Elgondolkodtam, miért leli a XXI. században mindenki örömét abban, ha valakinek beszólhat, és bizonyíthatja az okosságát, ami csak álca. Hogy megmutathassa, milyen nagyszerűen gondolkozik, mert valami olyat mondott, ami tetszik másoknak. Szerintem, ez nagyon gyerekes. Mindenki él egy álom, vagy valós világban, amiben jól érzi magát, mert úgy csinál mindent, ahogy jólesik, de az embert érő kritikák tömege miatt nem tudja önmagát adni.. Aztán a nagy "elmék" ismét beleszólnak, mert a "zaklatott" már nem meri felvállalni, hogy néz ki, hogy mit érez, és hogyan gondolkozik egy témával kapcsolatban. Mindezt azért, mert van pár magát tökéletesnek gondoló ember, akik örömüket lelik abban, hogy másokban a hibákat keresik.
De, hogy magamról is szót ejtsek, elismerem, nem csak másoknak van meg ez a hibája, mert én is tudok (talán szeretek is) kötekedni, pedig lehet, hogy semmivel nem vagyok különb, a fentebb említett kötekedő embereknél. Talán annyiban különbözőek vagyunk, hogy nekem van önkritikám, de ezt sem lehet jó dolognak mondani, mert a kritikák csak indulatokat szűlnek.
Ez egy ördögi kör, amikor bizonytalanságodban már nem tudod mit tegyél..
Mindenki eldöntheti, hogy melyik csoportot képviseli!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése