A férfi zavartan, félő arccal ment el a parkból, és állt ki a buszmegállóba. A buszmegállóban buliból hazafelé tartó fiatalság állt, és mindannyian jókedvűek voltak. Több idő nem jutott a tanulmányozásra, mert megérkezett a busz, amire a férfi elsőként szállt fel, majd jegyet vett, és leült leghátulra. Ahogy minden egyes állomáson megállt a jármű egyre szaporodtak az utasok, de az úr csak maga elé meredt, és gondolkozott a történteken. Aztán percek alatt a megnyugtató hölgy hang bemondta a végállomást. Ő pedig leszállt, majd egyből el is indult. Ahogy viharzott előrefelé, minden ember a zavart arcot szemlélte... Egyszer csak elfordult a járdáról, és egy szűk sikátoron keresztül a lakótelep irányába vette az irányt. Ahogy átment a sikátoron fiatal gyerekek voltak mindenhol, akik valamivel üzleteltek, de csak haladt tovább.
Aztán belépett a telepre, ahol rengeteg ház volt, és az egyik piszkosfalú tízemeletes irányába ment. Ahogy belépett a lépcsőházba lépéseket hallott fentről, majd hamarosan tudatosult benne, hogy a házmester jön lefelé. A házmester mély hangon köszönt neki, a férfi pedig a szokásos higgadt hangon visszaköszönt, titkon bízva abban, hogy nem veszik észre a gondok jeleit az arcán... Ahogy beszállt a liftbe elfogta egy gyomorgörcs, és félelem jött rá. De zavartalanul jutott fel az ötödik emeletre. Ahogy felért, már türelmetlen volt, de ahogy kilépett azonnal látta, hogy történt valami, mert az ajtaja fel volt törve, és a higgadt arcon gondterhes kifejezés jelent meg. Közben a városra már a hajnal virradt, és az őszvégi időjárást meghazudtolva nagyon szépen kelt fel a Nap. A házba belépés pillanatában majdnem elájult. Fel volt forgatva, és meglepetésére nem volt otthon a felesége. Becsúkta az ajtót, és kiabálni kezdett a felesége után, de a nő nem került elő. Bement a nappaliba, és a ruhák összevissza dobálva, a szekrények összetörve, minden rendetlenül volt. Ahogy kiment a konyhába a falon vérfoltokat talált, de csupán pár cseppet. Nem szeretett volna ideges lenni, így kinyitotta az ablakot, és egy cigarettát gyújtott, majd magához vette a hamutartót. Az ablakon hangok szűrődtek be. Nem hallgatta, mégis hallható volt, hogy két hajnali füves veszekedik az adag elosztásán. Pár percig ezt hallgatta, majd lefeküdt, és azonnal álomba merült. A lelőtt fiú képe rengetegszer leforgott előtte, ami félelemmel töltötte el. Amikor felkelt, a Nap már az arcába sütött, Ő pedig szinte úszni tudott a jéghideg izzadtságban. A falra nézett, és egy addig észrevétlen üzenetet látott, amin az állt, hogy "megjöttünk", neki pedig azonnal eszébe jutott a fiú gyilkossága utáni mondat, amikor azt mondta, megjöttek. Visszaaludt, és egészen estig aludt, amikor arra ébredt, mintha fegyverdurranást hallott volna. És gondolkozni kezdett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése