Megjöttek

Érdekes estére virradtak a metró aluljáróban élő denevérek, és rágcsálók... Minden villany nagyon lassan, félelmetes hangkísérettel gyulladt ki, aminek hatására minden egyes pillanat óra hosszúságúvá lett. Az emberek megérezték a vészjósló lassúságot, és alig maradtak páran a várakozóban... Aztán egyszer csak elhangzott a "megváltó" mondat; metrójárat érkezik, a vágány mellett vigyázzanak! Az összvissz tíz emberből álló "tömeg" szinte egy mozdulattal állt fel, és nézett az órára, ami este 22:20-at mutatott. Szinte észrevehetetlen volt, hogy egy kopasz negyvenes éveiben járó úr ülve maradt, és halálos nyugalommal várt. Üde színfolt volt a fekete hosszú kabátjával, ahogy ült a sárga, graffitikkel dúsított műanyag széken... Ahogy ráesett a neon vakító fénye tökéletesen látható volt minden egyes ránc az arcán, a tökéletesen borotvált arc, és minden egyes ideg a homlokán. Akkor megjelent a metró, aminek tipikus pesti feelingje volt azzal a jellegzetes kék színnel. Nem is volt idő elemezni, mert az emberek már fent is voltak a tömegközlekedési eszközön, ami tovább is haladt... A hosszúkabátos férfi pedig rendületlen nyugalommal ült ott arcán leolvashatatlan érzelmekkel. Majd egyszercsak megjelentek az aluljáró bejáratánál fiatal fiúk, akik vártak valamire pár percig, majd beléptek, és elkezdtek randalírozni... A férfi rendeületlenül ült ott, de a fiúk neki is nekimentek. A férfi először még nyugodtnak próbált tűnni, de aztán levetkőzte pókerarcát, és egy ütéssel halántékon vágta az egyiket, aki ájultan esett össze. A fiúk azonnal menekültek, a kopasz úr pedig kényelembe helyezte magát az előbbi helyén. Egyszer csak felbukkant egy újabb fiatal ember, de Ő valamivel békésebbnek tűnt. Érdekes, hiszen a férfi fel állt a helyéről, és rögtön elmentek a megállóból fel, a városba. Nagyszerű volt, mert rögtön a belváros parkosított negyedében voltak, ahol az őszi szelek fújták a fák ágait, mégis nagyon kellemes élmény volt így haladni... A fiúnak bizonyos mértékű aggodalom volt észlelhető a mély hangjában, ami arra utalt, hogy komoly dolgokról van szó... Egy bokorból hangok szűrődtek ki, de mindketten továbbsiklottak ezek felett, és tárgyaltak zavartalanul. A beszélgetésből pár szó volt csak hallható.
- Nem... Voltam... Nem tudom... Veszek... - hallatszott a fiú dadogó hangjából.
- Engem nem érdekel semmilyen szabály, és semmilyen feltétel, Én meg akarom csinálni. - mondta a kopasz férfi erélyes, komoly hangon.
Ekkor egy erős süvítés hallatszott, ami sértő volt az ember fülének. A fiú pedig fájdalmas tekintettel, holttan esett össze, majd a bokorból, ahonnan az előbb a hangok szűrödtek egy halk csörgés hallatszott, majd teljes csend borult a parkra. A férfi pedig továbbra is zavartalan arccal, mégis fájdalmasan térdelt le, és nézett a fiú arcába. A fiú üveges tekintettel szólt még pár szót...
- Kapd el őket! Csináld, amit megbeszéltünk. - majd a szavakat felváltotta ismét a kínos, megfélemlítő csend, majd a fiúnak megállt a szíve. A férfi pedig lecsukta a szemeit, és azt súgta; - Hát megjöttek...