Ahogy leért a parkolóba félelemmel vegyes aggodalom fogta el Henessyvel kapcsolatban. Majd a sok szenvedésre, és a feleségére gondolt, ami minden kétséget elvont a gondolataiból. Közben beszállt az autóba, és elindult hazafelé. Mielőtt hazament volna, meglátogatott egy másik klubbot, ahol egy másik kedves ismerősét látogatta meg. Ahogy belépett a klubba, feltűnt neki, hogy rég járt itt, mert alakítottak a belső kinézeten, és a világításon, és észrevette, hogy ütemesebb zenéket játszanak, mint ezelőtt... Szinte egyból felismerte, akit keresett. Az illető is megismerte, és rögtön kiáltott, hogy üljön oda. Az évek során ő is átment külső változásokon, mert legutoljára léptékekkel lelakottabb volt, most mégis fiatalos, és üde volt. A hangja is másabb lett;
- Régen láttalak. - szólt érdes hangon.
- Én is. Nagyon örülök. - mondta a kopasz férfi nyugodt hangon
- És mi szél hozott? Hogy kerülsz ide? Azt hittem Törökországban maradtál.
- Úgy volt, de aztán hazaszöktem, és most Henessyre vadászok.
- Aha, értem, tudok segíteni?
- Igen. Részben ezért is kerestelek fel.
- Mondd, mit segítsek!
- Azt hallottam, hogy Henessy holnap a régi telephelyére megy a város szélére.
- Akkor oda megyünk?
- Igen, és most induljunk, mert szükség van még dolgokra...
És elindultak, kifelé. Kifelé menet már másik zene szólt, és mindkét férfi ismerte, hogy ez szólt akkor, amikor utoljára ketten voltak itt, aminek hatására mindketten dúdolgatták a "come good never" ritmust... Aztán kiléptek, és beültek az autóba, ahonnan az ismerős mondta az útat a saját lakása felé, hogy ott előkészüljenek... Amikor megérkeztek, egy kellemes kertes házhoz egy nagyon szép környéken mindketten nagyot sóhajtottak, és beléptek. A házban kartonos dobozok voltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy nemrég költöztek be. A kopasz férfi mégis ismerte a járást a lakásban, mert már régebben is járt itt. Közben a másik ember egy ágybetétet rakott a földre, amin nemsokára elaludt. Mélyen aludt. Egészen másnap reggelig, amikor aztán a kopasz úr keltette fel, és azt mondta, hogy menjünk a gyártelepre. Felriadt, megivott egy kávét és a szemerkélő esőben, nagy köddel vegyítve elindultak a gyár felé, ahol Henessy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése