Egyedül

Elmúltak az érzelmek, meg a köznapi félelmek,
nincsenek ellenségek, barátok, békességi kérelmek,
a föld is már csak egy kék színű golyó,
nincs ember, nincs madár, semmiféle tojó,
üresek az utcák, üresek a terek,
egyedül maradtam, és nem kell kérnem teret,
elhagyott a nőm, a szeretőm, a kurvám,
szeretem még mindig, de nem mondhatom durván,
félek az élettől, és az élet is fél tőlem,
eltűntem a spanok közt, nem hallhatsz már felőlem,
nem vagyok szent, én nem vagyok senki,
megmaradtam ilyennek, nem motiválhat semmi,
nem tettem a nagyot, ha kicsi maradok,
nem vagyok nagy szám, de mától egyedül aratok,
fáj az élet, fájnak a tények, fáj az egész,
legfőképpen az, hogy sosem voltam merész,
jöttek a hibák, minden haragból,
megbolondultam, és sok lett a falakból,
egy új napra virradva, új remények jöttek,
de a célok elérése helyett az arcomba köptek,
ez bennem maradt, de próbálok feledni,
csinálhatsz bármit, én sosem fogom feladni.

Vers kellett? Itt van!