A rossz ember... 3. rész

Ahogy Z leállította az autót, a kikötői lakónegyed elnémult, csak a néhány megmaradt szöcske ciripelése hallatszott, meg egy áthaladó hajó kürtjének hangja, a hajnali felsütő napon. Nagy Z pedig mosolygott egyet, a fekete, minden érzelmet eltakaró napszemüvegében, és a Főnök megállt nézni, ahogy a férfi néz a tenger felé, és közben cigarettázik. Rájött, hogy Z lehet, hogy kemény, és rossz ember, de a szíve mélyén egy örök gyerek, akiben sok érzelem van. Aztán Z felé nézett, és megszólalt a reszelős hangján:
- Imádom ezt a helyet!
- Érthető, hiszen itt nőttél fel. - válaszolta a Főnök.
- Gyerekkoromban mindig boldog családot akartam, és itt akartam lakni életem szerelmével. Most pedig ráébredek, hogy életem szerelme 15 éve halott. Hol az igazság? Nincs mégegy olyan nő, mint ő, nincs igaz szerelmem. Egy kurva sem tudná őt pótolni.
- A szerelem egy gyönyörű dolog, nincs semmi, semmi, ami pótolhatná, ha nem szerelmes az ember, akkor nem vágyik semmire, ha szerelmes, akkor pedig nem vágyik másra, csak a szerelme csókjára, vagy a jelenlétére. És az ember akkor döbben rá, amikor a szerelem már nincs. Ilyen az élet. - mondta a Főnök, akinek felfedezhető volt az arcán egy kis megbánás.
- Érted a lényeget, fiam. - válaszolt Z, és megint mosolygott egyet.
Majd elindultak a háztömb felé a kihalt parkolóból. Ahogy mentek a frissen nyírt fű tetején, hallatszott a ropogása, Z pedig egyre jobbkedvűnek tűnt. Beléptek a házba, és beszálltak a liftbe, a Főnök pedig egy határozott mozdulattal megnyomta a 6-os gombot. Ahogy felértek, észrevette, hogy a lakás ajtaja fel van törve, és kétségbe esett. Z ezt nem láthatta, ezért továbbment, és belépett az ajtón. a házban vakító fény volt. Pár pillanatig döbbenten állt a Főnök, majd Z felkiáltott:
- Látok!
- Most viccel? - kérdezte a Főnök, hangjában némi kételkedéssel.
- Nem, komolyan! - és Z elkezdett nevetni.
Ahogy nevetett, a Főnök is elkezdett mosolyogni az orra alatt, és gyönyörködött Z nevetésében. Ekkor a fény kialudt. Z pedig még mindig nevetett.
- Még mindig lát? - kérdezte a Főnök.
- Igen. Úgy tűnik, neked betörtek a házadba, fiam!
*folytatása következik*