- Jól áll! - mondta a fodrász, a bajszát pödörve.
- Ja! - válaszolta a Főnök.
- Mennyivel tartozunk? - kérdezte Z.
- Ma maguk voltak az első vendégek. Ingyen volt.
- Rendes ember maga. - vigyorgott Z.
- Viszontlátásra. - köszöntek el, és kimentek.
A városban egyre nagyobb lett a forgalom, és már sütött a Nap. Z a rózsaszín haját tapogatva megkérdezte:
- Most merre?
- Ruhát venni. - válaszolt a Főnök, majd bepattant az autóba.
Z beszállt, és elindult. Pár pillanat múlva bent voltak a ruhaáruházba, ahol Z a vérvörös öltönyszettel szemezgetett.
- Ezt megveszem. - mondta, és elindult a kassza felé.
A Főnök elismerően bólogatott, majd levett egy szakadt farmert, egy fehér pólóval. Ő is a pénztár felé tartott. Miután fizettek, elmentek a wc-re, és átvedlettek.
- Siessünk. Mindjárt helyszínen kell lennünk. - mondta a Főnök.
- Akkor hajrá. - mondta Z.
Elkezdtek futni a parkoló felé, majd beszálltak az autóba. A Főnök felkapta a sapkáját, és mondta a címet. Z pedig tövig rálépett a gázra, és indult.
- Jól megy, nem? - kérdezte nevetve.
- Ja. Csak ki ne essen a zsír a fülünkből. - mondta a Főnök, erőteljes kapaszkodás közben.
Kiértek a városból, és a szántóföldek mellett elindultak a szomszéd településre. Egy órás út következett, Z pedig megállt tankolni. Ahogy fizetni igyekezett, egyszer csak pisztolylövés hallatszott a benzinkút irányából, a Főnök pedig, aki az autóban maradt félve nézte, hogy mi történik. Pár pillanat múlva Z rohant ki, és pattant a kocsiba.
- A kurva anyját ennek a rohadt rendőrnek!
- Mi történt? - kérdezte a Főnök csodálkozva.
- Felismert. Leszopom magam esküszöm! - mondta Z idegesen.
Megint tövig lépett a gázra, és a földesút felé sietett, miközben a rendőrautó is megindult mögöttük. Leértek a földesútra, a rendőrautó pedig, ment utánuk, Z pedig egy okos manőverrel az erdőbe ment.
- Itt nem kapnak el! - mondta kaján vigyorral.
- Ajánlom! - kiabálta a Főnök félős arccal.
Tíz perc múlva gondtalanul jöttek ki a földesútról, és mentek a szomszéd település felé.
- Nem zavar, ha szól a zene? - kérdezte Z.
- Szarok rá! Siessünk! - mondta a Főnök.
Z pedig bekapcsolta a rádiót, és elkezdte énekelni Bob Marley-től a Jamming című dalt.
- Alright! Jamming, I wanna jamming with you...
Egy óra ének, illetve száguldás után ott voltak a szomszéd településen, ahol megálltak a határmenti szántóföldön, és pihenni kezdtek.
Hosszú órák teltek el, és mire felkeltek már tücsökciripelés zengte be a tájat...
- Sietni kéne. - mondta a Főnök.
Z elindult az út felé, a Főnök pedig egyből felismerte a nő autóját, akit kerestek.
- Ő az! - kiáltotta.
Z pedig bevágott elé, mire a szemből jövő nő elrántotta a kormányt, és lecsúszott az útról, le a szántóföldre. Pár pillanatig csend következett, majd a Főnök kiszállt:
- Kinyírom geci! - kiáltotta, és pisztolyt rántott.
A nő kikászálódott az autóból, miközben Z is kiszállt, és a nő után eredt.
Néhány perc futás után, Z lefogta. A Főnök pedig lőtt. Z a földre zuhant, vérző hasát fogva. A nő pedig előrántott egy kést, amivel a Főnök felé szúrt, aki kiverte a kezéből, és közelről fejbelőtte. Ekkor egy rendőrhelikopter tűnt fel.
- Mindenki dobja el a fegyvert! - hallatszott az ismerős hang.
A Főnök leejtette a pisztolyt, Z pedig utolsó erejével felállt, és megütötte. A Főnök nem ütött vissza.
- A kurva anyádat! - ordította Z. - hülye buzi, a faszé' nem tudsz célozni?!
Ekkor egy rendőr ereszkedett le, aki megbilincselte őket.
Z arcon köpte a Főnököt.
- Ki foglak nyírni! - majd beszállt a most érkező rendőrautóba.
*két hónappal később*
- A 619-es ajtó kinyillott, és kijött egy erősen borostás, hosszú, középütt rózsasznín hajú férfi, kezén bilinccsel, ráncokkal az arcán.
Majd két rendőr kíséretében a tárgyaló felé vitték.
- Vádlottak! Álljanak fel! - hangzott az erős bírói hang.
Z és a Főnök felálltak.
- Ki követte el a gyilkosságot? - kérdezte a bíró.
- Én nem. - mondta a Főnök.
- Ő volt. - válaszolt Z.
Pár percig csend volt, és csak hangokat lehetett hallani a bíró, és a segédje felől. Majd éles koppanás, amire mindenki felfigyelt.
- A bíróság úgy döntött, hogy mindketten életfogytiglant kapnak! A tárgyalást ezennel lezárom.
Z felnevetett, majd egy erős mozdulattal előrántott egy pisztolyt, amivel fejbelőtte a Főnököt. A Főnök pedig abban a pillanatban holtan esett össze, majd pár perc múlva már vértócsában feküdt.
- Megérdemelted! - mondta Z, majd engedelmeskedve a rendőröknek elment.
Ahogy kísérettel, hanyagul elindult kifelé, egy nő ránézett, Z pedig megállt. Tudta, hogy az eddig halottnak hitt felesége az. A felesége odarohant, és megölelte.
- Kiszabadítalak. - mondta, és kiment.
Z pedig nézett utána, élete szerelme most sem hagyta cserben, utána jött a pokol legmélyebb bugyrába, és még mindig szereti. Majd az egyik rendőrhöz fordulva azt mondta:
- Hát... Kapjátok be!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése