Az életben mindig eljön egy olyan pont, hogy megtaláljuk benne az értelmet. Én megtaláltam, és nem gondoltam, hogy az értelem, és az érzelem ennyi mindenben hasonlít, azon kívül, hogy mindössze 1 betű eltérés van a két szó között. Nekem ahhoz, hogy értelme legyen, előbb érzelmek kellettek, és most, hogy érzelmeim vannak, amik pusztíthatatlanok, most érzem úgy igazán, hogy van miért élnem. Nem vágyok nagy dolgokra, annak ellenére, hogy a legnagyobb dolgokat kapom. Csak annyit várok, hogy egy reggel végre úgy ébredjek, hogy mellettem szuszog az a lány, aki az értelmet adta, és úgy ébredjek fel, hogy tudjam, hogy soha többé nem kell ott hagynom. Hagyom aludni, és amíg ő pihen, addig én veszek neki virágot, és főzök egy kávét, aztán ahogy lefőtt a kávé, az illatra felkel, én pedig úgy köszönthetem, hogy "Jó Reggelt Szerelmem!"
Nekem ez már a világot jelentené, és úgy Isten igazából másra nem is nagyon vágynék... Csak tudjam, hogy szeret, érezzem. Én pedig nem kérdés, hogy viszonoznám-e. Nem keresek kincset, és nem vagyok telhetetlen, mert egy kincset már találtam, és nekem ennyi pont elég... Ez a kincs Ő, a szerelmem. Hogy mi mindent szeretek benne, az felsorolhatatlan... De tudom, hogy Vele tervezem az életem, és Ő az, akit komolyan tudok szeretni. Kell nekem, egy életre...
Szeretlek Körtélyesi Bettina!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése