Szakítás

Szakítani sokféleképp lehet. Lehet szakítani egy nagy szerelemmel. Szakíthatunk a barátokkal. És szakíthatunk a múlttal, amit sokan el tudnak feledni, át tudnak siklani a múlt zord emlékei felett, szakítani az átélt borzalmakkal, és változtatni az elrontott dolgokon. Sokaknak sikerült, vagy sikerülhet az, ami másnak egy távoli álom, vagy egy közelinek gondolt cél. A múlt kitörlése az elméből egy olyan dolog, ami sokaknak jelent törést az életében, de lehet felüdülés, amivel elfeledi a rossz dolgokat, és változtat az élethez viszonyított hozzáállásán. Olyan célokat tűz ki maga elé, amikkel meghazudtolja régi énjét, és megmutatja, hogy a semmiből fel lehet jutni az emberiség csúcsára. Pénz, és minden negatív hatalomadó tárgy, vagy dolog nélkül. Egy dolog kell hozzá; kitartás. A kitartást lehet növelni, lehet tartani, de elhagyni sosem lehet. Akiben ez a tulajdonság nincs meg, még megszerezheti egy embertárs segítségével, vagy sikerélmények átélésével. Mindenki, aki elért valamit az életben, tudja, hogy a kitartás volt az, amire minden szituációban szüksége volt. Lehetett az egy fontos pillanat, lehetett egy olyan siker, ami kevés embernek adatott meg az élet színes kavalkádjában, de erre az egészséges önbizalomra, kitartásra szüksége volt, mert enélkül nem juthatott el addig, ahova akart. A lehetőségeket minden szituációban felismerte, és élt velük, mert tudta, hogy neki ez kell a célhoz. A célokat ésszel kell kitűzni magunk elé, mert egy elrontott cselekvés az egész addig épített útunkat romba döntheti, és ezzel az önbizalmat nullára veti, majd depresszióssá teszi az embert.