Az esti közvilágítást felkapcsolták, a nagyvárost sötétség borította, ami a kis fénycsóvákkal vonzónak tűnt egy belvárosi háztömb legfelső emeletének egyik ablakából. Az ablak észrevehető volt, mert hiszen minden ablakon erős világítás szűrődött ki, itt csak halványrózsaszín neonfény szűrődött át a szürkésszínű függönyön.
A látvány nagyon érdekes volt a néző szemszögéből, aki egy graffitizett fal mellett állt, hosszú bőrkabátban. Az illetőnek borotvált arca volt, és kopasz feje. Aztán egyszer csak megindult a ház felé, és becsöngetett. A hangszóróba egy vidám mégis aggodalmas hang szólt, miután becsöngetett.
- Ki az?
- Én vagyok - Jött egy halálosan nyugodt, és komoly hang.
- Már vártalak! - Az illető hangjában félelem volt észlelhető, de pár másodperc múlva mégis halltaszott az ajtónyitó gomb zaja. A lépcsőházban pedig nemsokára bakancsok dobogása hallatszott. Pár perc múlva pedig a bőrkabátos férfi megállt az ajtó előtt, ami szinte azonnal nyílott.
Az ajtó másik felén egy sötétbarna hajú, 170 magas, kék szemű, 16 év körüli fiú állt, akin kék póló volt, alig olvasható fekete felirattal. Ahogy belépett a bőrkabátos férfi megcsapta az orrát valami álmosító illat, és alig látott a nagy füstben, ami valami jóillatú füstölőből áradt. A nappaliban egy karikatúra volt a falon, és a polcok teli voltak kerámia szobrokkal, amik mellett néhány könyv volt. Ekkor a fiú egy vizipipát hozott be, ami bordó volt fehér mintával, ezután belenyúlt egy táskába, amit a férfi hozott magával, kivett egy zacskót, aminek a tartalmát a pipába ürítette, aztán parazsat hozott, és egy nagyott szívott a vizipipába, aminek a bugyogása elnyomta a halk zeneszót, ami igazán jó hangulatot teremtett, és nagyon vonzóvá tette a szobát. Ekkor a fiú elmosolyodott, majd nevetett egyet. Ez még megismétlődött párszor, majd a pipát átadta, és belenyúlt ismét a táskába. Most egy injekciós tűt vett ki, ami be volt csomagolva, kibontotta, és az alkarjába, az ütőér mellé szúrta, és megintcsak mosolygott egyet. De most másodpercek alatt lefagyott a mosoly, a fiú összeesett, és azt mondta; Megyek.. Többé nem szólt semmit, többé nem jött hozzá senki, soha többet nem volt füst odabent. A fiú meghalt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése