Szerelmes vagyok. Szerelmes lettem egy olyan lányba, akitől egy országnyi távolság választ el. Lehet hülyének nézni, nekem akkoris ő életem szerelme, miatta élek. Nincs bennem más, csak az, hogy szükségem van rá, és nem kell rajta kívül senki, és semmi. Nem voltam soha ilyen. Most látom a jövőt, mégis tudom, mi voltam nélküle, és most mi vagyok. Ugyanaz, ami eddig voltam. Egy föltúró paraszt, aki büszke arra, ami. Csak már kicsit más; ahogy szerelmes lettem, eltűnt belőlem az a parasztság, és habár a szívem mélyén ugyanaz vagyok, mégis, ez a paraszt már gazdag. Gazdagabb, mint bárki, mert olyan értéket kapott Istentől, amilyet mások csak kevesen kapnak: igaz szerelmet, ami legyőz mindent, és mindenkit. Legyőzi az erős embert, az agglegényt, a politikát, és bármit. Ez az igaz szerelem, ami szebb, mint bármi, és ezt az érzést egy olyan csodás lánytól kapom, akinél nincs szebb a világon. Nem tudhatom, hogy most, ahogy a soraimat olvassa, vajon mit érezhet? Lehet, hogy meggyőzöm arról, hogy tényleg csak az övé vagyok, lehet, hogy sír, vagy akár nevet. Őszintén: tényleg nem tudom.
Ebben a pillanatban egy dolog biztos, az pedig az, hogy szerelmes vagyok. Ez pedig tényértékű. A szavaim hatalmasak, és úgy használom őket, ahogy életem nője megérdemli, nem érdekel, hány csaj maszturbál erre, nekem egy vélemény a fontos: ez pedig az övé. Senki nem kell, csak ő.
SZERETLEK BETTI!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése