Hétfő este; elegem volt belőle, mert úgy éreztem, csak panaszkodik, aztán, a szemébe mondtam, hogy ebből nem kérek. Abbahagyta, és akkor olyan szépeket mondtunk egymásnak. És olyan felszabadultnak éreztem magam, mert Vele tudtam úgy beszélni, ahogy kedvem volt hozzá, és senki mással nem is álltam szóba. Másokkal nem mindig tudok ilyen szépen beszélni, és azóta is az akkor elhangzott mondatok járnak a fejemben, és most..Most, hogy nem hallottam róla 2 napja, már nem is emlékszem arra, hogy idegesített a "nyavalygása", már annak is örülnék, ha csak hallhatnék róla, vagy visszaírna az sms-emre, mert egyszerűen belehalok a hiányába, és borzasztó érzés, hogy nem tudom mi történhetett vele, és hol lehet.
Tudom, érzem, hogy nem esett baja, de mégis most szívem szerint elmennék utána, és megkeresném, mert hiányzik. Nélküle szinte "fél" életet élek, mert megszokott volt a társasága.
Ő volt az eddigi bejegyzéseim többségének főszereplője, akire felnézek, és imádom.
Nia <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése