Véget ért életem egy döntő szakasza, amikor felhőtlenül boldog voltam, és nem voltak gondjaim. Véget ért a szerelem, ami talán így végződött a legjobban... Barátságban váltunk el, és jobb szakítást senkinek sem kívánhatnék... Ehhez még annyit fűznék, hogy nem Ő volt a hibás. Semmiről sem tehetett. Angyali lány volt, akiben megtaláltam azt, amit kerestem. De a szituáció így hozta, és ki kellett mondani, hogy fejezzük be. Talán legfőképp Én voltam a hibás, amikor egyre kevesebbszer beszéltünk, pedig lett volna rá lehetőség... Olyan lány volt Ő, aki egyszerűen tökéletes, és rá mertem mondani, hogy "életem nője". De rájöttem, nem érdemlem meg... Ő egy sokkal jobb fiút érdemel, akinek több ideje jut rá, és közelebb van hozzá. Én ezekkel sajnos nem tudtam szolgálni, nem vagyok tökéletes. Szívből kívánom neki, hogy találja meg azt az embert, akivel ki tudja vitelezni azt, amit én csak szóban tudtam...
Amúgy nem sírok utánad, de mindenképp el szeretném mondani, hogy Te voltál az első olyan lány, aki iránt hamisítatlan szerelmet tápláltam, csak a mindent legyőző szerelmem legyőzte a bennem rejlő embert is... Sok boldogságot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése