A Nap besütött az ablakon, és a fiú arcába sütött. Erre Ő felkelt, és kiment fogat mosott, megivott egy kávét, majd elszívta a reggeli cigijét. Ezek után megcsörrent a telefon, hogy menjen le a Főtérre, és üljenek be kajálni a haverokkal. 11 órakor mindenki ott volt az étteremben, és szépen megrendelte mindenki mit szeretne. A fiú az aznapi menüt kérte, ami hal volt, rizzsel. Miután mindenki megette amit kért, úgy volt, hogy bemennek a plázába nézelődni, de a hősünk nem érezte jól magát. Fájt a feje, hányingere volt. Így hazament, és lefeküdt aludni. Nem aludt jól. Amikor felkelt, ki volt izzadva, hideg volt, és odakint esett az eső. Ekkor a telefon megcsörrent az ébresztő óra mellett, a fiú felvette és beleszólt;
- Halló?
- Kovács Alexet keresem. - Szólt bele egy hűvös hang.
- Igen, Én vagyok. - A fiúnak nagyon félős hangja lett, és a szíve hevesen verni kezdett.
- Este találkozzunk, 8 órakor a város szélén, a roncstelepen.
- Jó.
Ekkor a telefont egyszerre nyomták ki, majd a fiú felkelt az ágyból, és a tükörbe nézett. A szemei körül karikák voltak, az arca fehér volt, és a fekete haja, arcba érő haja szinte ijesztő volt a bőrszínével. Ezt a képet látva még jobban félni kezdett, hogy vajon mi lesz, vajon haza jön-e ma este.. Aztán megint visszanézett, és egy könnycsepp folyott ki a szeméből, a könny égette az arcát, és úgy érezte, mintha az arcán egy pengét húznának végig. Ezután az órára nézett, ami fél 7-et mutatott. Odament a szekrényhez az öngyújtójáért, és rágyújtott, mélyet szívott a füstbe, majd leült a kanapéra, ahol reggel felöltözött. Bekapcsolta a tv-t, és a híradóban egy körözési hírt adtak le. Az arc akit mutattak ismerős volt neki. Mintha gyerekkora óta ismerte volna, de mégsem jelentkezett a rendőrségen. Közben a hamutál alatt talált egy levelet, aminek a feladóját nem is olvasta el, mert tudta kitől van. Beleolvasott: "Szia kicsim, ha minden jól megy, egy hát múlva otthon leszek. ... Vigyázz magadra! Szeretlek!" Hirtelen megint megkönnyezett. Aztán átkapcsolt egy másik csatornára, és egy természeti filmet nézett. Közben a Nap is kisütött, és szivárvány volt az ablaka felett. Az óra fél 8-at mutatott, Ő pedig felvett egy kockás pólót, és egy másik nadrágot, hogy ne lehessen észrevenni a délutáni izzadtságfoltokat. Lassan kezdett lefelé menni a lépcsőkön, és volt benne egy cseppnyi félelem. Amikor leért, rá 5 percre már a buszmegállóban volt, és fel is szállt perceken belül. Az út nem telt bele negyed órába, Ő mégis óráknak érezte, és rosszul volt még mindig. Aztán leszállt, és gyalog elment a roncstelepig. Ahogy ment, rengeteg színes kirakatot látott, a lemenő napfényben, nagyon szép volt. Aztán meglátta a roncstelepet ami egy folyó parton volt, és tipikus halszag volt mindenhol, ami undorító volt minden normális embernek. Amikor odaért, egy árnyékot látott csak, akit elsőre senki sem ismerne fel. Odament hozzá. Elkezdtek beszélgetni, de egymás arcát nem látták, majd a férfi, aki ott állt előbújt, és a fiú egyből felismerte a tv-ből a körözött embert. De több gondolatra nem volt ideje, mert a férfi egy pisztolyt rántott elő, és lelőtte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése