fehérváron születtem '95-ben,
telepen laktunk, hitelezőnk vagy ötven,
sírva gondolok a kelemeni lakásra,
és az esténkénti gyerekzsivalygásra,
akkor még nem tudtam, hogy milyen az élet,
és azt sem éreztem, milyen, ha félek,
csak voltam, sokat jártam a mamához,
szeretett engem, de tudtam, anya haza hoz,
négy éves lehettem, amikor szüleim elváltak,
egyszer itt, egyszer ott voltam, felváltva,
tudtam, apa az aki hibás, de nem kérdeztem meg,
elég volt, hogy ezt az évek alatt tudtam meg,
anya volt a legjobb anya a világon,
és mindig azt kaptam, amit csak kivánok,
most, hogy itt vagyok, és gondolkodok,
tudom, ez a szerető otthonom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése