Megmondhatatlanul szar érzés, ha csak akkor döbbensz rá egy bizonyos ember szerepére az Életedben, ha nem érezheted a közelségét. Amikor szíved szerint belekiáltanál a Világba, és csak annyit mondanál: "SZERETLEK!"
Ebbe benne van minden, hogy mennyire szereted, hogy mit érzel iránta. Most bennem ezek az érzelmek kavarognak, hogy ülök egy szobában, és leírom a gondolataimat. Leírom, egy olyan embernek, akit még sose szerettem ennyire. Soha, senkit nem szerettem ennyire, és amit most érzek irántad egy olyan megfoghatatlan dolog, ami több, mint barátság, több, mint testvériség. Még a szerelemnél is több. Hogy mi? Azt nem tudom megmondani. Talán az emberi kapcsolatok egy új "stílusa". De tudom, hogy nagyszerű, felemelő érzés, hogy elmondhatom, és tapasztalhatom ezeket a dolgokat. Akárhányszor írom le, vagy mondom ki a neved, annyiszor jut eszembe a kék szempár, a barátságosan aranyos arc, és a gyönyörű haj. Te egy nagyon különleges lány vagy, aki Életem szerelme, ékes kincse az Életem kincsesládájának, és olyan érték, amit nem lehet pénzzel, vagy csekkekel meghatározni. Mindössze a felbecsülhetetlen jelzővel tudom leírni, mit jelentesz nekem. Nem vágyom másra, nem vagyok semmire. Csakk Rád. Az Életemre, és habár fiatalok vagyunk, de Én mégis kevésnek találom az életet ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem.. Csak Veled nem lehet, mert Te megadod azt, ami hiányzik, és mással nem lehetnék ilyen boldog. Ezért veled maradok, leszek boldog, és örök hűséget fogadok Neked, egy olyan lánynak akit Életem végéig szeretek majd, és egy fényes napon feleségül veszek.
Mindennél jobban szeretlek! Cica. *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése