Szeretlek, mert eszem elveszed,
mert a kedvem, ha mellettem vagy sosem szeged,
elfogadsz úgy, ahogy vagyok,
és az energiámból egy cseppet mindig rád hagyok,
nem vagyok szerelmes, vagy csak nem mondom ki,
de veled töltött pillanatot sohase hagyok ki,
fáj, ha mondod, hogy mást kedvelsz,
akkor kedvem mindentől elveszed,
nem szeretem nézni, ahogy arcodon folyik a könny,
de tudod, hogy nekem olyan vagy, mint egy nyitott könyv.
A végből a végtelenbe száguldozunk,
nagy szemekkel egymásra csodálkozunk,
nekem nem kell semmi, csak te, és az egész éned,
arcodban a szerelmet látom, és könnyeidben veszteséged,
ha esik az eső, ha fúj a szél,
bennem akkor is ez az érzés él:
kell, hogy velem legyél,
meg az, hogy a tenyeremről egyél,
szeretném, ha szeretnél,
örülnék, ha velem lennél,
nem hónapra, nem évre, többre kellesz,
hihetetlen, de nekem egy életet jelentesz,
nem karrier, nem siker,
vegytiszta szerelem,
akkor is kellesz majd, ha vének leszünk,
amikor az orvosnál új fogsort veszünk,
ha rólad van szó, sohasem terelek,
és bevallom őszintén, csak téged szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése