Megjöttek 5.

Elindultak. Már majdnem odaértek, mindkettőjüknél pisztoly volt, és mindketten felkészültek a legrosszabbra, de nem aggódtak. Ahogy odaértek, egy nagy ívben elkerített elhagyatott gyárat láttak, ami a zuhogó esőben nagyon félelmetesen hatott, de nem féltek, hanem átmásztak a kerítésen, amin fent akadt a kopasz férfi hosszú kabátja, de ez nem volt neki akadály. Aztán ahogy közelítettek, figyelmesek lettek egy hosszú limuzinra.
- Henessy limóval jött. - mondta a másik férfi.
Majd egy tárt ajtóhoz értek, amin bementek. Odabent egy hatalmas üres tér volt, amit egy fal választott el egy másik üres raktártól. Ahogy haladtak előre madarak, és különböző állatok futottak, vagy repültek el előlük. Ők pedig csak mentek előre, egyenesen, megállás nélkül, aztán egy újabb ajtó elé értek, amin hangok szűrődtek ki. Henessy hangja volt. Nagyon mély, nagyon komoly, félelmetes hangja volt. Ahogy beléptek sok emberre lettek figyelmesek. Ahmet Henessy egy kövér, szintén hosszúkabátos, félrövid hajú, enyhén borostás, tetovált ember volt. A tetoválást onnan lehetett észrevenni, hogy egy könnycsepp volt a szeme alá varrva, ami azt jelképezte, hogy oltott már ki emberi életet. A kopasz férfi és barátja nem számított semmi jóra, mégis Henessy barátságosnak tűnt:
- Kedves barátaim, igazán megtisztelő, hogy itt vannak, magát például már várta a felesége, és én is magát vártam, mert már el szerettem volna kapni azok után, hogy 7 éve az egyik emberemet előbb megkísérelte, majd meg is ölte. Remélem nem gondolta, hogy maga és a kis barátja nekem különösebb gondot jelentene, miután rengeteg emberi életet, többek között olasz maffiavezérek életét ontottam ki büntetés, vagy következmény nélkül. 50 évesen azon a szinten vagyok, hogy rengeteg drogvezér helyét átvettem a terjeszkedésemmel, és rengeteg klubbom van Törökországban, és szerte Európában, ahol az én drogjaimat, és az én szeszesitalaimat fogyasztják a bulizók, semmit sem sejtve arról, hogy minden egyes termékemhez, és minden egyes filléremhez vér tapad. Emberi vér, ami azért folyott, mert Ahmet Henessy terjeszkedik szerte a világon, és mindenhol elismert maffia vezér.
- Maga nagyobb disznó, mint gondoltam! - mondta a kopasz férfi felesége, akit közben Henessy emberei hoztak be.
A kopasz férfi csak rá tudott nézni. De nem sok ideje maradt, mert Henessy újra megszólalt:
- Hülye fasz! Minden egyes gondolatában olvasni tudok. Tudtam, hogy a feleségével meg tudom fogni, és maga egyből ugrott, ahogy elraboltam, most pedig azt hiszi, hogy vissza tudja szerezni. De engem senki sem állíthat meg, mert nekem nincsen fontos ember, ezzel pisztolyt rántott, és lelőtte pár emberét a raktárban. Minden egyes dördülésre megrémült a férfi, de nem szólt. Majd a török járkálni kezdett, és magában motyogott. Egyszer háttal állt meg jelenlévőknek, és megszólalt:
- Látja... - de már nem tudta befejezni a mondatot, mert egy pisztolydörrenés következtében elhallgatott, és az ablakra fröccsenő vér emlékeztetett már csak rá. A kopasz férfi barátja, és a felesége közeledtek felé, majd elindultak mind hárman kifelé. De amikor kiléptek a gyárból rendőrautókat láttak meg, amikből rendőrök szálltak ki, és a férfiért jöttek, hogy elkapják, és elvigyék, amiért megszökött régen, és most pedig embert ölt... A kopasz férfi higgadtan adott egy csókot a feleségének, majd megköszönte a segítséget a barátjának, aztán beszállt a kocsiba, és kinézett az ablakon. A felesége szép volt, mégis csúnya, hogy teljes erejéből sírt... Aztán a rendőr megnyugtatta az asszonyt, majd ő is autóba ült, majd elindította, és már mentek is... A feleség pedig könnyes szemmel nézett a zöld-fehér autó után, amin be volt kapcsolva a sziréna, majd holtan esett össze.