B.

Szeretem, amikor hozzámér, szeretem, amikor a szemembe néz, szeretem, amikor azt mondja, hogy szeretlek, szeretem, amikor azt kéri, hogy maradjak vele örökké, szeretem, amikor azt mondja, hogy örökké az enyém... Szeretem. Csak szeretem. Jólesik, amikor elkap az érzés, hogy szeretem, és amikor elönti a szívemet az egész, elönti az érzés, hogy már nem tudom, mit csinálok, de úgy csinálom, hogy neki jó legyen... Szeretek úgy hozzáérni, hogy már tudja, érezze, hogy szeretem... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, hogy néha úgy hiányzik, mint senki más, és szeretem, amikor pótolhatom a hiányát... A hét akármelyik napján... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, amikor átkarol, és szeretem, amikor átkarolom... Szeretem, amikor mosolyog, szeretem, amikor nevet, szeretem, amikor mesél, szeretem, amikor hallgathatom... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem indulatból leírni, hogy mit érzek iránta, szeretem őszintén leírni, hogy mit érzek iránta, és szeretem úgy leírni, hogy mit érzek iránta, ahogy senki más nem írná neki... Szeretem. Csak szeretem. Szeretem úgy szorítani a kezét, hogy még nem fáj neki, de mégis erősen, hogy érezze, hogy szeretem. Szeretem. Nagyon szeretem... Mégis csak szeretem. Szeretem, mert tökéletes, mert egyedi, mert Ő az életem, mert kell nekem, mert a Földön, és az egész csillagrendszerben, beleértve a legkisebb planétákat is; Ő a legédesebb teremtés. Szeretem. Csak szeretem. Szeretem, ha velem van, és szeretem akkor is, ha nincs velem, és csak azt tudom, hogy szeretem... Mert szeretem. Csak szeretem. Szeretem, mert eltereli a gondokról minden gondolatom, szeretem, mert hibátlan, és szeretem, mert csak Őt szeretem... Szeretem, mert nem tudok mást szeretni, és szeretem, mert... Mert csak szeretem. És azért is szeretem, mert Vele akarom leélni az életem... Azért, mert szeretem, mert kell, mert benne minden megvan, ami eddig hiányzott az életemből... Tehát... Szeretem.