Életem...

Az életben mindig eljön egy olyan pont, hogy megtaláljuk benne az értelmet. Én megtaláltam, és nem gondoltam, hogy az értelem, és az érzelem ennyi mindenben hasonlít, azon kívül, hogy mindössze 1 betű eltérés van a két szó között. Nekem ahhoz, hogy értelme legyen, előbb érzelmek kellettek, és most, hogy érzelmeim vannak, amik pusztíthatatlanok, most érzem úgy igazán, hogy van miért élnem. Nem vágyok nagy dolgokra, annak ellenére, hogy a legnagyobb dolgokat kapom. Csak annyit várok, hogy egy reggel végre úgy ébredjek, hogy mellettem szuszog az a lány, aki az értelmet adta, és úgy ébredjek fel, hogy tudjam, hogy soha többé nem kell ott hagynom. Hagyom aludni, és amíg ő pihen, addig én veszek neki virágot, és főzök egy kávét, aztán ahogy lefőtt a kávé, az illatra felkel, én pedig úgy köszönthetem, hogy "Jó Reggelt Szerelmem!"
Nekem ez már a világot jelentené, és úgy Isten igazából másra nem is nagyon vágynék... Csak tudjam, hogy szeret, érezzem. Én pedig nem kérdés, hogy viszonoznám-e. Nem keresek kincset, és nem vagyok telhetetlen, mert egy kincset már találtam, és nekem ennyi pont elég... Ez a kincs Ő, a szerelmem. Hogy mi mindent szeretek benne, az felsorolhatatlan... De tudom, hogy Vele tervezem az életem, és Ő az, akit komolyan tudok szeretni. Kell nekem, egy életre...
Szeretlek Körtélyesi Bettina!!!!

Szeretlek!

Kibaszott fiatal vagyok még, de tele vagyok célokkal, és ahhoz, hogy minden célomat elérjem, ahhoz Te is kellesz. Nem azért, hogy kihasználjalak, hanem azért, mert minden fontos célom hozzád kötődik. Tudom, hogy sokszor hibázok, és tudom, hogy kell idő sok mindenhez, de ha évekbe telik, én akkor is mindent visszacsinálok, és jóváteszek. Nem azért, mert így a legegyszerűbb, hanem azért, mert hűséges vagyok hozzád akkor, amikor baj van, és akkor is, amikor minden rendben. Sosincs baj, de én mégis küzdök érted, hogy érezd, hogy szeretlek, és ha nem is hívod fel rá a figyelmem, hogy tudod, de a szíved mélyén tudd, hogy mennyire fontos vagy. Nem akarok neked fájdalmat okozni, hogy csak a jót érezd, és ha mégis fájdalmat okozok, egy idő után akkor is csak a jót fogod érezni, mert én mindent megteszek azért, hogy egy apró, jelentéktelen hibát százszor is jóvá tegyek. Nem azért csinálom, hogy bárki is felnézzen rám, hanem azért, hogy mindenki tudja, hogy én igenis szeretlek, és igenis bármit megteszek érted... Nem azért, hogy visszakapjam, hanem azért, mert mindent meg akarok neked adni. Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni soha. Tudom, hogy nem is foglak, de akkor is leszögezem, hogy bármi áron is, de melletted leszek! És nekem ez nem fáradtság, egyszerűen bizonyítási lehetőség. Nem a világnak akarok mutatni bármit is, hanem neked... És nem a bármiről van szó, hanem arról, hogy sosem akarlak elhagyni, hogy örökké hűséges leszek hozzád, és hogy nagyon szeretlek!

B.

Szeretem, amikor hozzámér, szeretem, amikor a szemembe néz, szeretem, amikor azt mondja, hogy szeretlek, szeretem, amikor azt kéri, hogy maradjak vele örökké, szeretem, amikor azt mondja, hogy örökké az enyém... Szeretem. Csak szeretem. Jólesik, amikor elkap az érzés, hogy szeretem, és amikor elönti a szívemet az egész, elönti az érzés, hogy már nem tudom, mit csinálok, de úgy csinálom, hogy neki jó legyen... Szeretek úgy hozzáérni, hogy már tudja, érezze, hogy szeretem... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, hogy néha úgy hiányzik, mint senki más, és szeretem, amikor pótolhatom a hiányát... A hét akármelyik napján... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, amikor átkarol, és szeretem, amikor átkarolom... Szeretem, amikor mosolyog, szeretem, amikor nevet, szeretem, amikor mesél, szeretem, amikor hallgathatom... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem indulatból leírni, hogy mit érzek iránta, szeretem őszintén leírni, hogy mit érzek iránta, és szeretem úgy leírni, hogy mit érzek iránta, ahogy senki más nem írná neki... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem úgy szorítani a kezét, hogy még nem fáj neki, de mégis erősen, hogy érezze, hogy szeretem. Szeretem. Nagyon szeretem... Mégis csak szeretem. Szeretem, mert tökéletes, mert egyedi, mert Ő az életem, mert kell nekem, mert a Földön, és az egész csillagrendszerben, beleértve a legkisebb planétákat is; Ő a legédesebb teremtés. Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, ha velem van, és szeretem akkor is, ha nincs velem, és csak azt tudom, hogy szeretem... Mert szeretem. Csak szeretem. Szeretem, mert eltereli a gondokról minden gondolatom, szeretem, mert hibátlan, és szeretem, mert csak Őt szeretem... Szeretem, mert nem tudok mást szeretni, és szeretem, mert... Mert csak szeretem. És azért is szeretem, mert Vele akarom leélni az életem... Azért, mert szeretem, mert kell, mert benne minden megvan, ami eddig hiányzott az életemből... Tehát... Szeretem.

Szeretem 2.

Az élet rövid, habár magányosan hosszúnak tűnik, azt hiszed, hogy lassan telik, aztán hirtelen minden felgyorsul, és az évek úgy mennek, mint másnak a percek. Belecsöppensz a legjobba, és utána már nincs megállás, mert tudod, hogy valaki szeret, tudod, hogy Ő bármit megtenne érted, pont úgy, ahogy Te is érte. Hihetetlen, hogy egy dologgal mennyit változhat az egész életünk, mintha csak egy csettintés lenne az egész, és már kész is van az, amire mindig vágytunk: boldogságra. Én boldog vagyok, és legalább egy embert magamon kívül boldoggá teszek. Ez az egy ember az a lány, akit szeretek, és akiért meghalnék, ha kell. És igen, Én vele tervezem a jövőmet, nem szégyellem, hogy vele vagyok boldog, és Őt szeretem. Nem tudnék máshogy tekinteni rá, csak úgy, hogy "Igen. Vele akarom leélni az életem". Tudom, hogy Ő az, akivel le fogom. Nem azért, hogy nehogy egyedül maradjak... Ez is benne van, de Én szerelemből, a legőszintébb szerelemből vagyok vele együtt, és azt akarom, hogy minél több szép pillanatot okozzak az életében. Erre születtem, hogy embereket vigasztaljak meg. Ezenkívül egyetlen egy embert tegyek boldoggá, és egyetlen egy embert szeressek, akármilyen áron. Ez az ember, ez a lány Ő. Ő, akiért bármit megteszek... mert őszintén szeretem!
Szóval... Körtélyesi Bettina... Szükségem van Rád, és Veled akarom leélni az életem.

Szeretem

Nehéz elszakadni a múlttól, amikor minden olyan szabad volt, és nem éreztük a tetteink súlyát, csinálhattunk bármekkora hülyeséget is. Mégis, akármilyen hülyeséget is viszünk véghez, és bármekkora egyéniségek is vagyunk, a szívünk mélyén, a zord külső rejtekében van egy célunk, egy cél, amiért bármire képesek vagyunk, amiért megteszünk olyan dolgokat, amekkora áldozatot már a hülyeségek miatt sem hozunk. Tudod a szíved mélyén, hogy nem kell senki más, csak a cél, akiért bármit lemondanál, akiért bármiben megváltoznál, csak érezze, hogy szereted. És tudod, hogy fáj elszakadni a múlttól, mert a múltban nem volt súlya semmilyen tettnek... Aztán a cél elérésével jön minden, és muszáj elszakadnod a múlttól, hogy boldog lehess. A múltam még néha átjön a jelenbe, és néha úgy érzem, hogy sosem tudok tőle teljesen elszakadni, és szívem szerint belenyúlnék a sorsomba, hogy a jelent, meg a jövőt - vagyis Téged -, és a múltamat összefonnám, hogy ne fájjon semmilyen tettem Neked. De ez lehetetlen. Kissé kudarcnak érzem, de nem akkora kudarc, hogy emiatt lemondjak Rólad. Inkább a múlttól szakadok el, hiszen a múltból nem lehet megélni. A jelenben pedig mindent előre megszabályozhatunk, csak tudni kell, hogy mit várunk. Én téged vártalak a múltban, akármilyen hülyeséget is tettem, és most, hogy megkaptalak, érzem, hogy meg kell változnom pár dologban. Tudom, hogy furcsa vagyok néha, és érthetetlen, de a változás irányába megyek, hogy tudd, hogy megteszek érted bármit, és nem csak a magam terén, de a Te irányodba is... Éreztetni akarom Veled, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem, és hogy inkább többször kérek bocsánatot, minthogy lelkiismeret furdalásom legyen. Nem nehéz dolgok, de másfél év után, egy olyan másfél év után, ahol minden éjjel az emlékeinkkel aludtam el, és minden reggel könnyes szemmel keltem, abban bízva, hogy egyszer visszakaplak, és olyan boldoggá teszlek, mint senki más, ez egy kicsit nehéz. A tudat megértése, és felfogni, hogy újra együtt vagyunk... Már ennyi nehéz, hiszen ennyi várakozás után hihetetlen, megfoghatatlan boldogság érezni, hogy megtaláltam az igaz szerelmet... De akármilyen nehéz is megtenni dolgokat, miattad megéri. Tudom, hogy nem miattad kell elsősorban megváltoznom, mert ha csak miattad tenném, akkor az jönne ki, hogy nincs életcélom. De én mégis miattad teszem... Mert Te vagy az életcélom, Te vagy az életem, Te vagy az igaz szerelmem, akinek az életem, és mindenem odaadom... Nehéz, de ennyire még semmi sem érte meg. Fiatal vagyok, és sokszor mondok elhamarkodott dolgokat... De ez a szerelem már másfél éve sem volt elhamarkodott, és ennyi idő alatt pontosan elégszer jöttem rá, hogy sosem tudtam volna veled elég korán kezdeni, pont úgy, ahogy sosem tudnék elég későn végezni. Érthetetlen, de mégis csodálatos, hogy valaki képes ekkora hatást gyakorolni rám. De ez a hatás a legjobb, ami érhet, mert őszintén szerelmes vagyok, és örökké az maradok.
Körtélyesi Bettina, Veled AKAROM leélni az életem.

"Annak" a lánynak

Istenem... Hallasz engem? Ha most hallod a szívem dobbanását, és tudod, hogy mit érzek, Istenem, akkor kérlek, támogass abban, hogy ez a lány boldog lehessen mellettem. Nem kérek pénzt, nem kérek csillogást. Csak Őt, és a szerelmét... Ne adj semmi mást, nem kell semmi, komolyan, Istenem, csak annyi, hogy Ő velem legyen, hogy megértsen, és hogy szeressen. Istenem, Te éreztél már ilyet?! Tudod, hogy milyen érzés vágyakozni a Földkerekség legcsodásabb lányára? És tudod milyen érzés, amikor megcsókolhatod, szoríthatod a kezét, vagy csak a fülébe suttoghatod, hogy "szeretlek"?... Isteni... A neveddel élek, és ha nincs is nagy egód, ez akkor is egy nagy dolog. Istenem, kérlek szépen, hogy add meg a lehetőséget, hogy Őt tegyem boldoggá, és add meg nekem azt, hogy Vele élhessem le az életem. Nem kell senki, és semmi más, de Őt ne add oda senkinek, mert Ő az enyém, Én pedig az Övé vagyok... Tudom, a gazdagság egy egyszerűbb kérés lett volna... Pénz több van, mint ilyen lány, de Én tudom... Tudom, hogy akkor leszek igazán gazdag, ha Vele lehetek életem végéig. Ugye teljesíted, Istenem? Ugye meghallgatsz, és megteszel értem ennyit?

...Körtélyesi Bettinának.

Vége

2009. szeptember 20.-án délután jött az az ötlet, hogy csinálok egy blogot. Azóta majdnem 100 postom volt, többnyire üzenettel. Vagy emberről szóltak, vagy érzésről, de mindig valakinek, vagy valaminek szólt... Most, több mint 1 év blogolás után, némi hanyagolás, némi újra feltűnés után, úgy döntöttem, hogy végleg befejezem. Túl sok ellentmondás van az egészben, hiszen sok lánynak hagytam itt üzenetet, és a felével már megszűnt mindenféle kapocs... A nyomok pedig itt maradtak. Úgy gondolom, ez a blog arra volt jó, hogy a lelkem sokat fejlődjön, és sok mindent kiadhassak magamból, de már nem érzem szükségesnek. Megtaláltam azt a lányt, akivel igazán boldog vagyok, és akivel tudom szemléltetni/éreztetni, hogy bejegyzések nélkül is őszintén, tiszta szívből szeretem. Ezt nem hiszitek el, de én érzem, és felhőtlenül boldognak érzem magam. A blogomnak itt vége, lehet, hogy egyszer csinálok egy újat, de ott már nem fogok embereknek írni. Köszönök mindent minden olvasónak, és azoknak az embereknek, akik tartották bennem a lelket. Elmerülök a szövegírásban, a rapszövegek írásában, és elindulok a stúdió felé. Szeretnék saját albumot csinálni, és rapper lenni.
Ha érdekelnek a szövegeim, akkor a szopog.asd@windowslive.com címen megkaphatod őket.
Ezzel szeretnék zárni:

Nézem, hogy mi a fasz van veled,
Olyan gizda vagy, hogy kilóg a beled,
Nem kérdezem, mert úgyis tudom mi a neved,
Az olcsó pornótól kifolyik a te leved,
Nem vagyok nagyba, de megveszlek kilóra,
Ez nem szex, és nem is keksz, mint a pilóta,
Oltottál, hogy mibe vagyok, de már nem szólsz semmit,
Nem jöttek a spanjaid, haver, én nem láttam senkit,
A kurváid nem léteznek, de nagyba vagy, vagy mondod,
De úgy megbaszlak, hogy nem tudom, mi a gondod,
Ez a kibaszott rap, és nem szájbakúrt költészet,
Egész zenét oltok, nem kapod meg több részbe,
Reklám se lesz közbe, csak kapod az ívet,
Minden egyes szóra, csatolok egy rímet,
Battyánba vagyunk, nem nagy, de sok az ember,
Itt nincs ember, akit nem irányít a kender,
Én vagyok csak ilyen, nekem a szívem diktál,
Olyan piák vannak, amit még nem ittál,
Túléled, ha itt vagy, csak ne szólj semmit,
Ha stoppolod a cigit, akkor miért szívtál ennyit,
A balhé, hogy ha itt vagy, akkor garantált,
Senkit nem hat meg, ha szűz maradnál,
Tesóm vagy, de engem nem érdekel a kapcsolat,
Ne pacsizz velem, és ne szorongasd a mancsomat,
Egy ilyen zene nekem fél óra alatt van meg,
Hallgasd a cuccot, és a tartozásod add meg,
Köszi szépen, amúgy nem vagyok gengszter,
De ha beszólsz nekem, akkor szétbaszlak egyszer,
Kicsi voltál, kicsi maradsz, nem foglak bevárni,
Nem lesz itt orgia, nem fogok sorba állni,
Ha tetszik a szöveg, akkor tedd fel a kezedet,
Szóljál nekem, ha már elvettem az eszedet,
Akkor is jelezz, ha érzed, amit érzek,
Ha tetszik a szleng, hogy én több sebből vérzek,
Nem vagy a csicskám, ezért semmire sem kérlek,
A buszon ingyen megyek, nem kell nekem a bérlet,
A lelkem tiszta, nem vagyok még vétkes,
Amiben pörgök, engem az az, ami éltet,
Írok rólad pár sort, utána lerakom a tollam,
De ne szólj bele, hogy mit hogyan toljak,
Ez egy gagyi szar zene, de te is ezt hallgatod,
Nem kamuzok soha, ezt te is hallhatod,
Ha Battyánba nem, akkor a színpadon mindenki megtalál,
Az összes drogfüggő erre a cuccra minden szart felzabál,
Nem kell ide high, elég egy jó parti,
Ha unod az életed, a beledet szard ki,
Nem kell az emó, unom már az egészet,
Ne eret vagdoss, hanem mutassál merészet,
Én vagyok, aki mondja, te meg aki hallgatod,
Nem érdekel semmi, felőlem a lóvéd kiszarhatod.

Édes gyerekkor :)

Amúgy... Még mindig gyereknek érzem magam.
Mindig azt veszem észre, hogy gyerekként mindent megkapsz, aztán minél nagyobb leszel, annál kevesebbet. és ahogy felnősz, vannak amik maradnak, vannak amik megszűnnek. és én megkaptam mindent, amikor visszaszereztelek. De én leszek az első gyerek, aki mindent megtart mire felnő...
...Viszont, néha a gyerekeken is nagy a felelősség, mert vigyázniuk kell azokra a kincsekre, amit mások értéktelen kacatoknak tartanak... És ez is ilyen. Számomra az, hogy szeretlek, és pont téged szeretlek, egy igazi érték, egy kincs. Másoknak ez nem jelent semmit. Nekem egy kihívást jelent, hogy minden szabad időmet próbáljam rád szánni, és, hogy vigyázzak rád, másoknak pedig ez nem mond semmit...
Lehet, hogy egy másik fiú egy értéktelen kacatnak tartana... Pedig nekem az életet jelented.

Szia szerelmem

Szédítsél mást is, jó vagy, te rohadt, hülye kurva,
Addig maradsz szájjalbaszó, amíg meg nem leszel kúrva,
Elbasztam rád a hónapokat, hogy így szeretsz, úgy szeretsz,
El is hittem, de most már biztos, hogy semmit sem tehetsz,
Minden kanodnak üzenem, hogy nem tudtál szopni,
Lehet majd mutogatni, meg minden szart rám fogni,
Leszarom azt is, ha jössz majd a kanoddal,
Akkor is mondtad, hogy nem tudsz betelni a szarommal,
Most meg rólad írok, de már tiszta szívből,
Ez lesz a vége, innentől szarok rád nagy ívből,
Majd beszélünk, hogy ha volt benne hiba,
Úgyse leszel más, mint egy dagadt pina,
Kívánok sok szerencsét, meg sok nagyobb faszt, mint az enyém,
Zárom tényleg soraim, fordulj fel, te hülye dagadt tehén.

Hulljon

Hulljon az égből a kibaszott siker,
Legyen hektó az, ami még csak liter,
Öld a pénzed bele a kurva füvedbe,
Elbaszod az életed, ezt súgom a füledbe,
Kapod még az ívet, ha nem találod a helyed,
A füves spanrengeteged egy országot is belep,
Erre mondják: telep, de szerintem köze nincsen hozzá,
Ahhoz, hogy ez telep legyen, új flow-t kell, hogy hozzál,
Az neked nem megy, mert hülye vagy, mint a faszom,
Sok mindent tettél meg, de egy cselekvésből sincsen haszon,
Mindegyik veszteség, olyan, mint Angliának 6:3,
Nem kapok csodát, tudom, ha nem várom,
Nem kapok semmit, ha semmit sem teszek meg érte,
És amikor a pénzedet fogom, azt mondom: megérte,
Nagy a kísértés, de még nagyobb az esély a hibára,
Megkúrnak 500-an, ezért borotválod simára,
Kaptál már az arcba, hajba, pinába,
3 abortuszod volt, ekkor estél hibába,
De ezt is leszarod, mert minek érdekeljen,
A kanod is megmondja: ez a kurva térdepeljen,
Nincs melletted senki, mert elbasztad az életed,
Hozzám meg úgy jössz, hogy „nem vágom a méreted”,
Ez nekem nem stílus, nagyon szar vagy, röhögök rajtad,
Belenézek a szemedbe, leköplek, és azt mondom: raj vagy,
Leszólsz engem, mert vittem tovább, mint kegyelmed,
Most meg csak nyalsz, és kérdem: miért lennék a szerelmed,
Ahhoz, hogy egyenes legyél, kevesebbet kell terelned,
Ahhoz, hogy vidd valahova, több füvet kell legelned,
Te megragadsz a kanyarba, én célegyenesbe vagyok,
Aki megpróbál leállítani, azt is szarba hagyom,
Vannak barátaim, vannak emberek,
Nem olyan társaság, ahol van helye kendernek,
Ez nem az a hely, ez itt a békesség, és boldogság,
Tudom, hülyén hangzik, ezért szólsz, hogy bolondság,
Elfelejted, hogy nekem ez az élet, és mindenkit leszarok,
A pénzért, amiért dolgoztál, én abból is bebaszok,
Punimarket felnőtt, több már, mint kisgyerek,
A gyér társaságodból senkit sem ismerek,
Túl vagyok ezen, rég kinőttem belőle,
Rámlősz, de valahogy én kitérek előle,
Kapom az ívet, hogy szar MC vagyok,
De én igazából, a te fejedre is szarok,
Leszarom, hogy mit adsz, azt is, hogy mit kapsz,
Az életed semmi, jelentéktelen bisz-basz,
Kérlek szépen, olts alám még százszor,
100 után megmondom, mi volt jó a százból,
Remélem menni fog, és egyszer teljesen beégetsz,
Én se tudom pontosan, de talán egy élet elég lesz,
Azt mondom hajrá, gyúrjál, hogy menjen,
De vigyázz az arcodra, nehogy valaki pofán kenjen…

Feladatok megoldása, negatív benyomások...

Kemény az élet, de én sem vagyok puhány,
Nem vagyok én gyenge, mert kiakaszt a dumám,
Lazán veszem az akadályokat, és simán megyek innen,
Nem leszek a vendéged, így ajándékot se kell vinnem,
Én leszek a szülinapos, te meg a kurva vendég,
A levegőért is fizetni fogsz, hogy ha ingyen vennéd,
A pénzemet a zsebedbe, be soha se tennéd,
És a kenyeremet, amikor csóró vagy, ingyen is megkennéd,
Nem vagyok gazdag, nem vagyok bróker, nem vagyok senki,
Nem vagyok sztár, nem is vagyok csillag, nem motivál semmi,
Nem kell nekem senki, nem kell nekem semmi, de elérem a célom,
Leszek én még kémikus, keverek majd olyat, hogy reagál a vas az acélon,
Én leszek a legjobb, ha nem ott, hát itt, a reppben,
Leszek én még jó, és lesz még jó a kedvem,
Új élettel nem jutsz előre, hiába voltál raj,
Ez egy nagy baj, és egy elbaszott faj,
Nem lesz neked életed, nem lesz neked semmid,
Elfordul az anyád, az apád, nem marad már senkid,
A genged is elhagy, mert nem hozol már hasznot,
Nem vagy jó másra, csak hogy csinálgasd a feszkót,
Azt meg minek, úgy se jó semmire,
Az energiádból nem telik, csak ennyire,
Leszóltál tegnap, holnap meg tisztelsz,
Tudtam végig, hogy a végén ez vicc lesz,
Hogy lesz az ember a beszted két nap után,
Ha két nap után arra jössz rá, hogy kibaszod holnapután,
Átbasz mindenki, néha te se nézel vissza,
A piádat, amit megvettél a pultnál egy csöves issza,
Nem kapsz semmit, mert te sem adtál többet,
Boldognak hitted magad, de nem leszel az többet,
Eltapos a világ, nincs már többé helyed,
Egy bérgyilkos olcsó pénzért levágja a fejed,
Ezzel megoldottál mindent, de utána kezdődik újra,
Rájössz újra, és újra, hogy nem telik az újra,
Minden a régi, az élet is az marad,
Mindenki megy, csak te vagy, aki nem halad,
Ott állsz egy helyben, és várod a megváltást,
De nem lesz semmi, haver, csak megbántás,
Megbasz még az élet, nem egyszer nem százszor,
Átkúr minden spanod, még mindig jó párszor,
Te meg próbálsz feledni, és mindent feladni,
De az életed egy életért sem tudnád eladni,
Ez arról szól, hogy ne lehess boldog,
És amit elkövetsz, azt is meg toldod,
Lesznek még hibáid, lesznek még bajok,
Lesznek új fajok, és kevésbé rajok,
Egyszer majd azt mondják, te jó leszel egyszer,
De a cél eléréséhez még kell pár kiló vegyszer,
Boldog leszel, de mit szedsz be hozzá,
Ez nem szerelem, mert nincsen már vonzás,
Az egész fájdalom, beszélsz csak az életről,
Kamut beszélsz, mert nem tudsz a tényekről,
Megvehetsz mindent, de nem kapsz lófaszt se,
Hogy vagy te dzsigoló, ha a csajod kókaszt le,
Álom az egész, messze van a valóság,
Számodra nincs igazság, ez is csak tahóság,
Nekem ez valóság, neked marad álom,
De amit én elérek, haver, azt te várod,
Én küzdök érte, te meg csak vársz,
Azt hiszed menő vagy, ha lábat széttársz,
Szemembe ez kurvaság, sehogyan se durva,
Akármit mondasz, nekem nem vagy más, csak kurva,
Én sírok a világról, te meg beszélsz az életről,
Két nap után azt mondod, elég a közéletből,
Én se az újság miatt nyomom, egyszerűen szeretem a műfajt,
Te sem kértél sok mindent, ezért fogsz egy műfaszt.

halott.

Úgy érzem, elvesztem. Meghalt a régi énem, eltűnt az árnyékban, és egy szörnyeteg jött elő belőlem. Az életemhez nélkülözhetetlen lételemeket, a nélkülözhetetlen szerelmemet, és a barátaimat sértettem meg, és ezt hiába feledik, nekem egy törést jelent az összes bántó szavam az életben. Meg kell változnom, és újra kell kezdenem mindent onnantól, ahol elrontottam. Tudom, érzem, hogy lesz akadálya, de megteszem. Újra a régi akarok lenni, az "új" énemet pedig vissza szeretném lökni abba a szakadékba, ahonnan felküzdötte magát a világra. Érzem a szívem mélyén, hogy már a gondolatok sem tiszták, nincsen igazából benne semmi, csak kongó üresség, és sötétség. Nem látok Istent, nem látok temetőt, nem látok semmit. Üres. Az egész. Fáj, nagyon fáj, hogy azzal a tudattal élek, hogy jelenleg nem vagyok teljes, de visszaváltozok, és olyan leszek, mint eddig: egyeseknek tökéletes.

Itt az élet

Itt az élet, itt a halál, itt az egész világ,
nem látom, nem tudom, de sejtem mi a hibám,
az élet egy játék, amit végig kell játszani,
lehetsz akármilyen gyenge, erősnek kell látszani,
ha nincsen célod, és a rajthoz se állsz be,
el se indulj, mert majd félúton állsz le,
neked kell tudnod, hogy mit vársz magadtól,
ha nem tudsz élni, akkor leszarnak magasról,
mindenki azt terjeszti, hogy a drog jó messzire repít,
de ha teli van a faszod, akkor semmi se segít,
tudod mit akarsz, vagy csak teszed az eszed,
szerintem Isten a legjobb díler, életet tőle veszek,
az életem jelen pillanatban egy geci nagy csalódás,
elhagynak a barátok, mert egy kurva szót sem szóltál,
jöhet a láz, én saját stílus maradok,
elhagyhat bárki, én egyedül is aratok,
félek az élettől, az élet is fél tőlem,
nem lángol a szerelem, csak tüzet kér tőlem,
örülök, hogy szívtál, és a 8-at elvégezted,
10 év múlva jössz rá, hogy ez még csak a kezdet,
nincsen élet, mert nincsen diploma,
20 éve ritkaság, ma meg már dik roma,
az ország kihal, csökken a lakosság,
összecsapunk mindent, nincs alaposság,
az élet egy iskola, ezt meg kell tanulni,
tudni kell élni, és kevesebbet rajulni,
csalódni is kell néha, nem csak másban, magadban,
mindenkiben van hiba, de legfőképp a haragban,
kibasznak veled, neked meg tűrni kell a dolgokat,
a 21.-ben már leginkább a drogokat,
ha tudod ki vagy, akkor tudod mit kell tenned,
teszed a gazdagot, hogy új cipőt kell venned,
vegyél bazdmeg, öld a pénzbe a bánatot,
legyél kurva, tölts el velem is pár napot,
nem kell áldás, kajak nem kell semmi,
az életem az enyém, ezt tudja már mindenki,
néha nem sikerül leírnom a rímeket,
de megjön az ihlet, és feledteti a rémeket,
nem nehéz semmi, csak tudni kell valamit az életről,
tudnod kell mit tesz, ha nem vársz semmit az élettől,
nekem ez a stílus egy örök szerelem,
nem csal meg soha, és szívből szeretem,
történhet bármi, mindig lesz majd tollam,
és ha lesz tollam, akkor tudom majd, hogy toljam,
nem okoz csalódást, és sosem hagy magamra,
ez az egy dolog, amiért nem zuhanok magamba,
írhatok szerelemről, bánatról, bármiről,
anyámról, apámról, a volt csajomról, bárkiről.

Egyedül

Elmúltak az érzelmek, meg a köznapi félelmek,
nincsenek ellenségek, barátok, békességi kérelmek,
a föld is már csak egy kék színű golyó,
nincs ember, nincs madár, semmiféle tojó,
üresek az utcák, üresek a terek,
egyedül maradtam, és nem kell kérnem teret,
elhagyott a nőm, a szeretőm, a kurvám,
szeretem még mindig, de nem mondhatom durván,
félek az élettől, és az élet is fél tőlem,
eltűntem a spanok közt, nem hallhatsz már felőlem,
nem vagyok szent, én nem vagyok senki,
megmaradtam ilyennek, nem motiválhat semmi,
nem tettem a nagyot, ha kicsi maradok,
nem vagyok nagy szám, de mától egyedül aratok,
fáj az élet, fájnak a tények, fáj az egész,
legfőképpen az, hogy sosem voltam merész,
jöttek a hibák, minden haragból,
megbolondultam, és sok lett a falakból,
egy új napra virradva, új remények jöttek,
de a célok elérése helyett az arcomba köptek,
ez bennem maradt, de próbálok feledni,
csinálhatsz bármit, én sosem fogom feladni.

Vers kellett? Itt van!

Az igaz élet hamis.

Tesó, az igaz élet hamis,
büszke vagy, mert átbasztál ma is,
kelj ki az ágyból, és nézz fel az égre,
ott látod az igazat, és azt mondod: végre,
de percek alatt rájössz, hogy át vagy baszva,
azt hitted van spanod, de itt vagy hagyva,
mi melletted vagyunk, ez tényleg az igazság,
ha magadra hagynak, az nem lesz vígaszság,
örülök, hogy itt vagy, meg hogy sokat szívtál,
de ami csatát nyertél, azt a fűvel vívtál,
nem tetted le, és még megtetted százszor,
elpusztítottad mindet, nem egyszer, jó párszor,
az is sokszor változott, hogy ki oldalán álltál,
az igaz barátból hamis spanná váltál,
a csajod is elhagyott, mert mindig csak hazudtál,
nem volt jó semmi, ha smároltál, ha dugtál,
azt hitted magadról, hogy te vagy a király,
de kiderült a dolgokból, hogy nem vagy más, csak zsivány,
mi az igazat lökjük, te meg a kamut nyomatod,
hogy elérd a szintünket, van még pár hónapod,
mi nem oltunk be, csak az igazat nyomjuk,
az igaz élet hamis, ezt nem csak mi tudjuk,
sosem nyúltam droghoz, ha írni akartam,
jött minden spontán, nem csak a tököm vakartam,
adod a témát, hogy te ezt meg azt csináltál,
de érdekes: a legendás kurváidból sosem kínáltál,
hazudtál sokszor, és én már nem bízok benned,
ahhoz, hogy real legyél sokat kell még tenned.

Kicsit felgyorsult az életem... Majd írok.

Le vagyok maradva...

Nem vagyok több, csak egy szabadbattyáni tróger,
Nem vagyok gazdag, meg nem is vagyok bróker,
Szeretek élni, és szeretek sok mindent,
A vasútról jövök, és nem hordom az ingem,
Nem nyerésből csinálom, ez pusztán szerelem,
A segítséged nem kell, a problémáim kezelem,
Kicsit nehéz az élet, amikor magadra maradsz,
De jöhetsz bármerről, te ugyanolyan maradsz,
A fotelban ülve rám törnek a gondolatok,
Nem történik semmi, ezt még nem is gondolhatom,
Neked kell tudnod, hogy mit akarsz megélni,
Lehet nehéz lesz, de nem kell reszketni meg félni,
Én sem vagyok szomorú, megélem kereken,
Nem vagyok sztár, de tudom mi a szerepem,
A tehetséged nem csak rímekből áll,
Velem nőttél fel, és látom mivé váltál,
Üres a fejed, mint a magyar stadionok,
De nagydarab vagy, mint az export kamionok,
Én nem mondok semmit,
Mert nem vagyok senki,
Elmondom a véleményem, nekem ez ennyi,
Te nem értesz semmit, neked így mennyi?
Utálhatsz azért, mert tudom mi a célom,
Gyorsan reagálok, mint vas az acélon,
Nem kell gecizni, ha nem tudod ki vagyok,
Azt se kell észre vedd, ha gecire kivagyok,
Ez Magyarország bazdmeg, sok füves, meg raj,
Tíz éve még diploma, sok ember ügyes, ez így nem baj,
Fejlődik a világ, fejlődünk mi is,
Mínuszban a kassza, de marad még így is,
Az „új fiúk” kurvák, a kurvák már fiúk,
Mi a fasznak basszak, ha a kurvák is hiúk,
Nem kell benyalni, mert még elkapsz valamit,
Lehet nagy a pofád, majd csak elkap valaki,
Le vagyok maradva, nem voltam punk, se emó,
De adtam nektek stílust, így kihagy a memó,
Sebaj, nem haragszom, értelek titeket,
Celebek vagytok, nektek majd ki fizet?

Nem vagyok más

Nem vagyok más, csak ehhez értek,
megteszek bármit, ha szépen kértek,
nem haltam meg, és nincsen fogytán a téma,
haver, nekem ez szabadság, és te vagy a béna,
ja, édes világ, szebb jövő, jobb napok,
a vallásom az nem, Isten az Isten, és nincsenek papok,
utolsó napok amiket tölthetek mellettetek, veletek,
utána meghalunk, ezek az utolsó leletek,
elfajult a világ, kurva sok a raj,
megéltem, ahogy a csajod a havibajt,
nem beszélek angolul, ha magyarul se értesz,
ha nem bírod a búrám, mi a fasznak féltesz,
én nem verlek át, ha nincsen rá okom,
maximumon pörgök, túlpörög a hőfokom,
jó ez a világ, csak sok benne a probléma,
a körzetem Battyán, ez meg itt az embléma,
nem vagyok gazdag, meg nem is vagyok szegény,
kurva jó itt minden, de maradok még szerény,
teszed itt a higgadtat, meg hogy te vagy a főfasz,
nyugodj már meg, még a játék is fölbasz,
keresed a konfliktust? Megtalál az maga is,
leveszem a pólómat, mer' az olyan rohadékul Miami-s.

Írta és rendezte

Engem mindig egy zene ihlet. Most is így volt, és megint egy jó magyar hip-hop döbbentett rá, hogy mekkora érték egy barát, egy társ, aki melléd áll, amikor a földre borulsz, és azt mondod, hogy nem bírod már az életet. Fáj, hogy nincs többé valami, valami megszűnt, vagy véget ért. Többet nem lehet melletted, és soha többet nem szólhatsz hozzá, vagy sosem láthatod már. De aztán ahogy fekszel a földön, és szíved szerint sosem kelnél fel többet valaki odamegy hozzád, és azt mondja, hogy gyere, kelj fel, beszélj róla. Ránézel, és látod a szemében, hogy ő egy igazi barát, mert már szinte egy tekintetből le lehet szűrni, hogy igen, ő mellettem áll jóban, rosszban. Aztán felkelsz, és megfogod a kezét, rideg hangulatod van, de mégsem bántanád meg, csak mész vele, és minden egyes mondatod után egyre jobb lesz az élet, és egyre inkább nem leszel rideg, levetkőzöd a pajzsod, a kabátot, a gátlásokat, és a végén már mezítláb mentek kézenfogva a nedves fűben, csak mondod, és mondod. Egyre könnyebb a lelked, de a szíved mélyén hiányzik, amit elvesztettél, úgy érzed, hogy semmi, és senki nem pótolhatja azt a veszteséget, aztán évtizedekig sétáltok még, és rájössz, hogy a veszteség adja az igazi tapasztalatot, és az az, ami igazi nyeremény. Fáj, és rossz, de próbáld meg feledni a bajokat. Az élet egy forgatókönyv, egy hosszú film, amit Isten írt és rendezett. Ebben a filmben pedig sok szemszög van, és minden szemszögből más a főszereplő. És legyen bárki, aki ezeket a sorokat most olvassa, annyi a lényeg, hogy abból a szemszögből ő a főszereplő, aminek sok mellék szereplője van, és sok ellenség, sok ember, aki egy új főszereplőt akar. De érezd, hogy neked kell irányítani magadat, és nem szabad eladni magad.
A mondandómat mindenki vonja le magának.

Anyának

Talán nem kell tudnia, mit jelent nekem, hogy az ő fia vagyok. Lehet, hogy másnak ez csöpögős, és semmit sem mond, nekem mégis benne van mindenem. Az én anyám nem szuper, és nem is mos perwollal. Az én anyám több, mint egy jó barát, vagy egy sokat segítő lelki szemetesláda. Nem elég, hogy tudom, hogy szeret, de azt is tudom: nála jobb anyja nem lehet senkinek. Tudom, hogy jót akar, és tudom, hogy ismer, tudja, mit gondolhatok, vagy mit mondanék szívem szerint. Valószínű, hogy ez annak köszönhető, hogy elég hosszú ideig számíthattam csak rá, de mégis úgy érzem, ha a titkaimat másnak kéne mondanom, akkor nem lennék teljesen nyugodt, és lehet, hogy nem lennék ilyen kiegyensúlyozott. Igen, Anya. Tudom, hogy zavar néha a viselkedésem, de én ilyen vagyok, a lelkem mélyén pedig, - ha csak én is - de tudom, hogy szeretlek, és tisztellek, mint egy igazi példaképet.

Életem szerelmének

Rózsaszín minden, utálom a színt,
de hiányol, és én nem bírom a kínt,
szeretlek, nem tudok nélküled élni,
nem vagy itt most, kezdek már félni,
nem látom az arcod, és nem hallom a hangod,
akárhogy próbálhatom, nem felejtem a hangod,
nem látlak, nem hallak, nem is érezlek,
veled egy nap, többet mond, mint egy évezred,
szeretlek, imádlak úgy ahogy vagy,
próbálom elfojtani, de az érzés nem hagy,
hiányzol, úgy, mint vajnak a kenyér,
az arcod többet mond, mint jósnak a tenyér,
ha nyerhetnék a lottón, te lennél a nyeremény,
amióta szeretlek, nekem azóta van remény,
amikor meghalok, és nem láthatlak, Isten tudja meddig,
az lesz a síromra írva, hogy szeretlek Betti.

Nincs fizika, nincs idő...

Ha egyszer felnövök, és azt csinálhatok, amit akarok, elmegyek Istenhez, és megkérdezem, miért ilyen az élet?. Boldog vagy, mert van kit szeretni, de szomorú, mert hiányzik. Hiányzik, hogy szerethesd korlát nélkül azt, akit tényleg szeretsz. Ez így nem oké. Olyan világot akarok, amiben mindenki jó, és nem lehetnek rossz dolgok. Nincs bűn, nincs semmi, semmi, ami elronthatna bármit is. Csak barátok, csak szerelem, buli, és haverok. Érdekes, hogy a mai világban már az látott sokat, aki minden utcát szagról ismer, és mindegyiket végighányta már. Én nem ezt akarom. Nekem a jobb kell.

Niiának.

Semmi se lesz a régi, és nem is akarom, hogy az legyen. Utálj ahogy akarsz, már nem érdekel. Annyit közölnék, hogy nem kell már olyan barát, aki lenézi a többi barátomat. Örülök, hogy ismertelek, és örülök, hogy úgy váltunk el, hogy tudjuk mi volt a baja a másiknak. Tudom, hogy vannak hibáim, de aki nagyon akart az elsiklott fölötte, hogy néha nem írok minden mondat végére kibaszott szmájlikat, meg ilyeneket. Bunkó vagyok, és nem tudok megbecsülni semmit. Tudom. Ezért nem voltunk igaz barátok. Te se, és én se bírtuk ki a másik szélsőséges dolgait. Öröm volt ez az egy év.

Örökké

Az örökké már nem jövő. Az örökké egy szó, egy érzelmet kifejező szó, vagy lehet bármi. Az örökké több, mint a holnap, vagy a holnapután. Már nem sötét, hanem világos, felvillannak a szép képek, a napsütés, a világosabb esték, a boldogság. Az örökké, ami szebb mindennél.

Holnapután

Nem tudhatom, hogy mi lesz holnapután, ha még a holnapom is bizonytalan. Talán a holnapután a legérdektelenebb dolog a világon, ha már boldog vagyok, és a jövőbe nézve mégboldogabb lehetek. Mégis, ha nem nézek a jövő legvégébe, akkor semmi sem biztos. Éljen a holnaputánom, és legyen mindenki olyan boldog akkor is, mint ma.

Holnap

A holnapom még bizonytalan, olyan sötétség borítja, mint egy forró nyári estét. Nem emlékezhetek vissza a múltra, mert a jövőm érdekel, és nem tudom, mit fogok csinálni. Csak bízhatok benne, hogy a régi álmok közül, ami még nem vált valóra, a holnappal valóra válnak, és érezhetem, hogy boldog vagyok. A többi nem érdekel. A céljaim szentek, az eszközök nem érdekelnek. Az idő múlik, és mindennap egyre erősebben koncentrálok a jövőmre. A mai napon jöttem rá: a jövőm Isten kezében van, és a sajátomban. Holnap még ennél is boldogabb lehetek.

Ma

Egy új nappal jött egy új cél, egy új élet. Megújultam, és semmi mást nem látok, csak a rózsaszín felhőket, meg a boldogságot. Elfelejtek mindent, és nincsenek gondjaim. Süt a Nap, és minden boldognak tűnik. A természet képei pedig igazodnak a hangulatomhoz. Mosolygok egyet a világra, Istenre, mindenre. Boldog vagyok.

Tegnap

Tegnap még nem volt bennem semmi. Üresség, végtelen üresség, célok nélkül. Nem is láttam esélyt arra, hogy valaha lehessen egy szebb jövőm, valami olyan, amiért megéri élnem. Csak a lázadás, és semmi más. A tegnap volt akkor a jelen, ami semmit sem jelentett. Fiatal perceim hajnala.

Minden más...

A vasútállomás pang az ürességtől, a Nap süt, szétéget mindent, hallatszik a tücskök ciripelése, és hallatszik minden légvétel. Minden épp ember otthon van, a hűsben, és várja a pillanatot, amikor elmúlik a perzselő hőség, és kimehetnek az utcára, a parkba, a szomszédba, az esti kerti partyra, vagy bárhova... Mégis, egy kamasz fiú ott van a vasúton, és várja élete szerelmét, aki jön majd egy vonattal... Maga se tudja, hogy melyikkel, de jönni fog, mellette lesz, és akkor érezni fogja, hogy nem nagy idő az örökké. A vonatok váltakoznak, néha-néha leszáll egy-két turista, majd gyorsan a büfé felé mennek, hogy igyanak valami frissítőt. A fiú pedig gyönyörködik a családokban, a gyerekekben, a szerelmesekben, akik boldogan mennek együtt, és élvezik az életet. Ő mégis egyedül van, így, anélkül a bizonyos szerelem nélkül, aki nem tudja, hogy mikor jön el. Aztán megáll egy vonat, és a lomha tempóból lelassulva, csikorgás közepette megáll, majd kinyílnak az ajtók, és sok ember száll le róla. A fiú pedig, izzadtan, fáradtan, mégis örömmel, és érzelemekkel teli arccal áll fel a forró padról, és csak figyel... A tömeg eltűnt, és ekkor egy lány lép le a vonat öreg lépcsőjén. A fiú érzi, tudja: ő az, akire órák óta vár, ő az, akiért él. A lány pedig ránéz, és könny buggyan ki mandulavágású szemeiből. Pár pillanatig csak egymásra bámulnak, majd a lány lelép, ekkor a fiú pedig megcsókolja, majd a fülébe súgja reszelős hangján, hogy "szeretlek." A lány nem tud szólni, csak érzi, ahogyan a könnyek potyognak le az arcán, de ezek csak örömkönnyek. Ekkor a fiú letörli a könnyeket a lány arcáról, és erősen megszorítja a kezét, majd azt mondja:
- Most már semmi sem választhat el minket.
- Tudom. - mondta a lány elcsukló hangon.
Aztán elindultak, hazafelé, és ahogy mentek, a vasúti gondnok vágyakozva nézett a két fiatal után, és elmosolyodott...

Az pedig az...

Szerelmes vagyok. Szerelmes lettem egy olyan lányba, akitől egy országnyi távolság választ el. Lehet hülyének nézni, nekem akkoris ő életem szerelme, miatta élek. Nincs bennem más, csak az, hogy szükségem van rá, és nem kell rajta kívül senki, és semmi. Nem voltam soha ilyen. Most látom a jövőt, mégis tudom, mi voltam nélküle, és most mi vagyok. Ugyanaz, ami eddig voltam. Egy föltúró paraszt, aki büszke arra, ami. Csak már kicsit más; ahogy szerelmes lettem, eltűnt belőlem az a parasztság, és habár a szívem mélyén ugyanaz vagyok, mégis, ez a paraszt már gazdag. Gazdagabb, mint bárki, mert olyan értéket kapott Istentől, amilyet mások csak kevesen kapnak: igaz szerelmet, ami legyőz mindent, és mindenkit. Legyőzi az erős embert, az agglegényt, a politikát, és bármit. Ez az igaz szerelem, ami szebb, mint bármi, és ezt az érzést egy olyan csodás lánytól kapom, akinél nincs szebb a világon. Nem tudhatom, hogy most, ahogy a soraimat olvassa, vajon mit érezhet? Lehet, hogy meggyőzöm arról, hogy tényleg csak az övé vagyok, lehet, hogy sír, vagy akár nevet. Őszintén: tényleg nem tudom.
Ebben a pillanatban egy dolog biztos, az pedig az, hogy szerelmes vagyok. Ez pedig tényértékű. A szavaim hatalmasak, és úgy használom őket, ahogy életem nője megérdemli, nem érdekel, hány csaj maszturbál erre, nekem egy vélemény a fontos: ez pedig az övé. Senki nem kell, csak ő.
SZERETLEK BETTI!

Az igazi béke

A béke olyan szó, ami kifejezhet helyzetet, életszemléletet, alkalmi lelki világot. Az igazi lényegét mégsem veszi figyelembe senki. Az igazi béke határtalan szeretet, és jóakarás a másik irányába. A béke immáron elérhetetlen, megközelíthetetlen állapot, illetve érzés. Nem jelent sokat, csak egy jelentéktelen szót. Pedig az lenne a lényege, hogy egy rossz világot jobbá tegyünk azzal, hogy tiszteljük, és szeretjük a másikat. Nem kell a rossz, meg a többi, csak az, hogy ki legyünk békülve magunkkal, és soha ne köpjük magunkat arcon.
...
a béke nekem ez.

Az én utam.

Rengeteg érzelem, rengeteg ember,
nyáron félelem, télen hóember,
a félelem az félelmetes,
a hóember meg méretes,
amikor már nincs mit mondani,
álljunk neki házakat lebontani,
ne félj, van aki melletted van,
mindig van valaki, aki miattad van,
ne sírj, ha úgy tűnik, nincs már miért élned,
Isten is melletted áll, nincsen miért félned,
ha ismerlek, én is melletted állok,
és a szimpla barátból arannyá válok,
mert szeretek pár embert, akik viszont szeretnek,
van egy út, amin engem szívesen vezetnek,
néhányan elhagytak, páran megmaradtak,
az évek során ők páran hozzám ragadtak,
az út középső sávja aranyút volt,
ez az út mindig Istenbá' volt,
nem a legjobb haverom, de én hiszek benne,
miért nem vallod be, ha látsz fantáziát benne?

Kíséret

Az útaimon engem barátok kísérnek,
ha szarban hagytál, ne csodálkozz, ha kísértek,
nincsen barát, csak család, meg érzelmek,
cserbenhagyás, lehúzás, köznapi félelmek,
az útakon meg erdők, por, távolság,
fáj, de kettőnk közt hatalmas a távolság,
pedig vágyok rád, és kellesz nekem,
várok rád, amíg van életem,
nem kell semmi, csak a boldogságom,
nem vagy árva, nem kell a gondnokságom,
körbe-körbe jár, mint egy nagy bogár,
kidobom az öngyuszit, nem gyújtok rá már,
szeretem az arcod, mert olyan szép,
szerencsés vagyok, és az elmém még ép,
ha nem szeretsz engem, nem kell hozzám szólni,
nem kell majmolni, meg magadhoz nyúlni,
járom a temetőt, és várom a hetet,
amikor arcomon érzem az őszi szelet.
Fáj, ha azt mondod: nem ismersz el,
nem kell basztatni, ne ismerj el,
rádszállnak, hogyha nagy az arcod,
nincsenek spanok, ez a te harcod,
mint régen mondtam: ahhoz értek, hogy sírok a világról,
jól vagyok köszönöm, nem tanulok a hibákból,
nem kell félni, ezek csak hangok,
a te gumid Michelin, a többieké Hankook,
az élet kerek, amennyire kell, annyira a tied,
van, és lesz spanod, aki mindig beijed,
ne bánd, hogyha elrontottad,
jó legyél, már kijavítottad,
és szeresd azt, aki téged szeret,
mert ez a világ rossz embert már nem szeret.

A futballpálya...

Olyan ez, mint egy focimeccs. Ha nem akarod megnyerni, akkor hagyod, hogy menjen a másik, és a csapatod kikap. Amíg nem hiszel a győzelemben, addig nem is jön.
És amikor már úgy mész ki a pályára, hogy most iskolázok, akkor a szerencse melléd áll. Te pedig győztesen mész le a pályáról, kacsintva az égre, a halott barátoknak, akik nem hittek semmiben, és Istennek, aki egy felhő tetejéről integet. A következő meccs után pedig már az ellenfeled fog odamenni, és gratulál. A legvégén pedig te magad leszel Isten, és befolyásolhatod a saját sorsod.

A rossz ember... 5. rész

- Jól áll! - mondta a fodrász, a bajszát pödörve.
- Ja! - válaszolta a Főnök.
- Mennyivel tartozunk? - kérdezte Z.
- Ma maguk voltak az első vendégek. Ingyen volt.
- Rendes ember maga. - vigyorgott Z.
- Viszontlátásra. - köszöntek el, és kimentek.
A városban egyre nagyobb lett a forgalom, és már sütött a Nap. Z a rózsaszín haját tapogatva megkérdezte:
- Most merre?
- Ruhát venni. - válaszolt a Főnök, majd bepattant az autóba.
Z beszállt, és elindult. Pár pillanat múlva bent voltak a ruhaáruházba, ahol Z a vérvörös öltönyszettel szemezgetett.
- Ezt megveszem. - mondta, és elindult a kassza felé.
A Főnök elismerően bólogatott, majd levett egy szakadt farmert, egy fehér pólóval. Ő is a pénztár felé tartott. Miután fizettek, elmentek a wc-re, és átvedlettek.
- Siessünk. Mindjárt helyszínen kell lennünk. - mondta a Főnök.
- Akkor hajrá. - mondta Z.
Elkezdtek futni a parkoló felé, majd beszálltak az autóba. A Főnök felkapta a sapkáját, és mondta a címet. Z pedig tövig rálépett a gázra, és indult.
- Jól megy, nem? - kérdezte nevetve.
- Ja. Csak ki ne essen a zsír a fülünkből. - mondta a Főnök, erőteljes kapaszkodás közben.
Kiértek a városból, és a szántóföldek mellett elindultak a szomszéd településre. Egy órás út következett, Z pedig megállt tankolni. Ahogy fizetni igyekezett, egyszer csak pisztolylövés hallatszott a benzinkút irányából, a Főnök pedig, aki az autóban maradt félve nézte, hogy mi történik. Pár pillanat múlva Z rohant ki, és pattant a kocsiba.
- A kurva anyját ennek a rohadt rendőrnek!
- Mi történt? - kérdezte a Főnök csodálkozva.
- Felismert. Leszopom magam esküszöm! - mondta Z idegesen.
Megint tövig lépett a gázra, és a földesút felé sietett, miközben a rendőrautó is megindult mögöttük. Leértek a földesútra, a rendőrautó pedig, ment utánuk, Z pedig egy okos manőverrel az erdőbe ment.
- Itt nem kapnak el! - mondta kaján vigyorral.
- Ajánlom! - kiabálta a Főnök félős arccal.
Tíz perc múlva gondtalanul jöttek ki a földesútról, és mentek a szomszéd település felé.
- Nem zavar, ha szól a zene? - kérdezte Z.
- Szarok rá! Siessünk! - mondta a Főnök.
Z pedig bekapcsolta a rádiót, és elkezdte énekelni Bob Marley-től a Jamming című dalt.
- Alright! Jamming, I wanna jamming with you...
Egy óra ének, illetve száguldás után ott voltak a szomszéd településen, ahol megálltak a határmenti szántóföldön, és pihenni kezdtek.
Hosszú órák teltek el, és mire felkeltek már tücsökciripelés zengte be a tájat...
- Sietni kéne. - mondta a Főnök.
Z elindult az út felé, a Főnök pedig egyből felismerte a nő autóját, akit kerestek.
- Ő az! - kiáltotta.
Z pedig bevágott elé, mire a szemből jövő nő elrántotta a kormányt, és lecsúszott az útról, le a szántóföldre. Pár pillanatig csend következett, majd a Főnök kiszállt:
- Kinyírom geci! - kiáltotta, és pisztolyt rántott.
A nő kikászálódott az autóból, miközben Z is kiszállt, és a nő után eredt.
Néhány perc futás után, Z lefogta. A Főnök pedig lőtt. Z a földre zuhant, vérző hasát fogva. A nő pedig előrántott egy kést, amivel a Főnök felé szúrt, aki kiverte a kezéből, és közelről fejbelőtte. Ekkor egy rendőrhelikopter tűnt fel.
- Mindenki dobja el a fegyvert! - hallatszott az ismerős hang.
A Főnök leejtette a pisztolyt, Z pedig utolsó erejével felállt, és megütötte. A Főnök nem ütött vissza.
- A kurva anyádat! - ordította Z. - hülye buzi, a faszé' nem tudsz célozni?!
Ekkor egy rendőr ereszkedett le, aki megbilincselte őket.
Z arcon köpte a Főnököt.
- Ki foglak nyírni! - majd beszállt a most érkező rendőrautóba.

*két hónappal később*
- A 619-es ajtó kinyillott, és kijött egy erősen borostás, hosszú, középütt rózsasznín hajú férfi, kezén bilinccsel, ráncokkal az arcán.
Majd két rendőr kíséretében a tárgyaló felé vitték.
- Vádlottak! Álljanak fel! - hangzott az erős bírói hang.
Z és a Főnök felálltak.
- Ki követte el a gyilkosságot? - kérdezte a bíró.
- Én nem. - mondta a Főnök.
- Ő volt. - válaszolt Z.
Pár percig csend volt, és csak hangokat lehetett hallani a bíró, és a segédje felől. Majd éles koppanás, amire mindenki felfigyelt.
- A bíróság úgy döntött, hogy mindketten életfogytiglant kapnak! A tárgyalást ezennel lezárom.
Z felnevetett, majd egy erős mozdulattal előrántott egy pisztolyt, amivel fejbelőtte a Főnököt. A Főnök pedig abban a pillanatban holtan esett össze, majd pár perc múlva már vértócsában feküdt.
- Megérdemelted! - mondta Z, majd engedelmeskedve a rendőröknek elment.
Ahogy kísérettel, hanyagul elindult kifelé, egy nő ránézett, Z pedig megállt. Tudta, hogy az eddig halottnak hitt felesége az. A felesége odarohant, és megölelte.
- Kiszabadítalak. - mondta, és kiment.
Z pedig nézett utána, élete szerelme most sem hagyta cserben, utána jött a pokol legmélyebb bugyrába, és még mindig szereti. Majd az egyik rendőrhöz fordulva azt mondta:
- Hát... Kapjátok be!

A rossz ember... 4. rész

- Nekem is úgy tűnik. - válaszolt a Főnök gondterhelt arccal.
- Hát... Nézzünk körbe. - mondta Z, az arcán mosollyal.
- Jó.
Bementek, és Z-nek szemetszúrt egy felirat a tükrön:
"MEGHAL, AKI VESZTESÉGET OKOZ."
- Te ölted meg a nőt? - kérdezte Z.
- Nem. Anonimus volt. Én csak fuvaroztam.
- Akkor ez mi? - mutatott Z a tükörre.
- Ez... Ez nem tudom. Szerintem téves.
Pár pillanatra csend ült a lakásra, egyszer csak csipogásokra lettek figyelmesek.
- Szerintem fussunk! - mondta a Főnök.
- Bassza meg! Ez mindjárt robban! - mondta Z, majd futásnak eredt.
Kiértek a lakásból, és hívták a liftet.
- Ráérünk. - mondta Z.
- Honnan veszi? - kérdezte a Főnök.
- Ez hosszú bomba. Még van öt percünk.
Álltak, és várták a liftet. A lift nem jött.
- Menjünk a lépcsőn! - kiáltott Z.
Futni kezdtek a lépcső felé, és alig értek ki a házból, a 6. emeleti lakás ablaka kitört, és egy hűtő repült ki, ami egy békésen nyávogó macskát nyomott szét.
- A kurva anyjukat! Ezek nem vicceltek. - mondta nevetve Z.
- Induljunk el a városba. Kell egy kis fazonszabás.
Az utca sarkán egy szirénázó rendőrautó tűnt fel. Z elindult egy autó felé, és kinyitotta az ajtaját, majd beszállt. A Főnök követte, és beszállt. Elindultak.
- Ez kié? - kérdezte a Főnök.
- Mostmár a miénk! - válaszolt Z zavartalanul.
Észrevétlenül suhantak el a rendőr mellett, majd ahogy kifordultak Z felgyorsult. Két perc múlva már az éppen nyitó fodrászhoz értek.
- Hello. Új haj kéne. - mondta Z.
- Ja. - bólogatott a Főnök.
- Jó reggelt! A legjobb helyre jöttek! - mondta a fodrász.
A fodrász bement, és felkapcsolta a villanyt.
- Melyikőjükkel kezdhetem? - kérdezte.
- Velem! - mondta Z.
- Milyen hajat szeretne? - kérdezte a fodrász.
- Olyat, ami nem hasonlít a régire. - válaszolt kaján vigyorral Z.
A fodrász munkához látott, és vigyorogva munkához látott.
Fél óra múlva Z megszólalt:
- Mi a fasz van, borbélykám? Nem fog a szerkezet?
- Haha. Kész is vagyunk.
Z belenézett a tükörbe, és a feje közepén egy rózsaszín csíkott látott.
- Maga nagyon nagy arc! - mondta nevetve.
- Kérem az urat! - mondta a fodrász, a Főnökhöz fordulva.
- Futok, szaladok! - mondta a Főnök.
Leült, és várt...
- Milyen haj kell? - kérdezte a fodrász.
- Kopasz!
5 perc múlva haj nélkül nézett a tükörbe a Főnök...
*folytatása következik*

Isten úgy akarta, Isten tudja

Nincs olyan ember, mint te. Nincs. Talán nem is kell más, csak te. Vagy talán biztos. Nem tudom, miért, de pont téged, pont most, pont ma kell szeretnem. Nem vagy egy szilikonos fejőstehén, nem is akarom, hogy az legyél, csak el kell mondanom, hogy szeretlek. Nincs mondandóm, mindent elmondtam, mégsem tudom kimondani, hogy szükségem van rád, és hogy nekem olyan lány kell, mint te. Isten úgy akarta, hogy most találjak rád, Isten tudja, hogy rád vártam egész életemben, és most itt vagy. Távol, mégis érzem az illatod, hallom a hangod, és látom az egész tested, látom, ami benned van. Nem érdekel, hogy hány szebb lány van, mint te, nekem te vagy a legszebb, te vagy a tökéletes, és addig szeretlek majd, amíg a halál el nem választ. Te vagy az életem, te vagy a múltam, te vagy a jelenem, és a jövőm, te vagy az, akit kerestem, és te vagy az, akit megbecsülök. Téged foglak szeretni a halálomig, és veled fogok élni, amíg meg nem halok. És rádöbbentem, az élet túl rövid ahhoz, hogy eléggé szerethesselek.

A rossz ember... 3. rész

Ahogy Z leállította az autót, a kikötői lakónegyed elnémult, csak a néhány megmaradt szöcske ciripelése hallatszott, meg egy áthaladó hajó kürtjének hangja, a hajnali felsütő napon. Nagy Z pedig mosolygott egyet, a fekete, minden érzelmet eltakaró napszemüvegében, és a Főnök megállt nézni, ahogy a férfi néz a tenger felé, és közben cigarettázik. Rájött, hogy Z lehet, hogy kemény, és rossz ember, de a szíve mélyén egy örök gyerek, akiben sok érzelem van. Aztán Z felé nézett, és megszólalt a reszelős hangján:
- Imádom ezt a helyet!
- Érthető, hiszen itt nőttél fel. - válaszolta a Főnök.
- Gyerekkoromban mindig boldog családot akartam, és itt akartam lakni életem szerelmével. Most pedig ráébredek, hogy életem szerelme 15 éve halott. Hol az igazság? Nincs mégegy olyan nő, mint ő, nincs igaz szerelmem. Egy kurva sem tudná őt pótolni.
- A szerelem egy gyönyörű dolog, nincs semmi, semmi, ami pótolhatná, ha nem szerelmes az ember, akkor nem vágyik semmire, ha szerelmes, akkor pedig nem vágyik másra, csak a szerelme csókjára, vagy a jelenlétére. És az ember akkor döbben rá, amikor a szerelem már nincs. Ilyen az élet. - mondta a Főnök, akinek felfedezhető volt az arcán egy kis megbánás.
- Érted a lényeget, fiam. - válaszolt Z, és megint mosolygott egyet.
Majd elindultak a háztömb felé a kihalt parkolóból. Ahogy mentek a frissen nyírt fű tetején, hallatszott a ropogása, Z pedig egyre jobbkedvűnek tűnt. Beléptek a házba, és beszálltak a liftbe, a Főnök pedig egy határozott mozdulattal megnyomta a 6-os gombot. Ahogy felértek, észrevette, hogy a lakás ajtaja fel van törve, és kétségbe esett. Z ezt nem láthatta, ezért továbbment, és belépett az ajtón. a házban vakító fény volt. Pár pillanatig döbbenten állt a Főnök, majd Z felkiáltott:
- Látok!
- Most viccel? - kérdezte a Főnök, hangjában némi kételkedéssel.
- Nem, komolyan! - és Z elkezdett nevetni.
Ahogy nevetett, a Főnök is elkezdett mosolyogni az orra alatt, és gyönyörködött Z nevetésében. Ekkor a fény kialudt. Z pedig még mindig nevetett.
- Még mindig lát? - kérdezte a Főnök.
- Igen. Úgy tűnik, neked betörtek a házadba, fiam!
*folytatása következik*

A rossz ember... 2. rész

Nagy Z hanyagul lépett be a tárgyalószobába. A késői óra ellenére napszemüveg volt rajta, fehér öltönyén pedig egy foltot sem lehetett látni. Kezében egy stafétabotot forgatott, amivel néha kopogtatott egyet a földön. A Főnök pár pillantásból leszúrta, hogy a tag vak. A Király tisztelettel nézett a fehérruhás Z-re, aki nagyon öreges hangon, mégis kellő mélységgel köszönt:
- Jó estét az uraknak!
- Szervusz, drága barátom! - mondta a király, a legszívélyesebb üdvözlettel.
- Helló! Én vagyok a Főnök. - mondta a legnyugodtabb hangon a Főnök.
- Már hallottam rólad. Az egyik klubomban te ölted meg a biztonsági őröm.
- Sajnálom.
- Fiúk! Elég a beszélgetésből. Térjünk a lényegre. - mondta a Király.
A "fiúk" abbahagyták. A Király pedig beszélni kezdett Főnökhöz:
- Főnök! Vidd Z-t a lakásodba, és hajnalban menjetek a pályaudvarra.
- Jó. - válaszolt tömören a Főnök, majd csettintett Z-nek, aki elindult utána.
Ahogy kiértek az udvarra mindketten ütemes zeneszót hallottak, miközben a medencében meztelen lányok fürödtek. De Főnök az idő forgása, Z pedig a látás hiányában nem tudott sokat gyönyörködni. Beszálltak egy fekete limuzinba, aminek a rendszáma egy szerény "Big Z" volt. A Főnök elismerően füttyentett egyet, majd a vezető üléshez akart ülni, de Z a hangok alapján megkérte, hogy üljön a másik oldalra.
- Az a kurva sofőr már megint elment kurvázni. Az ilyen probléma kurva idegesítő tud lenni. - mondta ideges, mégis higgadt hangon.
Beszálltak, majd Z gyújtást adott, közben kérdezni készült:
- Milyen munkáid voltak eddig, fiam?
- Kisebb szállítási munkák, emberölés, okmányirat hamisítás. - mondta szégyellős hangon a Főnök.
- Egy Főnöktől többet vártam... - mondta Z kicsinylően.
A Főnök ezek után csendben maradt. Z egy idő után megkérdezte:
- Tudom, hogy te tudod hol laksz, de én mégis honnan a faszból jöjjek rá?
- A kikötőnél.
- Az szép hely. Ott nőttem fel, ott kezdtem dillerként. Aztán ahogy nőttek a feladatok egyre nagyobb árat fizettem értük. Először 2 év, aztán 5, utána pedig a feleségem élete. - mondta elcsukló hangon.
- Ki ölte meg? - kérdezte a Főnök.
- A legjobb barátom. Azóta nincs barátság, csak üzlet. Megöltem érte. Felhívtam a házunkba, leitattam, majd a fejét beledugtam a vécébe, és belevertem a csészébe. Addig ütöttem hozzá, amíg lélegzett. Aztán felvágtam darabokra, és ledobtam a szemétledobón. Másnapra semmit sem hagytak belőle a patkányok. Az vagy, amit megeszel. - mondta a legtermészetesebb hangon.
- És maga tényleg vak? - kérdezte a Főnök.
- Igen. 10 éve vakultam meg, egy bankrablásnál. A fasz társam rossz kábelt vágott el a biztonsági rendszerben, és felrobbant. Ő meghalt, nekem pedig elveszett a szemem világa. Más sérülésem nem volt, pár öltéssel össze kellett varrni a bal oldalamat.
Közben a kocsi megérkezett a célhoz, a Főnök pedig behívta Z-t...
*folytatása következik*

A rossz ember...

Este volt, sötétség borította az egész várost, néhány helyen pislákolt egy-egy panelház lakásának lámpája, a kereszteződésben ütemesen villogott a közlekedési lámpa sárga jelzőfénye. A város kihalt volt, az autók zaja nem zavarta az embert, és szinte lehetett hallani a szív dobbanását. A parkban is csak néhány szerelmes pár csókolózott a lámpák fénye alatt, de a sötét részre senki sem mert bemenni, kivéve két embert, akik kiabáltak egymással. Egy női, és egy férfi hangot lehetett hallani. Pontosan nem lehetett hallani, hogy mit beszélnek, de hangosak voltak. Egyszer csak egy éles sikoly hallatszott, majd teljes csend öntötte el a parkot. Pár pillanat múlva egy piros autó tűnt fel a lámpa fényében, amiben egy kapucnis ember ült, a szájában parázsló cigaretta. Aki a kocsit nézte, az nem sokáig tudott gyönyörködni a lámpafényben tündöklő kocsiban, mert hamarosan kinyílt az ajtó, majd beült a férfi, aki az előbb kiabált. Az autó elment. A park csendes lett. Az autóban a két férfi beszélgetett menet közben. Aki vezetett egyszerűen csak Főnöknek hívatta magát, aki pedig a parkban szállt be az Anonimus névre hallgatott.
Pár percig csend volt, aztán a Főnök köhintett egyet. Anonimus pedig hallkan megjegyezte:
- Kicsit késtél!
- Úgy jöttem, ahogy megegyeztünk. - válaszolt a Főnök mély, férfias hangon.
- Ja, a te órád szerint. Az enyém szerint késtél!
- Az anyádért vagy mindig ilyen szőrszálhasogató... Legalább kinyírtad a csajt?
- Naná, hogy kinyírtam!
- Helyes! Legközelebb tudja az a narkós kurva, hogy kivel akar ujjat húzni. A nagy Főnököt nem lehet lehúzni. Megmondtam neki, hogy ha fizet, akkor életben marad.
- Nem volt nála pénz Főnök. Azt sem tudta, miről beszélek.
- Csak tette a hülyét.
- Lehet...
- Biztos. Sokat jár a szád, sokat beszélsz, keveset mondasz. - mondta a Főnök kicsit mérgesebben.
Ezek után hosszas csönd lett, majd ahogy a város gazdagnegyede felé mentek egy szirénázó rendőrautó kezdett menni utánuk.
- A kurva életbe! - mondta a Főnök.
- Nem minket keres. - mutatott Anonimus a riasztóval ellátott bolt felé, aminek be volt törve az ajtaja.
Nem sokára beértek a célba. Egy nagy ház elé, aminek pálmafák voltak az udvarán. Ütemes zeneszót hallottak. A portás megkérdezte, hogy kihez jöttek.
- Mit akartok ilyen későn?
- A Királyhoz jöttünk. - mondta Anonimus.
Kinyílt a kapu, ők pedig begurultak. Ahogy kiszálltak, a Király egyből odament, és mondta, hogy menjenek az irodába. Elindultak felfelé.
A Királynak nagy bűzlő szivar lógott a szájából, és a füstfelhőben megkérdezte:
- An. Kinyírtad csajt?
- Igen Királyom! - mondta alázatos hangon.
A Király egy fekete-fehér képet mutatott neki, és azt mondta:
- Hülye fasz! Nem jó embert öltél meg! - pisztolyt rántott, és lelőtte Anonimus-t.
A Főnök csak állt, és nézegetett egy szobrot, a dörrenésre hátrafordult.
- Királyom! Miért ölted meg?
- Mert egy szerencsétlen barom! Nem tud megkülönböztetni két nőt. Amúgy is csak veszteséget termelt. Neked kell kicsinálnod azt a nőt, egy új emberrel.
- Rendben. - mondta a Főnök félő hanggal.
- Ő az. Nagy Z. A város egyik legkeresettebb bűnözője, és legmenőbb drog terjesztő, illetve eladója...

*folytatása következik*

Sprint -részlet-

Elértél végül gyűrött kézfejedig:
fáradt-kék vénák, kihalt futópálya.
Megvártad: ma is múltad következik.
Megint a jövőt hagytad utoljára.

Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...
A kanyarban gyér fű, vérpiros padok.
A lomha szíverekben salak serceg.
Lám, körbeértél... megint ugyanott.

Lassíts, az embert úgyis utolérik
gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott.

Lábad nyomán fürge falevél sprintel.
Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene.
Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen.
Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!


Dalszöveg: Újonc (Akkezdet Phiai) - Sprint

Útaim

Megyek. Csak előre. Nézem a földet, az aszfaltot, a szemetet, a cigarettacsikkeket.. Néha felnézek, látom az arcokat, hallom a hangokat.. Nem tudhatom, aki éppen szembejön velem, az honnan jön, és hova megy. Én tudom, hogy mi vagyok. Karikák vannak a szemem alatt, és a szemüvegemen meglátszik a lehelletem, tudom, érzem magamon, ahogy zsibbadnak a lábaim, látom magam előtt a célt, ahova menni akarok, tudom, mi vár még rám.. Néha egy-egy autó halad el mellettem, és ahogy megyek előre, és egyre fáradtabb vagyok, nem tudok már mit csinálni.. Nézem a tájat, a földútakat, a hosszú végtelen mezőket, a fákat. Aztán érzem, hogy olvad a hó, és én még mindig csak megyek, nem nézem az órát, mert az idő nem számít.. Aztán madárcsicsergést hallok, először egyet, aztán mégegyet, és végül sok száz madár kezd koncertezni. A szívem meglágyul, érzem, hogy süt a Nap, melegíti a hátam, leveszem a pulóverem, már csak egy pólóban megyek, mosolyogva látom, hogy gyerekek gondtalansága van az utcákon, futkároznak a szántóföldön, papírsárkányok repkednek az égben, egy udvarban pedig finom zene szól, de nem állhatok meg, és ahogy csak megyek, és megyek, leszáll az éj leple, egy fűszálról tücsök ciripel, én pedig megállnék, de nem teszem, mert dolgom van, egy messzi helyen, és ahogy egyre távolodok a zeneszótól, sárga levél hullik a lábam elé, aztán egyre több levélre leszek figyelmes, majd egy esőcsepp esik az orromra, majd a szemüvegemen csillan minden csepp eső. Én pedig érzem, hogy nem bírom, ahogy eláll az eső, vízesen, fáradtan, lefekszem egy fa tövébe, és lehajtom a fejem, a poros, nedves táskára. Tudom, messze van még a célom, mégis itthon vagyok, nem bírom tovább, lehúnyom a szemem, majd a másikat, és úgy érzem, többé nem kelek fel.

4 és fél sor a nőkről

A nők Isten ajándékai, velük akarta kifejezni, hogy a kincs nem csillog, nem fénylik. Ha a nők nem lennének, most üres lennék, ha nem lennének, nem lenne boldogság, nem lenne hang, ami megnyugtat, ha baj van. Nem lenne szép arc, selymes bőr, nem lenne ember, nem lenne érzés, nem lenne stílus, nem lenne semmi, csak határtalan üresség, ami nő nélkül bennem is van.

gyermekkorom

fehérváron születtem '95-ben,
telepen laktunk, hitelezőnk vagy ötven,
sírva gondolok a kelemeni lakásra,
és az esténkénti gyerekzsivalygásra,
akkor még nem tudtam, hogy milyen az élet,
és azt sem éreztem, milyen, ha félek,
csak voltam, sokat jártam a mamához,
szeretett engem, de tudtam, anya haza hoz,
négy éves lehettem, amikor szüleim elváltak,
egyszer itt, egyszer ott voltam, felváltva,
tudtam, apa az aki hibás, de nem kérdeztem meg,
elég volt, hogy ezt az évek alatt tudtam meg,
anya volt a legjobb anya a világon,
és mindig azt kaptam, amit csak kivánok,
most, hogy itt vagyok, és gondolkodok,
tudom, ez a szerető otthonom.

nem ismersz..

tudom honnan jövök, és tudom hova megyek,
ne oktass ki kérlek, hogy mit hova tegyek,
nem leszek gazdag, nem vagyok szegény,
szerény vagyok, bírok élni, és ez elég erény.
életben élek, nem álomvilágban,
történhet bármi, nem hiszek a csodákban,
lehet, hogy van, lehet, hogy nem létezik,
isten tudja mikor, de jézus is vétkezik..
nem értek semmihez, csak sírok a világról,
bírok mindenkit, nem tanulok a hibákból..
nem vagyok okos, nem vagyok szép,
de ha jól tudom, az elmém még ép..
jól vagyok, köszönöm,
nincs életem tökölön,
battyánból jövök, maradok pár évig,
lehetsz velem geci, higgadt leszek végig,
történhet bármi, nem bánok semmit,
ha meg lehet oldani, nem bántok senkit,
örökké fiatal vagyok, mint egy gyerek,
nem vagyok szomorú, az életem kerek.

szeretlek

Tudod, mindenkiben van valami szép, ami miatt szerethető, és benned is látom ezt.. Benned is van valami, ami vonz, és megfog.. Nem bókolok, mert amit mondanék az nem található meg lányban, egyben se. Félek, mert egy ilyen lányt, mint Te, egy ilyen fiú, mint Én, nem érdemel.. Te különleges vagy, az arcodat nem tudom hasonlítani egy égitesthez sem.. Gyönyörű vagy, csak úgy simán.. Teli vagyok gondolatokkal.. Nem tudom, hogy legyek olyan, amilyen neked kell.. Egyszóval: hogy legyek tökéletes, ha nem vagyok az? Nem bízok magamban.. De mégis el kell mondanom. Téged száz, ezer, tízezer szép szó sem tudna jellemezni, csak egy: tökéletes. Most jövök rá, hogy ilyen vagyok, amikor szükségem van Rád.. Egyetlenegy igaz szerelmem van, akivel hűséges vagyok, és leszek, addig, amíg élek. Szeretlek.. és ennyi.

Tulipán

Olyan vagyok, mint egy fekete tulipán,
amit mi csinálunk, az korántsem huligán,
elsöprök mindent, mint a hurrikán,
úgy robbanok fel, mint egy rakéta,
vigyázz, a falról rohad a tapéta.
Nem ismer senki, mások miatt van,
te sem ismersz, és ez jól van.
Ha gazdag lennék, vennék sok papír százast,
és egyik nap sem tetetném a húdelázast.
Partiról partira járnék,
és minden este kurvát várnék.
De tudnám hol a határ,
ahova nem kerget a tatár,
én meg leállnék, mer' nincs útlevelem,
és ha mondom: szeretlek, gyere te velem!
Ha megteszed, tisztelni foglak,
mer' van még ember, aki jót gondol rólam.

Mostanában szövegeket írok.. :D

szeretlek..

Szeretlek, mert eszem elveszed,
mert a kedvem, ha mellettem vagy sosem szeged,
elfogadsz úgy, ahogy vagyok,
és az energiámból egy cseppet mindig rád hagyok,
nem vagyok szerelmes, vagy csak nem mondom ki,
de veled töltött pillanatot sohase hagyok ki,
fáj, ha mondod, hogy mást kedvelsz,
akkor kedvem mindentől elveszed,
nem szeretem nézni, ahogy arcodon folyik a könny,
de tudod, hogy nekem olyan vagy, mint egy nyitott könyv.
A végből a végtelenbe száguldozunk,
nagy szemekkel egymásra csodálkozunk,
nekem nem kell semmi, csak te, és az egész éned,
arcodban a szerelmet látom, és könnyeidben veszteséged,
ha esik az eső, ha fúj a szél,
bennem akkor is ez az érzés él:
kell, hogy velem legyél,
meg az, hogy a tenyeremről egyél,
szeretném, ha szeretnél,
örülnék, ha velem lennél,
nem hónapra, nem évre, többre kellesz,
hihetetlen, de nekem egy életet jelentesz,
nem karrier, nem siker,
vegytiszta szerelem,
akkor is kellesz majd, ha vének leszünk,
amikor az orvosnál új fogsort veszünk,
ha rólad van szó, sohasem terelek,
és bevallom őszintén, csak téged szeretlek!

életképek

Annyi jó dolog van ezen a Földön, annyi ember, annyi érzelem.. 6 milliárd ember céllal, akarattal; közellenségek, barátok, családtagok, bűnösök, ártatlanok, papok, kurvák.. Mégis ugyanolyanok. Döntéseket hoznak, élnek valamiért, eltérnek, megegyeznek. Nézz csak végig az utcán, utcazenészek gitároznak, közben sok öltönyös ember telefonnal, headsettel a fején szalad a karrier után, és észre sem veszi, hogy a legjobb barátja a barátnőjét szúrja otthon. A ribancok háborúznak, megélni akarnak, nem szexelni, mert, ha nem kapják meg a napi betevőre valót, nem jutnak előre. Ma még ki tudnak állni a sarokra, de holnap a kapott pénzért halálra verik őket. Közben a gyerekek az újonnan épített lakótelepen nagy zajjal játszanak, miközben a mama és a papa dolgoznak.. Ennyi ember, cél nélkül, akiknek egy reggelen felvillan a remény fényes sugara. Az utcazenészt felkérik, hogy koncertezzen, a kurvát meghívják irodai munkára, a headsettes férfiból vezérigazgatót faragnak, a zajos gyerekeket neves focicsapatok kérik fel.. Felkacsintanak az égre, hogy kössz Istenem, aztán vigyorogva mennek, és hajtanak. Mindenki boldog.
..
Én nem. Nekem kell valaki, vagy valami. Egy ember, egy érzés. De.. De még várnom kell rá. Csak meddig?! Boldog akarok lenni! Kell a puszi, kell a vigyor az arcra.. Nem gazdagság, hanem egy reggel, amikor mellette ébredek, és csak nézem, ahogy szuszog, majd kinyitja a gyönyörű szemeit, amik szebbek, mint bármelyik csillag, és tökéletes összhangban van a napfénnyel, ami kerek kis arcán játszik. Aztán pár évvel később, egy másik szép reggelen arra ébredni, hogy a folyosón kisgyerekek lépkednek, majd nyílik az ajtó.. Bazdmeg. Ezt nem veheted meg pénzből. Ez önbizalom, és sikeresség kérdése. Amikor száz százalékig biztos vagy benne, hogy nem basztad el, hogy elérted, és megcsináltad. Bennem megvan. Csak az a lány kellene hozzá..

Álom

Mit álmodtál ma? És tegnap? Semmit? Az lehetetlen!
Minden embernek vannak álmai. Mindenkiben van egy álom, a szív mélyén, a lélek legmélyébe zárva.
El lehet fojtani, vagy titkolni, elmondhatod bárkinek.
De mégis, ha magadban tartod, az álmod tárgya elveszik. Cselekedsz, vagy csöndben maradsz? Veszteség, csalódás ér, ha nem teszel érte. Megszűnik. Minden. Magadba roskadsz, depressziós leszel. Az álmok veszélyesek.
Álmodhatsz arany kabrióról, vagy pénzről, úgysem leszel gazdag! A gazdag ember nem pénzben, hanem boldogságban úszik. És az az álom nem tarthat sokáig, de mégis kell. Nem tudtam megszerezni, mert várni akartam, és elmaradt a siker. De leszarom. A jövőm mást takar, sokkal jobb lesz, és úgy fogok élni, ahogy akarok. Nem lázadni, élni. Az életem nem álmodom, hanem élem, és úgy érzem, így a legjobb. Hiába vagy kurva, hiába vagyok második, nekem akkor is Te tetszel. Boldog leszek. Veled. Szeretlek!

Címtelen.

Az összes ember naív, az összes ember becsapja magát, amikor boldog. Az egész világ karrierről, megérdekről szól. Senkit nem érdekelnek a tények. Mindenkinek az számít, hogy neki jó legyen. Álomvilág. Elhiszed, hogy amikor kimondod az örökké szót, az úgy is lesz. Pedig nem! Csak jóképű távlat, amit nem érhetsz el, mert nem vagy boldog. Hazudsz. Mindenkinek. Nem az a lényeg, hogy a nőd egy ribanc, hanem az, hogy szereted! A mai emberek meg álmodoznak, szeretni nem tudnak. Ezért lesz a jövő sötét. A világ pedig sosem ér véget, mindig lesz, és mindig befogad. De sosem lesz olyan, mint az igaz boldogság, ami szebb minden folyónál, és pataknál. A boldogság kincs, a lélekbe rejtve, a kézzel fogható kincs meg csupán hatalom, de mindig lesznek hatalmasabbak, boldogabbak viszont nem.

Balog Nikolett -nikcsi-

Ő egy megfogalmazhatatlan kincs, akiről egyszerűen nem lehet elmondani, milyen értékes. Széppé teszi az angyali mosolya, gyönyörűvé teszi a hatalmas szíve, és az a gyors túllépés mindenen. Nem, egyátalán nem tudnék neki rosszat mondani, és soha nem fogok ellene fordulni, vagy otthagyni a szarban. Ki gondolta volna, hogy egy nem magyar, Ukrajnában élő emberrel szembeni előítéleteket úgy le lehet küztdeni, hogy hatalmas barátság veszi kezdetét? Ki hitte erről az emberről, hogy ekkora tapasztalattal, és életkedvvel rendelkezik? Én soha. De rájöttem, és csodálatos. Köszönöm neki, hogy a barátjának mondhatom magam. Köszönök mindent, a lételemem vagy, és örökké az egyik legjobb barátom maradsz. Akármikor fogok beszélni, mindig az életem egyik fordulópontjaként emlegetlek majd, remélem még sok év lesz, ami ilyen szép lesz veled, veletek.
Szeretlek Balog Nikolett! <33
Annyit hozzátennék, hogy öt hónap nem rövid idő, és nagyon hiányozni fogsz.

kicsit más

Kicsit jobb, kicsit másabb, kicsit sokszínűbb, kicsit rugalmasabb, mégis a régi.
Változó, de kiegyensúlyozott. Érdekesebb lett minden, mégse változott semmi, csak jobb lett a közeg. Szebbek a fák, színesebb a Nap... Én is színesebb vagyok, és megtanultam pár nap leforgása alatt elnyomni a fájdalmamat. Tökéletes lett minden kapcsolatom, jó érzés, hogy magabiztosabb vagyok, mint valaha. Boldog vagyok, de elvesztettem a kreatívításom bizonyos dolgokkal kapcsolatban...

new life

Új életet kezdek. Nem úgy, hogy új hajat csinálok, hanem teszek, hogy ne essek a régi hibáimba, hogy ne mondják, hogy "nézd, milyen már"... Belül fogok megújulni. Egészségesebb lelkem lesz, és ezzel kiegyensúlyozottabb leszek, kicsit kevésbé naív, kissé kifinomultabb... Jobban mutatom majd mit érzek, és magabiztosabban kezelem a magánügyeimet... Nem fogok új embereket keresni, nem kellenek érdekbarátok, és az igazi barátaimmal töltök minden időt. Elkezdek nagyon élni.
Ennyi, majd írok.

Életről; Pár sorban.

Feltűntem.
Letűntem.
Eltűntem.

"Az álmok vágyak, a szív mélyébe zárva."
A szív egy hazug, csalfa, hamis érzelmeket keltő szerv. Csak egy tárgy, amivel nem lehet döntést hozni soha, nem szabad hallgatni rá, és az álmokat amik itt jönnek létre el kell felejteni. Minden emberi cselekedet tévhit. Minden ember hazudik, amikor azt mondja, ez majd sikerül. A sikerről jövő időben nem szabad beszélni, mert sosem jöhet létre. A magabiztosság miatt. A szívem megcsalt, az álmaim hazudtak, Én pedig árva maradtam. Elvesztem a világban...

It's a drama.

Színjáték. Mennyi ember folyamodik ehhez, hogy feltűnhessen a világon élő többi ember számára... Hányan használnak ki egy szituációt, hogy alkalmazhassák ezt, majd utána élvezzék, hogy mindenki rájuk figyel... Ez miért jó? Feltűnési viszketegség nélkül már nem lehetek a középpontban? Akinek van józan értékbecslése, az már elveszett a világban? Rejtély. Talán engem nem is foglalkoztat, mert nem rám vonatkozik. Csak élem a saját világom, az Én embereimmel, az Én lazaságommal. Nincsen szükségem színjátékra, hogy az igaz barátaim tiszteljenek. Nincs szükségem semmire, csak az igazi barátokra.
És most, akit ez elgondolkoztatott, az játssza meg, hogy leszarja.
Buék!