni. De aztán a csapda kinyílott, és két shootgunnal felszerelt, alvilági arc bukkant fel, aki lelőtte a fiút, és a másik üzletembert is.
Másnap a híradó tele volt azzal, hogy a kidobót, és az alvilágit megölték, a tettesek menekülnek, majd pár nap múlva megtalálják őket, és életfogytiglani börtönre ítélik a három tettest. A fiú életének szerelme pedig gyászol, úgy, hogy nem is tudta, mivel foglalkozik igazából a fiú , és csak ül, és sír.

Út a halál felé

A Nap besütött az ablakon, és a fiú arcába sütött. Erre Ő felkelt, és kiment fogat mosott, megivott egy kávét, majd elszívta a reggeli cigijét. Ezek után megcsörrent a telefon, hogy menjen le a Főtérre, és üljenek be kajálni a haverokkal. 11 órakor mindenki ott volt az étteremben, és szépen megrendelte mindenki mit szeretne. A fiú az aznapi menüt kérte, ami hal volt, rizzsel. Miután mindenki megette amit kért, úgy volt, hogy bemennek a plázába nézelődni, de a hősünk nem érezte jól magát. Fájt a feje, hányingere volt. Így hazament, és lefeküdt aludni. Nem aludt jól. Amikor felkelt, ki volt izzadva, hideg volt, és odakint esett az eső. Ekkor a telefon megcsörrent az ébresztő óra mellett, a fiú felvette és beleszólt;
- Halló?
- Kovács Alexet keresem. - Szólt bele egy hűvös hang.
- Igen, Én vagyok. - A fiúnak nagyon félős hangja lett, és a szíve hevesen verni kezdett.
- Este találkozzunk, 8 órakor a város szélén, a roncstelepen.
- Jó.
Ekkor a telefont egyszerre nyomták ki, majd a fiú felkelt az ágyból, és a tükörbe nézett. A szemei körül karikák voltak, az arca fehér volt, és a fekete haja, arcba érő haja szinte ijesztő volt a bőrszínével. Ezt a képet látva még jobban félni kezdett, hogy vajon mi lesz, vajon haza jön-e ma este.. Aztán megint visszanézett, és egy könnycsepp folyott ki a szeméből, a könny égette az arcát, és úgy érezte, mintha az arcán egy pengét húznának végig. Ezután az órára nézett, ami fél 7-et mutatott. Odament a szekrényhez az öngyújtójáért, és rágyújtott, mélyet szívott a füstbe, majd leült a kanapéra, ahol reggel felöltözött. Bekapcsolta a tv-t, és a híradóban egy körözési hírt adtak le. Az arc akit mutattak ismerős volt neki. Mintha gyerekkora óta ismerte volna, de mégsem jelentkezett a rendőrségen. Közben a hamutál alatt talált egy levelet, aminek a feladóját nem is olvasta el, mert tudta kitől van. Beleolvasott: "Szia kicsim, ha minden jól megy, egy hát múlva otthon leszek. ... Vigyázz magadra! Szeretlek!" Hirtelen megint megkönnyezett. Aztán átkapcsolt egy másik csatornára, és egy természeti filmet nézett. Közben a Nap is kisütött, és szivárvány volt az ablaka felett. Az óra fél 8-at mutatott, Ő pedig felvett egy kockás pólót, és egy másik nadrágot, hogy ne lehessen észrevenni a délutáni izzadtságfoltokat. Lassan kezdett lefelé menni a lépcsőkön, és volt benne egy cseppnyi félelem. Amikor leért, rá 5 percre már a buszmegállóban volt, és fel is szállt perceken belül. Az út nem telt bele negyed órába, Ő mégis óráknak érezte, és rosszul volt még mindig. Aztán leszállt, és gyalog elment a roncstelepig. Ahogy ment, rengeteg színes kirakatot látott, a lemenő napfényben, nagyon szép volt. Aztán meglátta a roncstelepet ami egy folyó parton volt, és tipikus halszag volt mindenhol, ami undorító volt minden normális embernek. Amikor odaért, egy árnyékot látott csak, akit elsőre senki sem ismerne fel. Odament hozzá. Elkezdtek beszélgetni, de egymás arcát nem látták, majd a férfi, aki ott állt előbújt, és a fiú egyből felismerte a tv-ből a körözött embert. De több gondolatra nem volt ideje, mert a férfi egy pisztolyt rántott elő, és lelőtte.

kicsimnek 2.

Te vagy az Élet Nekem! Te vagy a a tökéletesség, és minden emberi kapcsolat csúcsa. Te vagy a Világ legcsodálatosabb lánya, akivel nem tudok betelni, és igenis a legjobbat hozza ki belőlem. Te ihletsz meg, te adsz ízt mindennek, nélküled nem teljes számomra a Föld. Miattad odaadnék mindenemet, Érted odanyújtanám mindkét kezem, Neked lehoznám bármelyik csillagot. Te vagy az akit eddig kerestem. Te váltod ki belőlem azt, amit talán mindenki keres. És még Te vagy a célom ebben a kegyetlen Világban, Veled fogom bebizonyítani, hogy igenis tarthat egy szerelem az Életen át.
Fontosabb vagy mindennél, szeretlek mindennél jobban, és Te vagy Nekem az éltető erőm!
<33333

Élj a zölddel...

A természettel összhangban kéne élni. A Földdel összhangban kéne élni. Nem kéne a sok drog, a rengeteg fű. Csak át kéne érezni, miről szól ez a világ. Mit is lehet elérni itt, mit lehet itt csinálni, és hallgatni kéne a másikra, meg kéne érteni, mit szeretnek mások, és miért szeretik, meg kéne érteni, hogy az ember összhangban van a Földdel, és ahogy viszonul hozzá, azt kapja vissza. És viszonyuljunk hozzá akárhogy, egyszer mindannyian meghalunk. Nem lesz menekvés, hiába akarjuk, és hiába nem tudjuk ezt felfogni. De legyen akárhogy, ez a Föld tovább húzza majd, mint az emberek. Nem lesz 2012-ben világvége, mert ez az egy, ami tarthat örökké. Ha ez igaz lenne, titokban lenne tartva, és nem tudná az összes halandó ember, és akkor komolyabban vennék, sőt, tennének is érte. Arra való ez, hogy az emberek megpróbáljanak békében élni, megpróbáljanak kicsit visszafogottabban élni. És hiába van a sok tenger, folyó, patak, ha a Föld vízkészlete egyre inkább fogyóban van, és a legszomorúbb, hogy a vízkészletből már csak 1% ami emberi fogyasztásra alkalmas. Mindez az emberi tévhitekből adódik, mert mindegyik azt hiszi, hogy ami van, az sosem fogy el. Itt elsősorban nem a magyarságot kéne menteni, mert ez az ország több mint ezer éve bírja, és kihúzott már többször is világválságot. A Földet kell menteni! Mert ha a Föld nem lesz, akkor Magyarország, és a leggazdagabb ország is megszűnik. Ezzel nem azt mondom, hogy gyűjtsünk szelektíven hulladékot, csak annyi, hogy takarékoskodjunk a nem megújuló energiaforrásokkal, ne szemeteljünk minden utcasarkon, és mentsük meg azt, amit még nem tettek nagy fekete útvonalakká! Küzdjünk azért, hogy pár generációval később már egy egészséges világban élhessenek az emberek, és Ők legalább élvezhessék az életet, nem mindennap azon aggódva, hogy milyen válság van, vagy hány ember halt meg az új típusú influenzában. Szerintem ezek olyan apróságok, amit még a leghülyébb ember is véghez tud vinni, és nem kerül különösebb erőfeszítésbe lehajolni, és felvenni azt, amit eldobtam.

fények..

Az esti közvilágítást felkapcsolták, a nagyvárost sötétség borította, ami a kis fénycsóvákkal vonzónak tűnt egy belvárosi háztömb legfelső emeletének egyik ablakából. Az ablak észrevehető volt, mert hiszen minden ablakon erős világítás szűrődött ki, itt csak halványrózsaszín neonfény szűrődött át a szürkésszínű függönyön.
A látvány nagyon érdekes volt a néző szemszögéből, aki egy graffitizett fal mellett állt, hosszú bőrkabátban. Az illetőnek borotvált arca volt, és kopasz feje. Aztán egyszer csak megindult a ház felé, és becsöngetett. A hangszóróba egy vidám mégis aggodalmas hang szólt, miután becsöngetett.
- Ki az?
- Én vagyok - Jött egy halálosan nyugodt, és komoly hang.
- Már vártalak! - Az illető hangjában félelem volt észlelhető, de pár másodperc múlva mégis halltaszott az ajtónyitó gomb zaja. A lépcsőházban pedig nemsokára bakancsok dobogása hallatszott. Pár perc múlva pedig a bőrkabátos férfi megállt az ajtó előtt, ami szinte azonnal nyílott.
Az ajtó másik felén egy sötétbarna hajú, 170 magas, kék szemű, 16 év körüli fiú állt, akin kék póló volt, alig olvasható fekete felirattal. Ahogy belépett a bőrkabátos férfi megcsapta az orrát valami álmosító illat, és alig látott a nagy füstben, ami valami jóillatú füstölőből áradt. A nappaliban egy karikatúra volt a falon, és a polcok teli voltak kerámia szobrokkal, amik mellett néhány könyv volt. Ekkor a fiú egy vizipipát hozott be, ami bordó volt fehér mintával, ezután belenyúlt egy táskába, amit a férfi hozott magával, kivett egy zacskót, aminek a tartalmát a pipába ürítette, aztán parazsat hozott, és egy nagyott szívott a vizipipába, aminek a bugyogása elnyomta a halk zeneszót, ami igazán jó hangulatot teremtett, és nagyon vonzóvá tette a szobát. Ekkor a fiú elmosolyodott, majd nevetett egyet. Ez még megismétlődött párszor, majd a pipát átadta, és belenyúlt ismét a táskába. Most egy injekciós tűt vett ki, ami be volt csomagolva, kibontotta, és az alkarjába, az ütőér mellé szúrta, és megintcsak mosolygott egyet. De most másodpercek alatt lefagyott a mosoly, a fiú összeesett, és azt mondta; Megyek.. Többé nem szólt semmit, többé nem jött hozzá senki, soha többet nem volt füst odabent. A fiú meghalt.

Lesz-e még jobb?

Milyen naívak az emberek. Egyiknek sincs olyan célja, amit lehet teljesíteni, egyik sincs megelégedve azzal, ami van. Mindegyiknek a több kell, mindegyiknek az kell ami nincs, vagy csak rövid tartamú. Hiába hajtasz a világ legjobb nőjére, elhagy, mert kell neki a jobb. Hiába vagy a Világ leggazdagabb embere, ha a pénzed elviszi az adóhivatal, és utána majd a híd alatt könyörögsz azért, amit máskor dupla adaggal vettél. Várhatod a tökéletességet, amikor tökéletes ember nincs, miért pont egy Földi halandó lenne a tökély? Törekedni lehet, de mégse fog sikerülni. Mert esélytelen. És ha végignézel az embereken, mit látsz? A sok király Földbe tiporja a normálisakat. Vagy, mert többnek akarnak tűnni, vagy, mert csak így tűnnek ki a senkik közül. Hány olyan ember van, aki nem hazudik? Egy se. Hány ember mondja, hogy sosem hazudik? Szinte mindegyik. És, hogy miért? Mert ebben van az érdekük. A hazug emberek mindent okkal, vagy érdekkel csinálnak. És a célt vagy jóra, vagy rosszra használják. Ezek olyan dolgok, amik mások számára elkeserítőek. A Földön közel 7 milliárd Ember él. Ebből vajon mennyi lehet boldog? Nem sok. Akinek nincs bűntudata, és nincs lelkiismeret furdallása, mert minden este úgy alszik el, hogy tudja, mindent megpróbált, és talán van, ami sikerült is. És vajon hány olyan Ember van, aki ezt hazugsággal hiszi csak el? Rengeteg. És ezt csak egyféleképpen lehet megakadályozni. Úgy, hogyha minden egyes Ember felvállalja, hogy neki nem jó ez így, és igenis küzdenki akar a céljaiért (amik elérhetőek), egy jobb Világért. Én azt mondom, hogy kell egy jobb Világ, és kellenek a jó emberek ide.
Nem céloztam senkire. Aki úgy gonolja, hogy rá is vonatkozik, az vegye magára, és változtasson!

kicsimnek

Megmondhatatlanul szar érzés, ha csak akkor döbbensz rá egy bizonyos ember szerepére az Életedben, ha nem érezheted a közelségét. Amikor szíved szerint belekiáltanál a Világba, és csak annyit mondanál: "SZERETLEK!"
Ebbe benne van minden, hogy mennyire szereted, hogy mit érzel iránta. Most bennem ezek az érzelmek kavarognak, hogy ülök egy szobában, és leírom a gondolataimat. Leírom, egy olyan embernek, akit még sose szerettem ennyire. Soha, senkit nem szerettem ennyire, és amit most érzek irántad egy olyan megfoghatatlan dolog, ami több, mint barátság, több, mint testvériség. Még a szerelemnél is több. Hogy mi? Azt nem tudom megmondani. Talán az emberi kapcsolatok egy új "stílusa". De tudom, hogy nagyszerű, felemelő érzés, hogy elmondhatom, és tapasztalhatom ezeket a dolgokat. Akárhányszor írom le, vagy mondom ki a neved, annyiszor jut eszembe a kék szempár, a barátságosan aranyos arc, és a gyönyörű haj. Te egy nagyon különleges lány vagy, aki Életem szerelme, ékes kincse az Életem kincsesládájának, és olyan érték, amit nem lehet pénzzel, vagy csekkekel meghatározni. Mindössze a felbecsülhetetlen jelzővel tudom leírni, mit jelentesz nekem. Nem vágyom másra, nem vagyok semmire. Csakk Rád. Az Életemre, és habár fiatalok vagyunk, de Én mégis kevésnek találom az életet ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem.. Csak Veled nem lehet, mert Te megadod azt, ami hiányzik, és mással nem lehetnék ilyen boldog. Ezért veled maradok, leszek boldog, és örök hűséget fogadok Neked, egy olyan lánynak akit Életem végéig szeretek majd, és egy fényes napon feleségül veszek.
Mindennél jobban szeretlek! Cica. *.*

érzelmeim

Régen írtam. Az emberek már hiányoltak. Aztán gondoltam, hogy írok egyet, aminek a fő témája az lesz, hogy kibékültem Nikcsivel, meg, hogy szerelmes vagyok.
Tegnap este vesztünk össze, tehát egész gyorsan békültünk.. Azon vesztünk össze, mert igazat mondott, Én pedig nem viseltem el. És rájöttem, csak magammal szemben vagyok kritikus, és másoktól nem tűrök kritikát. Ez egy rossz dolog, amivel kimutatom a gyengeségem, és kimutatom, hogy Nekem is vannak hibáim. Vannak, voltak, és lesznek. Senki sem hibátlan.
Aztán van egy lány az Életemben, aki mindennél fontosabb Nekem, és mindennél jobban szeretem. Ez a lány Evi. Érte dobog a szívem több mint egy hete, és ha minden jól megy, nem sokára látjuk egymást. Ez a lány Életem legnagyobb szerelme. Ami elsöpör mindent. Soha nem fogom elhagyni, és sose fogok mást szeretni ennyire. Nem győzöm elmondani, hogy Ő mit jelent nekem. Múltkor amikor telefonon beszéltünk, először kicsit megijedtem, mert mindketten csendesek voltunk, de másodjára már löktük a sódert ezerrel. Ez a lány a férfiak álma, aki nem a szilikonos fejőstehén kategória, hanem a szép, és aranyos kategóriába tartozik.
Evi, szeretlek!
Nikcsi, téged is.
<33333

netceleb bácsi..

Nincsenek érzelmek, nincsen már hazátok,
Hiába keresek, nincs útam hozzátok.
Nem vagytok különbek senkinél,
Mégis nagyobb a szátok mindenkinél.

Ha a netre pötyögsz szar a kritikád,
Mégis jobban jár csak a pofád.
Az utcán menve szarozod a hazát,
És meglepődsz, ha a fejeden ott az alsógatyád.

Itt nincsen más, minden csak érdek,
Minden csata a gyenge cuccért megy.
Hiába vagy gecinagy arc,
Az életed továbbra is marad lelkiharc.

Cigi a kézbe, semmi az észbe,
Menjünk kurvagyorsan le a közértbe.
Ott van a híres netceleb bácsi,
Meg ma ingyé’ van a Hertz szalámi.

Ha minden megvan, autógramm, szalámi
Hazamegyek a képek közt jókat szanálni.
Nem vagyok celeb, nem vagyok fémösz,
Mégsincsen nálam nagyobb géniusz.

próbálkoztam. fikázni lehet.

world of love..

Kézenfogva, nedves fűben sétálva, elmondom; szeretlek!
Tudod.. Most úgy beszélném ezt el élőben, mint egy halotti szertartáson, amin a soha vissza nem térő dolgokra emlékszünk. De mégis bennem van a gyermekes rajongás, amit irántad táplálok, és az a bizonyos tűz, ami kihozza belőlem az embert, aki szerelmes, aki mindenét odaadná Érted. Komolyan nem értem, miért van, hogy egy kis országban, miért vannak ekkora távolságok. Miért pont Téged? Miért pont most? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy könnyebb lett a lelkem, és tudom, hogy egyszer velem leszel. Habár, most nem ismerek Rád, mintha 20 perc alatt változtál volna teljesen át. Olyan mintha egy életen mentem volna át veled, és még mindig hiányoznál, hogy velem legyél a rossz és jó napokon. A szívem, a szívem, foglalt! Csak a tiéd! Érted dobog. Rávan írva egy fehér táblára a neved, rá van írva, hogy szeretlek, és szeretni foglak, most, és ameddig húzom az életet. Nagyonszeretlek!

Gondolkodós

Nevetséges, hogy milyen kis senkik akarnak meghatározó emberek lenni. Aztán mégsem sikerül, és depressziósak lesznek, és eljátsszák, hogy Ők a nagy szomorúak, akik öngyilkosok lesznek, és mennyire kell Őket sajnálni. Én meg csak röhögök rajtuk, meg a "Meghalok!", "Ölj meg!", satöbbi dumákon. Egyszerűen szánalmas, hogy a feltűnési viszketegség eddig fajulhat.. Nekem is van rossz kedvem, és vannak rosszabb napjaim, de sosem fogok ilyenekkel jönni, úgy, hogy komolyan is gondolom. Az ilyen csak azt jelzi, hogy valaki 13 éves gyerek fejjel már tapasztalt lelkinyomor.. Az is jó, amikor az ilyenek oltani kezdenek, mert Én túl egyszerűen gondolkodok, és téma hiányába' elkezdik, hogy "Milyen szánalmas". Aztán meg elkezdenek lelkizni, meg segget nyalni, hogy Ő nem is gondolta komolyan, mert Én tökjófej vagyok, és minden jó. Amúgy, hogy magammal példázzak, elmondom, hajlamos vagyok szerelmes lenni, sőt, szinte mindig az vagyok, mégis sose voltam még olyan helyzetbe, hogy gyógyszerekhez nyúljak, vagy öngyilkosságon gondolkodjak. Meg utálom az egoista faszokat is, akik arra verik magukat, hogy van két fülük, és nem szatyornak születtek. Az asztalukon nincs semmi, az agyuk helyén határtalan fos folyik, és csak a gyenge, gyerekes "oltásokra" futja. Én meg szarok a Világra, szarok az egészre. Nem leszek egyik se.

Emberek kedvence, életek értelme

Amúgy mindig, amikor összehozok valamit, vagy ér egy jó, vagy rossz érzés, legyen bármi, egy dolog tart velem, a legrosszabb helyzetekben. Bárhogy nézem, a leghűségesebb barát, ami velem van születésem óta, bármikor, csak egy gondolatba kerül, és a hangulatomhoz illően szabályozhatom. Szinte nevetséges, hogy egy ilyen érzelem mit válthat ki az emberből, van, hogy gondűzés képpen, van, hogy csak szimpla ráérésből, de veled van, és ha enélkül élsz, Én nem is tekintelek embernek. Mert minden érző ember szívében benne van, még a legrosszabb emberből is kihozza a jót, vagy éppen a leglankadtabb ember is erre pörög fel. Felnőtt, és gyerek kedvence, különböző irányzatokkal, különböző emberekkel. Embereket hoz össze, vagy uszít egymásnak, csak gyűjti a rajongókat, csak szedi az áldozatokat. Van, aki csak egy stílus miatt szereti, van akinek az egész felüdülést jelent, és mindig benne van ez. Vagy csak néha, de akkor nagyon intenzíven. Lehet erősebb a barátságnál, lehet erősebb a szerelemnél, legyőzhet bármit, és ez a dolog a Zene.
Nekem már évek óta nyújt gyengébb, és szebb napokon menedéket, mégis nyomaszt, hogy nem tudok neki köszönetet mondani.

Nem ismersz!

Ember vagyok. Célokkal. Önkritikával. És önbizalommal. Sokak szerint példakép vagyok, sokak szerint egy önimádó fasz, akinek nem mellékesen több az önkritikája. Miért vagyok ilyen őszinte, mégis zárkózott mindenkivel, és miért vagyok túlságosan is nyílt a barátaimmal? Mert Ők nekem a Világ. Nem érdekel egy kritika sem, és leszarom azt, hogy ki szól be, de ha Nekik szólsz be, nem vagyok kedves. Az emberek nem érdekből vannak velem. Vagy bírsz, vagy utálsz, mindkettő okkal megy, és Én többnyire mindent viszonzok. A céljaim olyanok, ami másnak nem fordul meg a fejében, mert Én azt akarom bebizonyítani, hogy két ember egy pár. Egy nő, és egy férfi, meg minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Én ezzel azonosulok. Leszarom a közvéleményt, és nem leszek fákingfémösz sztárgeci, hogy többnek érezzem magam, mert így vagyok teljes. Nem leszek márkás ruhába öltöző gazdag kalapos úriember, és nem leszek zárkózott ember, Én Én leszek, a régi, megszokott Hoffmann Milán, akit szeretnek páran. A többiek meg utálnak. És ha a céljaimból egyszer meggazdagszom, nem fogok királykodni, nem járok majd flancos parádékra, és nem spanolok majd a kőgazdag miniszterelnökkel.
A pénzem odaadom annak, akinek kell, és a barátaim azok maradnak, akik eddig is voltak.

bukott angyal

Véget ért az átok, végre már látok,
Nem nyelt el az ár, mikor az egész élet fáj,
Én és a világ egy romlott házaspár.
Én megcsalom őt és ő, megcsal engem.
Válok!!
Mikor a pillanatra várok ez egy temetetlen árok,
A gondolatok közt mállok,
Párás szemüvegen át, idillikus párok,
De túl színes a magazin a divat meg a sztárok.
Én a tűz mellett járok ahol elégnek az álmok,
És akkor is átmegyek rajtatok ha odaálltok.
Az életem egy szerelem, de állandóan terelem,
A tudatom a fegyverem és tudatom, hogy bevetem.
Az úton sok az akadály és én sokszor estem,
Kiedzettem a testem, ahogy a gondolatot festem,
Festem a képeket mer' ismerem a népeket,
Az élet kemény játék nekem ne meséljél szépeket.
Anyuci és apuci, megvehet mindent, de nem vehet neked tudást,
Hogyha elindul a verseny akkor kibírjad a futást,
Mert az igazi győztesek ismerik a bukást.
Elbuknak az angyalok vércseppek a kardon,
Kézenfogva magammal sétálok a parton,
Könnyű úton nagy fény, könnycseppek az arcon....
Ez a harcom, megütheted az arcom, én akkor is odatartom.
Azt mutatok mit akarok nem érdekel ki nézi,
De csak az hallgasson engem aki tényleg érzi.
Nem vagyok depó, köpök a világra,
Szarok a pénzre és a kétszínű pinákra.
A gyűlölet a világon a legerősebb méreg,
Kirág mindent belülről a legkeményebb féreg,
És a legpuhább szíveken van a legkeményebb kéreg.
Megfagyaszt a környezet egy jégpáncélon élek,
Félek!!!!!!!!!Az elhagyott hitek,
Budapesti lámpa fény, mardosó hideg,
Félelem a napoktól a karcoló ideg,
Az elfojtott érzések, harcoló szívek.
El suhannak az évek az ablakból integetnek,
Örülnek a bűnösök mer' végre kint lehetnek.
Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz..

Itt van az ősz, megjöttem én is

Csókolom nénike, jó reggelt kívánok!
Látom, hogy gondja van; segíthetek?
Azt mondja nekem, nem tudja, hogy mit vegyen,
hogy holnapra is legyen meg ma este is legyen

Kenyeret vagy tejet; mind a kettőt nem lehet
A nyugdíjnak annyi, mán a számlákra ment el
Nénike ne szarozzon, pakoljon, amit lát
ma Bobafett fizeti a számlát; na viszlát!

Tűnök tovább: kurva szürkeség
Csalódott emberek, felettük nagyszínes kép
Óriás plakáton politikus vigyorog
Faszrajza szájába... Jól áll neki, le ne mosd!

Amúgy itt vanaz őszvége, utolsó hónap, már mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, Én meg csak ülök, és nézek ki a fejemből.. Nincs egy épp gondolatom, kb mint akinek leszívták az agyát, vagy valami olyasmi. Szerelemről áradozok, nem tudok másra gondolni.. Ennyi forog csaka fejemben, hogy teljesen boldog lehessek.. Eddig nem jött össze.
Tegnap este jókedvem lett fürdés után, mintha újjászülettem volna. Teljesen megváltozott a hozzáállásom mindennel kapcsolatban.. Jól néztem mindent, és mindenkit. És mintha hirtelen az Élet kegyeltévé válltam volna, és beismertem, hogy nem vagyok annyira szerencsétlen. Valakinél szóba jött, hogy az emberek nem szeretik az őszintét, szerelemben pedig szinte tilos igazat mondani. Csak a hazugsáok mehetnek, mert az első adandó alkalommal megsértődik a másik fél.
Én rájöttem; sosem hazudtam. Nem mondtam sose olyat, ami nem lett volna igaz. Csak azt, amit érzek, vagy gondolok. Semmi következmény nélkül, ami valljuk be, rohadt nagy előny. Én pedig rájöttem; Isten kegyeltje vagyok, és támogat mindenben, úgy, hogy Nekem jó legyen. Ezért most perpill jól esik élni.
Mintha új életszemléletet kaptam volna, amiben megígérem magamnak, többet nem esek hasra hajnalban a kurva erősítőkben.

http://www.youtube.com/watch?v=ltmsyUqenR0

valahogy jobban...

Ránézésre csak annyit mondok, hogy most barát szinten szeretem. Vagy jobban. Mennyire? Mindennél jobban. Miért pont Őt? Mert tudom, hogy Vele vagyok az, aki. Nélküle csak egy senki.
Ha ránézek, látom a szerelemre illő összes jelzőt. Meg azt a vonzó ürességet, amit ki lehetne tölteni. Azt a kurva ürességet. Ami csak benne vonzó, és csak benne találom úgy, ahogy keresem. Ha megkérdezné valaki, miért egy olyan emberbe vagyok szerelmes, aki sose tudott felmutatni igaz szerelmet, akkor az mondanám neki, hogy azért, mert Én leszek az első, aki örökké első marad, és utolsóként fog meghalni. Vele. Nem is kell más. Szinte úgy ahogy van tökéletes. Nem lehet nála jobb. Nem tudnék neki ígérni anélkül, hogy ne tartsam be. És nem tudnék ígérni úgy, hogy az Neki ne legyen jó. Mert érzem, ha most nem lehetek Vele együtt, akkor már soha többé, mert belehalnék abba, hogy mellettem van, de nem lehet az enyém. Nem mondhatom el senkinek, de elmondom mindenkinek; Szeretem!

Szarok a trendre

Nem adok pénzt koldusoknak. De nem nézem le Őket, mert lehet, hogy egyszer én is olyan leszek, mint Ők. Hiába tartanak nagy arcnak, vagy nyalják a seggem, Én attól jobb, gazdagabb nem leszek. És szerintem a pénz nem is boldogít. Csak van, hogy kifejezd a hatalmadat, mert ha a segged alatt van a merci, akkor király vagy. Én nem erre vágyok. Csak a barátokra, hogy érezzem a közelségüket. Sosem beszéltem egy köteg húszezressel a gonjaimmal kapcsolatban. Mindig egy adott barátnak panaszkodtam. És közben leszartam azokat, akik kinevetnek, mert ilyen vagyok, vagy leszarták a véleményem bármivel kapcsolatban. Nem nyalom senki seggét azért, hogy érdekbarátságokba keveredjek, vagy többnek érezhessem magam tőle. Ha kell senki maradok, és lesznek barátaim, hogy aztán a többi senki felnézzen rám. Felnézzenek, mert Ők arra vágnyka, hogy körülvegyék olyanok, akik a seggüket nyalják, Én meg lazán elküldöm mindegyiket máshova. Hiába menő, ha nyalnak neked. Nekem erre nincs szükségem. Szarok a trendre. És nem szeretném, ha utánoznának, mert kialakult bennem valami, amivel más szemmel is tudom nézni a világot, mint ellenségeskedés, vagy oltogatás. Ezt nem lehet lemásolni. Belülről jön. Nem mondom, hogy nézz rám fel, vagy gondolj többet, mint a valóság, de tudom, hogy bennem van az, amit másban életeken át kereshetsz, hogy aztán feladva azt mondd; Benne nincs értelem. Sem érzelem.. Pedig a két dolog nélkül nincs Emberben Világ. Csak ott van, és teszi a sztárt, mert az raj.
Én ezek nélkül éltem, élek, és fogok élni. Nem leszek gazdag sem. Én boldog leszek.
Nikcsi. <33333

Nincs menekvés

A városra sötét köd borult. A közvilágítás nem tudott áthatni a sötétségen, csak kis fénycsóváknak látszottak a nagy messziségben. Az emberek ilyenkor ki sem mernek mozdulni otthonról, csak pár drogos mászkál ilyenkor az utcán.
Az egyik szűk sikátorban, a kiégőben lévő villanyok közt felbukkan egy fiú, kicsi, alig 150 centi lehet, de a sötétségben, ahogy néha rávetődnek a fények, látszik, hogy szép, kék szemei vannak, amik alig látszanak ki a sapkája alól. Aki láthatja, az nem is sejti mire készül, talán azt gondolja, hogy eltévedt, vagy haza akar jutni.. Pár percen belül, egy nagyobb társa csatlakozik hozzá, és egy játszótér felé mennek, ahonnan mély, fiatalos hangok szűrődnek ki az utcára. Aztán elindulnak, és mennek egyenesen, egy sötét, félelmetes, és keskeny utca felé. Csak néhány lakóházból szűrődik ki fény, amik szinte eltűnnek, ahogy felnézel. Egy macska a hangokra kiugrik a fém szemetesből, és felriadnak rá a fiatalok, és a még nem elvándorolt madarak, akik a villanypóznán ültek. A fiúk egy kertesház felé veszik az irányt. Teljes üresség tárul eléjük, és szinte lehetetlen látni, hogy hova lépnek. Egyikőjük véletlenül felrúg egy kis kerti törpét, aminek a hangjára egy kóbor kutya vakkant egyet. Aztán elhallgat. Ők pedig továbbmennek. Egyenesen az ablak felé, amit csendesen, de magabiztosan kinyítnak, és hang nélkül bemásznak rajta. Ahogy belépnek, egy nagy nappali tárul eléjük, hatalmas plazma tv-vel, és értékes műkincsekkel, amikkel telepakolnak egy zsákot, és kimennek a nappali ajtaján, és eléjük tárul két ajtó, ahol elosztódnak, és a két csoport közül az egyik egy hálószobába tér be, a másik pedig egy kis konyhába, ahol különböző kések, és kardok vannak a falon. A másik csoport egy a nappalinál cseppet nagyobb szobában találja magát, és rengeteg polc, fiók van, és minden léptüknél reccsen egyet az öreg, használt padló. Ahogy mennek, tudják, hogy az egyik fiókban, a fehérneműk között, nagyértékű készpénz van. De amikor odamennek, hirtelen egy ismeretlen hang szólal meg. Egy felnőtt hang. És azt kérdezi; Ki az? A fiúk menekülni próbálnának, ám már késő, mert amikor kimennek, a házat körbevették a szomszédok, és megfogalmazodik bennük egy szomorú, mégis egyszerű mondat; Nincs menekvés.

szép pillanatok

-papírról másolva-
Ma este nagyon rossz hangulatom volt.. Mégis így visszagondolva, életem legszebb órái voltak. Ezeket a történéseket leírom egy lapra, mert most rengeteg gondolat jár a fejemben, amik holnap már nem jutnának eszembe.
A fonalak megintcsak Niától indulnak, mert Vele voltam elfoglalva. Aztán jöttek sorban az emberek, akik vagy szerettek volna ismerkedni, vagy csak beszélni akartak. Előbbivel Rayne-re gondoltam, akiről előítéleteim voltak, de nagyon őszinte dolgokat mondott, ami nekem nagyon pozitív volt. Utóbbi pedig Nikcsi volt, aki bennem összedöntötte a róla kialakult képet, ami hónapok alatt állt bennem össze. Nagyon szép, és okos dolgokat mondott, amivel az jött össze bennem, hogy mintha Ő is hasonlítana rám egy cseppet.
Hiába van a humoros küldő, belül, a szíve legmélyén egy érző, sebezhető lélek van, és ennek a léleknek egy szerethető tulajdonosa, aki segítőkész, és tud nagyon barátságos lenni.
Az itt megszemélyesített három embernek nagyon hálás vagyok.
- Niának, mert nem tudok benne csalódni,, és mindig hű marad önmagához.
- Rayne-nek, mert őszinte volt.
- és Nikcsinek, mert kedves, és megértő volt Velem.

Ismered?

Ki ismeri ezt a lányt? Jelentkezzen, aki ismeri, aki úgy ismeri, hogy tud róla mindent, és fel tudná ellene használni, úgy ismeri, hogy már szinte a testvéreként tiszteli, és szinte mindennap írnia kell róla egy bejegyzést, hogy kimutathassa, mennyire gyermekesen rajong érte, és milyen mértékben szereti, és tiszteli. Ő adta meg az alaphangot a ma estémhez, miután hazajöttem, és Ő volt az első akivel hajlandó voltam beszélni msn-en. Megint rossz kedve volt, és akkor nekem is előjött. Most, ennyi tapasztalat után, tényleg úgy gondolom, minket nem csak az internet köt össze. Amilyen az egyikőnk, olyan a másik is. Annyi szép, közös percem volt Vele, amikor nevettünk, vagy sírtunk. Mintha egy életen keresztül lettem volne Vele, hogy aztán most élhessük barátságban a második életünket. Ez a lány a Világon a legtisztelendőbb ember, és a legjobb barát. Most ha a rádióban lennék; a Sharam - Texi-t küldeném, a Világ legjobb barátjának; Niának.

vannak még...

Van még két szeretnivaló lány.
Az egyik Zsófi. A másik pedig Szabina*, vagy ahogy megbeszéltük; Szörcs.
Mindketten elég mocskosfantáziájuak, lehet velük mértéktelenül hülyülni, poénkodni.
Zsófit kb másfél hónapja ismerem, és nem sokat, de jókat beszélgettünk az interneten keresztül.. Annyit fűznék hozzá, hogy szeretem.
Aztán Szörcs; Ez a csaj nagyon beteg. Nem szeretek rangsorolni, most ha akarnék se tudnék, mert Őt még rövidebb ideje ismerem, de valahogy Ő gyorsabban a szívemhez férkőzött, mint Zsófi, ettől függetlenül mindekettejüket szeretem.
Köszönöm nekik a sok végigröhögött percet :3
Meg a rengeteg elküldött myvip meghívót :D

jók vagytok.

Elegem van az internetből. Rengetegen megnyugodni járnak ide, de engem csak felhúz, és rontja az amúgy is szar idegállapotomat. Zaklatnak az elmerozzant levelekkel, és a továbbküldős bigyókkal, hogyha nem küldöm tovább megdöglik a 15 éve halott nagyapám, meg ilyenek. Nem tudom felfogni, miért jó, ha valaki az idejét azzal tölti, hogy ilyeneket küldözgessen full ismeretlen embereknek. Én is szeretnék ezen a rohadt világhálón kellemesen szórakozni, nekem kedves emberekkel, és normális levelekkel, nem pedig ezekkel a marhaságokkal. Talán még a leghülyébb ember is felfogta, aki olvassa ezt a fost, és többet nem zaklat a nyomorával.

kötelező köszönetnyílvánítás

Én tényleg nem tudom, mit csinált. Komolyan mondom, Ő adja az ízt a Világomnak, annak a privát, szeretetdús, barátságos világnak, ahol élem a napokat, és néha ki mozdulok belőle.
A csaj eszméletlen dolgokat tud nekem mutatni. Példaértékű az a hozzáállás amit a dolgokkal kapcsolatban mutat. Imádom.
Most, hogy kicsit eltérjek a témától, és elmondjam mi is volt..szóval; ledobott az msn, és mire visszaértem, nagyon felbasztam az agyam, és előadtam neki, hogy megölöm magam, meg minden, és lenyomott nekem egy olyan tíz soros szöveget, hogy elbőgtem magam. Ez a csaj beteg, a legeslegjobb értelemben, ha most megkérdezik, ki az igazi testvérem, naná, hoogy Őt mondom, és igenis büszke vagyok rá, hogy Vele barátságban vagyok hónapok óta. Én esküszöm, hogy miatta fogom átvészelni a legszarabb napokat, és Ő az Én Istenem, a mentorom, a példaképem. Hiába mondja, hogy Én vagyok neki a példaképe, én akkoris azt mondom, hogy Ő az idősebb, és Ő csinált becsületreméltóbb dolgokat, és megérdemli az elismerést, megérdemli, hogy az emberek tiszteljék, és szerethetik is. A csaj eszméletlen zenei stíussal rendelkezik, jó az ízlése, és tud jó dolgokat mondani, amik hasznosíthatók. Én tényleg megígérem neki ezúton is, hogy Vele maradok, amíg ki nem köpöm a belem, vagy bele nem döglök a hiányába.
megint Niának köszönök mindent.

indulatból..

Utállak. Utállak, mert bennem hagytad a múltat, ez gátol a jelen gondtalanságában, és a jövőre nézve nem lesznek szép emlékeim. Megmaradnak a szakadt képek, és a szép múlt, Veled, és a végigsírt esték, amikor fáj az, hogy már nem vagy velem. És fájni fog majd a szívem, ha arra gondolok, hogy egy olyan lehetőséget szalasztottam el amikor elengedtelek, ami befolyásolhatja az egész életem, mert talán sose leszek már olyan boldog.. Nagyon fáj, mert ezek az érzelmek beleférkőznek a hétköznapi énembe, és gátol ott is a boldogságomban. Lehetek itthon, vagy az utcán, csak az égbe, és le a földre nézek, látom a felhőket, és az eltaposott cigicsikkeket a darabos flaszteren.. Akár pillanatkép is lehetne, ami a fotóművészeknek mindent megér, nekem mégis egy szomorú időt, és egy rossz pillanatot tud csak jelenteni. Semmi mást, mert már sose leszel velem. És habár tudom, hogy mindenkiben vannak apró hibák, mégis kezdem azt hinni, hogy minden ilyen ember tökéletes, Velem pedig csak a hibák vannak, csak azok a kibaszott hibák. Amiket valaki direkt produkál ki a másikból, vagy saját magából, és hiába keresem másban, mégis csak magamban találom már meg őket. Fájnak a tények, hogy sok ember tökéletesnek képzeli magát, bent, a szívében, a kívülállóknak mégis csak a rosszat mutatja, és elmondja; sosem lesz tökéletes. Én már abban a tudatban fogok élni, hogy nem voltam, nem vagyok, és nem is leszek hibátlan. Nyugodtan kritizálhatsz, engem nem fog érdekelni, mert van őnkritikám, hogy felismerjem a rosszat.
Megkérek mindenkit, hogy ne vegye magára, mert csak egy embernek szól, és Őt nem fogom megnevezni. Tudom kiről van szó. És senki más nem tudja.

Mivel játszol...

Az élet csak egy játék. Egy olyan játék, ahol mások szabják meg a szabályokat, és mások a bábuk, akiket nem te irányítasz. De tudod őket befolyásolni, kommunikációval, testbeszéddel.. Ha mondasz valami szépet egy embernek, jobb esetben a nyakadba ugrik, vagy mást csinál, ami a játékban egy 6-os a kockán, és az Ő cselekvéséből kialakul a testbeszéd. Gyönyörű dolog, ha két ember szavak nélkül meg tudja érteni egymást, vagy szavakkal el tudja érni azt a pontot, amit más csak testbeszéddel tud. Amikor látok két csókolózó embert, vagy veszekedő embereket, mindig végiggondolom, vajon mi járhat annak a két embernek a fejében?. Csak a résztvevők tudhatják. És vajon egyetértenek a veszekedők? Csak ki szeretnének állni a saját igazuk mellett úgy, hogy közben tudják; a másiknak van igaza. Sosem fogom megérteni, miért jó olyan vitákba keveredni, amik egy érzelem végét jelenthetik. Miért ér véget minden szerelem, és barátság veszekedéssel? Miért kezdődik minden szerelem veszekedéssel? Talán a nézeteltérések indítanak el minden kis történést a mai világban? Lehet, ha nem lenne vita a Földön, most nem lennének barátok, vagy szerelmes emberek? Számomra érdekes kérdés. Elgondolkodtató, és félelmetes, hogy át kell menni minden rosszon ahhoz, hogy elérhess valamit, ami boldoggá tesz, és utána azt az útat, amit a boldogsághoz végigjártál, végigjárod mégegyszer: a boldogság végén, amikor véget érnek a jó dolgok, és csak gondok vannak, amik megoldhatatlannak tűnnek. Így lesz egy ember öngyilkos. Amivel véget ér a csoda, az élet, és csak egy kődarab marad utána, amire rá van írva nagybetűkkel; Béke poraira.
Ez egy olyan játék, amiben a bábuk halálos dolgokat vonnak maguk után, és vigyázni kell, mert ha rosszul lépsz, meghalsz.

örökbarátság

Ha kívánhatnék, azt kívánnám, hogy vele lehessek, ha kérhetnék, egy ölelést kérnék, ha parancsolhatnék, azt mondanám; Gyere ide, most, és maradj itt örökké!.
Ez az ember adott nekem valamit, ez az ember reményt, szeretetet, és rengeteg csodás percet tudott adni. Személyes ismerettség hiányában, mégis őszintén. Megismert, úgy ahogy más nem tud. Felmutatta a kitartás, és az újjákezdésben hívés tökéletes példáját. Az országunk vehetne róla példát! Emberek milliói nézhetnének rá fel. Mégis, szerény, aranyos, és csendes. Csak egy lány, csak egy ember, aki csendesen éli az életét. Aki meg tud érteni minden szituációban, és minden helyzetben mellettem áll. Amiért rengeteg köszönet jár neki. Kívánom neki, hogy minden ember ilyen kivételesen gondolkodjon, és szemlélje a Világot, mint Ő.
köszönöm Nia. Még mindig leírhatatlanul hálás vagyok Neked.

Szeretem, mert...

Szeretem, mert, ha ránézek, érzem azt az igazi, szívből áradó, mindent legyőző, bolondító; szerelmet. Nem állhat az útjába semmi, és senki, nincsenek korlátok, és nincsenek szabályok, csak a szeretet, ami erősebb mindennél. Csodás dolog, félelmetes, hogy 1 ember milyen érzelmeket válthat ki egy embertársából, és csodás dolog, hogy ebben a nehéz világban, ahol annyian boldogtalanok, vannak, akik egy másik ember miatt jöttek, és talán Ő jelenti nekik a világot, és az életet. *-*

Madarak.

Kacsa az új barátom (L)
szeretlek Kacsa (L): D
amúgy, nem hiszek a rövid idő alatt kialakuló nagy barátságokban, de bízom benne, hogy ez ilyen lesz, és majd sokat fogunk beszélni *-*

Érzelmek

Érzelem..Milyen szép, rejtélyes, és magával ragadó szó. Szinte már magával ragadó. Bizakodással, és félelemmel tölt el, de szinte már vágyom rá, ahogy meghallom, ahogy valamilyen formában megjelenjen bennem. Csodálatos dolog, amikor valaki iránt érzelmet táplálsz, bármilyen formában. Mégha az utálat is bizonyos érzelemnek számít, és az nem jár olyan boldogsággal.
Az emberek között sokan vannak akik félnek az érzelmeiktől. Nem merik kimutatni őket, mert nem ismerik magukat. Félelmetes, ha egy érzelmek nélkül élő embert látok, aki csak határtalan ürességet tud felmutatni a szíve mélyén, és semmit nem tudsz meg róla, mert csupán egy üres ember.
Az a bizonyos bizalommal eltöltő, csodás, szép, és vidám oldal a természetes szeretet, és a tiszta szerelem, ami utánozhatatlan, és aki ezt át tudja érezni, az földöntúli állapotba kerül, megszűnik nála az összes negatív élmény, és csak ennek a csodás érzésnek él, amit kevesen éreznek át, de annál többen szeretnek, és vágynak rá, hogy egyszer ebbe a dologba belecsöppenhessenek. Szerintem; az Élet erről szól.
Zivot Je Cudo.

Csodák és érdekességek

Nem vagyok beteg, mert hiszek néhány dologban, amit csodának hívok.
A csodák mindenkinek mást és mást jelentenek.. Egyeseknek a csoda fogalom az, amikor "szellemek" járnak egy házban. Nekem, a csoda egy sokkal egyszerűbb, és megfoghatóbb dolog. Ami mindösszesen az emberi kapcsolatokban nyílvánul meg.
Nem az olyanokban, hogy valakinek védi a seggét egy csomó verőember, hanem barátságokban, és szerelemben. Számomra nem tud pótolni egy baráti ölelést egy köteg pénz, vagy egy szerelmes csókot, hogyha megvédenek. Engem ezek a csodálatos kapcsolatok tudnak éltetni, és hiszek benne, hogy a pénz nem boldogít, csak ad egy rangot, amit lehet ki sem érdemeltél.. Az érdekbarátság más dolog, mert hamis érzelmeken alapul, és nem köt össze semmi, csak az, hogy valamiért együtt vagy azzal az illetővel, és ott verítek át a másikat, ahol csak sikerülhet. Utálom az ilyeneket.
A seggnyalásról szóló barátságokkal sem tudok azonosulni. Mégis rengeteg ilyen van.
Nagyon sajnálatra méltó, hogy egyes embereknek az megnyugvást jelent, amikor valakinek kellőképpen benyal, és már nagy spanok.
A barátaimnak szólt ez a bejegyzés (nem érdekből, szeretetből), de nem jelenti, hogy nem tehetek szert új barátokra, aki utána már nyugodtan magára veheti ezt.
Köszönöm nekik, hogy hosszabb-rövidebb ideje együtt vannak velem, és annyi szép percet, órát, napot, évet szereztek nekem. (L)

Hiányérzet; Amikor már nem bírom...

Hétfő este; elegem volt belőle, mert úgy éreztem, csak panaszkodik, aztán, a szemébe mondtam, hogy ebből nem kérek. Abbahagyta, és akkor olyan szépeket mondtunk egymásnak. És olyan felszabadultnak éreztem magam, mert Vele tudtam úgy beszélni, ahogy kedvem volt hozzá, és senki mással nem is álltam szóba. Másokkal nem mindig tudok ilyen szépen beszélni, és azóta is az akkor elhangzott mondatok járnak a fejemben, és most..Most, hogy nem hallottam róla 2 napja, már nem is emlékszem arra, hogy idegesített a "nyavalygása", már annak is örülnék, ha csak hallhatnék róla, vagy visszaírna az sms-emre, mert egyszerűen belehalok a hiányába, és borzasztó érzés, hogy nem tudom mi történhetett vele, és hol lehet.
Tudom, érzem, hogy nem esett baja, de mégis most szívem szerint elmennék utána, és megkeresném, mert hiányzik. Nélküle szinte "fél" életet élek, mert megszokott volt a társasága.
Ő volt az eddigi bejegyzéseim többségének főszereplője, akire felnézek, és imádom.
Nia <3

Ha a netre pötyögtök szar a kritikátok

Az előző bejegyzésemmel kapcsolatos ez is.
Amikor elgondolkozok, hogy miért van ennyi "jófej" ember az interneten. Egy olyan helyen, amit a szórakozásra találtak ki, és nem arra, hogy mindenkibe beleköss, és utána ne mondj semmit a reakcióra. Vicces. Csupa olyan ember aki itt próbálja élni az életét, és azzal jön, hogy mennyi dolgot megtett a való világban. Úgy gondolom nincs lelkiismeret furdallásom, miután megmondtam, leszarom, mert így mindenki azt mond, ami neki tetszik, és senki sem fogja bebizonyítani, hogy Ő valójában mit is csinált, és mit nem.
Csak hallkan jegyzem meg, hogy az ilyen emberek a sírba visznek : D

A másik gondom az volt, hogy érdeklődtek, hogy kell blogot csinálni. Persze, oké, elmondtam, de nem értettek semmit belőle. Sajnos az ilyeneken nem lehet segíteni, és ha ez meghaladja az értelmi képességüket, akkor mit várhatnánk a blogjától?! : )
Az én blogom se jobb.
Respect Nagy Ádám [Hal] (HHHHHHHHHHHHH)
Bocs, hogy személyeskedek. :"D

Különböző emberek...

Elgondolkodtam, miért leli a XXI. században mindenki örömét abban, ha valakinek beszólhat, és bizonyíthatja az okosságát, ami csak álca. Hogy megmutathassa, milyen nagyszerűen gondolkozik, mert valami olyat mondott, ami tetszik másoknak. Szerintem, ez nagyon gyerekes. Mindenki él egy álom, vagy valós világban, amiben jól érzi magát, mert úgy csinál mindent, ahogy jólesik, de az embert érő kritikák tömege miatt nem tudja önmagát adni.. Aztán a nagy "elmék" ismét beleszólnak, mert a "zaklatott" már nem meri felvállalni, hogy néz ki, hogy mit érez, és hogyan gondolkozik egy témával kapcsolatban. Mindezt azért, mert van pár magát tökéletesnek gondoló ember, akik örömüket lelik abban, hogy másokban a hibákat keresik.
De, hogy magamról is szót ejtsek, elismerem, nem csak másoknak van meg ez a hibája, mert én is tudok (talán szeretek is) kötekedni, pedig lehet, hogy semmivel nem vagyok különb, a fentebb említett kötekedő embereknél. Talán annyiban különbözőek vagyunk, hogy nekem van önkritikám, de ezt sem lehet jó dolognak mondani, mert a kritikák csak indulatokat szűlnek.
Ez egy ördögi kör, amikor bizonytalanságodban már nem tudod mit tegyél..
Mindenki eldöntheti, hogy melyik csoportot képviseli!

Alapvető emberi tévhittek.

A mai világban mindenki arra vágyik, hogy valakivel kibaszott nagy barát legyen. Úgy, hogy a vetélytársairól kialakít egy hamis képet, és azt elmondja, annak, akivel szeretne jóban lenni.
Az a gáz ezzel, hogy a rengeteg tévhitt, és a sok hazugság mindig indulatokat szül, és így a végén, már nem bízhatsz senkiben, és nem szerethetsz valakit igazán, szívedből, bármennyire is állhat közel hozzád.
Én elmondhatom magamról, hogy elértem egy olyan szintet, hogy nem nyalok senkinek, nem keresek olyan kapcsolatot, amiért bárkivel is veszekednem kéne, és így végülis tök jó minden.
Talán a szerelmen kívül semmi nem hiányzik az életem tökéletességéből, és nem vagyok biztos abban, hogy egy igaz barátot, személyesen kéne ismerni. Természetesen vannak személyes barátaim, akikért odaadnák bármit, de vannak ellenpéldák is, akiket személyes ismerettség hiányában is tudok szeretni, és képes vagyok értük bármire.
Szerintem hülye, aki az internetes kapcsolatokat nem próbálja ki, vagy nem él velük, mert szerintem egy próbát mindenképpen megér. Most megint csak egy ember jár a gondolataim körül, akit igazán pozitív példaként tudnék mondani, de nem személyeskedek.

Célom volt..

Megint Niával kezdem.
Szóval.: Niának valami "nagyspanja" mondta, hogy az igazi barátok nem a neten segítenek, hanem leülnek veled cafézni, meg satöbbi, és hogy Én, vagy más barátai, csak ilyen netceleb geciségek.
Erre annyit reagáltam, hogy nem vagyok celeb attól, mert van pár száz ismerősöm, akiből 4-5-tel barátságban vagyok. Nekem annyi volt a célom, hogy az emberek úgy ismerjenek, hogy kitartok mások és a magam igaza mellett, seggnyalás nélkül. Szerintem nem volt túl nagy dolog, talán sikerült is. Aztán még hozzátettem annyit, hogy a barátság a közös témákon, a szereteten, és a megértésen alapúl. Nem pedig a kávézáson, ami káros az egészségre : D
A szerelemről annyit mondtam, hogy ott sem az a mérvadó, hogy hányszor dugtál életed szerelmével, hanem, hogy mennyire értitek egymást, és mit szeretsz benne a nagy faszán, vagy a tág pináján kívül. : D

Élet...szerelem nélkül

Habár..Perpill egyedülálló vagyok, de ilyenkor néha nagyon jólesik leírni, hogy egy bizonyos illetőt milyen mértékben tudnám szeretni, és bármit megadnék, hogy vele lehessek, vagy megölelhessem, érezzem az illatát, és a közelségét, mert mindennél jobban szeretem. Ezeket leírva mégis hiányérzetem marad, mert tudom, hogy leírtam, de a címzett még mindig hiányzik, és bizonytalan ideig nem is lesz. Vagy talán a holnappal együtt eljön Ő is.. És hiába vannak barátok, akik többet érnek bármilyen szerelemnél, ha ezt az érzést nem tudom mutatni, és magamban sem tudom tartani többet már.. Nem véletlen szokták mondani, hogy "Életem", mert most nekem is az életet jelentené. És én szeretek élni.

Van nekem egy...

Van nekem egy barátom, egy barát akit nem személyesítenék meg, de tudni fogja, hogy róla van szó, tudni fogja, mert leírom, hogy megígértem neki, hogy vele leszek örökké, és nem fogom otthagyni a szarban, sosem, egy egyszerű okból kifolyólag: imádom.
Mostanában sokat vitatkozik, és elég szomorú ezek miatt, és néha meg kell vígasztalnom, ami elmondása szerint az esetek többségében segített, és megköszönte milliárdszor, mondván: csak én tudok rá ilyen hatást tenni, csak én vagyok aki így kifejezi a dolgokat, és elismeri, hogy igazam van, mert amióta engem ismer, sokkal nyíltabban vállalja a véleményét mások előtt, és sokkal könnyebben mondja ezt ki.
Engem ez leírhatatlan boldogsággal töltött el, és megmondtam neki, hogy ezt ne köszönje, csak lássam, hogy tényleg javult a helyzet. Ezután 2 perccel aztmondta, hogy elkezdett mosolyogni, és megígértem neki, hogy mindig az Ő pártján leszek, és nem fogok vele veszekedni...
Ezután megmondta, hogy én vagyok az egyetlen ilyen barát, aki ezt így megmondta neki.

Hatalmas köszönethalom jár ennek az embernek akiről most beszéltem.

- Talán néhány ember példát vehetne az igaz barátságról. -

köszönet, Niának

A féltékenykedés elkerülése miatt, szeretném leszögezni, hogy Nia nem több egy kedves barátnál, és Őt nagyon meg tudom érteni, ami viszonzásra talál.
Amúgy hozzátenném, hogy személyes ismerettségnek még nem örvendek, de ez az "arca" nagyon meggyőző, mert gyakran vagyunk hasonló véleményen, emellett pedig nem elhanyagolható, hogy az esetek többségében tud belém lelket önteni, ami nálam abszolút pozitív..
Most ezeket a tulajdonságait szeretném meghálálni egy kis seggnyalással, és bízom benne, hogy örülni fog.
Szóval..A csajt 2 hónapja ismerem nagyjából, és azóta eléggé összehaverkodtunk, meg minden, elég sok titkot elmondunk egymásnak, és ezekben szoktunk segíteni egymásnak, hogy is lehetne ezeket megoldani.. Tud komoly lenni, de nem mondok újat, hogy kibaszott nagy arc, és rohadt nagy poénokat szokott mondani, ezekben az a jó, hogy tudja úgy használni a szavait, hogy a szomorú, és a vidám Nia is fel tud vidítani, ez megint egy jó pont.
A belső tulajdonságok közül nagyjából ennyit szerettem volna kiemelni, a többit még nem nagyon ismerem, vagy nem szeretném részletezni...
A külsőre annyit mondok, hogy Nia gyönyörű.. : D
Nem szaporítom tovább, leírhatnám ötezerszer neki, hogy köszönöm ezt a 2 hónapot, de annyit mondok helyette, hogy nagyon köszönöm, és szeretnék ötezer köszönöm helyett ötezer ilyen hónapot, évet *-*

<3

A boldogság

Elgondolkoztató dolog, hogy aki nem érzett még szerelmet valaki iránt tizenakárhány éves fejjel, annak vajon hol találhatóak az érzelmei, ha vannak egyátalán..

Ismételten beszélgettem Niával, miután le lettem szólva, hogy milyen borzalmas dolog, hogy van önkritikám..na és szóval szóba került a myvipes bemutatkozásomról, hogy ez egy volt szerelmemnek szól, akit valamiért úgy mutatom, mintha utálnék, de valahogy becsapom ezzel magam, mert szeretem. Ő is elég durva véleménnyel van rólam, és szóba került az is, hogy nem minden stimmel nála, de elmondtam, hogy amíg együtt voltunk, teljesen normális volt, és iránta éreztem úgy igazán nagy szerelmet, annak ellenére, hogy nem találkoztunk túl sokszor, de akkor voltam a legmagabiztosabb, és Őt tudtam teljes szívemből szeretni, feltételek nélkül...
Most ezután a szerelem után 2 hónappal, azon gondolkozom, hogy ha lesz egy új szerelem, vajon mennyire fogom tudni szeretni teljes erőmből, ha az előző illetőt nem tudom feledni..
Ezen eszméletlen sokat gondolkoztam, és nagyon önbizalom hiányos vagyok perpill emiatt.
Megint csak szeretnék köszönetet nyílvánítani Niának, mert borzasztó sokat segít azzal, hogy elmondja nekem a véleményét.
köszönöm (L)

My Freedom.

megfogadtam, hogy más leszek..mert ki fogok tünni a közönséges emberek közül, nem lesznek extrém vágyaim, de olyat érek el, amire más gondolni se mer, amire mindenki felnéz, de nem a rivaldafényben fogom magam reklámozni..
egyszerűen élni szeretném a magam világát, amiben jól érezhetem magam, és nem a kritikák tömegét szeretném élvezni..
csak, hogy legyek valaki, akit ér kritika, de nem ezeknek az árnyékában akarok élni.
nem törekszem tökéletességre, és nem kellenek a rajongók, egyszerűen pár emberre van szükségem akik velem tartanak azokon a gyenge napokon, és velem nevetnek a vidám percekben..
- monologom a Niával történő msn beszélgetésből -
köszönöm Nia <3

I Don't Know..

Ja..azon jártak az agytekervényeim, hogy mi a jó abban, hogy az összes kritikus jóember abba köt bele, hogy milyen stílusom van, illetve, hogy fogalmazok, egy olyan blogon, amit azért hoztam létre, hogy jól érezzem magam..Kritikák nélkül.
- Májló -

Fiúk és lányok

Gondolom, mindenkinek van egy olyan fiú/lány az életében akiért sok mindent megtenne, és többet érez iránta, mint holmi barátság.. 1 kapcsolatban kinek mi tetszik, azt maga dönti el, de nem tudom megérteni, h miért egyből mindenki a külsőt nézi, és miért van az, hha van egy jó csaj, az belül földhülye.. Nagyon kevés olyan embert ismerek aki nem ilyen, de ők barátok, és nem szeretnék kockáztatni, h elveszítsem bármelyiket is. na ilyenkor mindenkiben előjön, h persze..Fiú és lány közt NINCS barátság, szerintem ez kamu - privát vélemény -
De visszatérve a külső-belső dologhoz, szerintem mindenki a külsőt nézi, hiába olyan hülye, vagy éretlen, esetleg elvont gondolkodású az illető, személy szerint én is a külsőt részesítem előnyben, aztán út közben kiderül, mi mennyire vészes. Végülis a XXI. században ki nézi, h hány nyelvet beszél más, vagy, h hányszor bukott?! Az is felmerül egyesekben, h mi jön be egy nőnek? - hogy mi tetszik benne, azt az illető tudja - Szerintem tetszik nekik a humor, és az se elhanyagolható, h milyen közös érdeklődési körük van.
Ha férfi szemmel nézzük a dolgokat, mindig arra jutok, h ahány ember, annyi ízlés, és nem tudod megmondani, h éppen miért szereted Xy-t. Én még fiatalos gondolkodással az arcot nézem.. De ez ugye attól függ milyen helyen nevelkedsz... : )

Barátok és ellenségek

Minden normális embernek vannak barátai, akikért bármit megtenne. De vajon, milyen az igazi barát? Az, aki a szeremedbe mondja a véleményét, vagy aki megkímél a "rossz" véleménytől?
- Én személy szerint az előbbit képviselem, de ez nem mindig jó. -
Általában lehetsz bármilyen jó barát, ha kifejted a véleményed, akkor megsértődik a másik fél, mert "bunkó" voltál vele, akarva-akaratlanul.
Azonban mi történik akkor, ha a gondolataid ellenkezőjét mondod és a másik illető elhiszi ezt? Akkor az seggnyalás? Vagy csak megkíméled őt a "gonosz" gondolatoktól? Szerintem, ha kimondod amit gondolsz, de barátságosan, az az arany középút, de nem mindig jöhet le úgy, ahogy te szeretnéd.. Ezért muszáj néha hazudnod, de ezt hívhatjuk "kegyes hazugságnak" is, elvégre a béke érdekében mondtad. De akkor mi van, ha ez kiderül? Megszakad a barátság, és ellenség leszel? Vagy a másik örülni fog, mert annyira fontos neked, hogy palástolod a véleményed? Rejtély.
- Volt személyes tapasztalatom mindkét példára. -
Ezért néha fel lehet vállalni a véleményed, néha nem, de, hogy mikor azt neked kell eldöntened.
- Májló -