Nehéz elszakadni a múlttól, amikor minden olyan szabad volt, és nem éreztük a tetteink súlyát, csinálhattunk bármekkora hülyeséget is. Mégis, akármilyen hülyeséget is viszünk véghez, és bármekkora egyéniségek is vagyunk, a szívünk mélyén, a zord külső rejtekében van egy célunk, egy cél, amiért bármire képesek vagyunk, amiért megteszünk olyan dolgokat, amekkora áldozatot már a hülyeségek miatt sem hozunk. Tudod a szíved mélyén, hogy nem kell senki más, csak a cél, akiért bármit lemondanál, akiért bármiben megváltoznál, csak érezze, hogy szereted. És tudod, hogy fáj elszakadni a múlttól, mert a múltban nem volt súlya semmilyen tettnek... Aztán a cél elérésével jön minden, és muszáj elszakadnod a múlttól, hogy boldog lehess. A múltam még néha átjön a jelenbe, és néha úgy érzem, hogy sosem tudok tőle teljesen elszakadni, és szívem szerint belenyúlnék a sorsomba, hogy a jelent, meg a jövőt - vagyis Téged -, és a múltamat összefonnám, hogy ne fájjon semmilyen tettem Neked. De ez lehetetlen. Kissé kudarcnak érzem, de nem akkora kudarc, hogy emiatt lemondjak Rólad. Inkább a múlttól szakadok el, hiszen a múltból nem lehet megélni. A jelenben pedig mindent előre megszabályozhatunk, csak tudni kell, hogy mit várunk. Én téged vártalak a múltban, akármilyen hülyeséget is tettem, és most, hogy megkaptalak, érzem, hogy meg kell változnom pár dologban. Tudom, hogy furcsa vagyok néha, és érthetetlen, de a változás irányába megyek, hogy tudd, hogy megteszek érted bármit, és nem csak a magam terén, de a Te irányodba is... Éreztetni akarom Veled, hogy szeretlek, hogy fontos vagy nekem, és hogy inkább többször kérek bocsánatot, minthogy lelkiismeret furdalásom legyen. Nem nehéz dolgok, de másfél év után, egy olyan másfél év után, ahol minden éjjel az emlékeinkkel aludtam el, és minden reggel könnyes szemmel keltem, abban bízva, hogy egyszer visszakaplak, és olyan boldoggá teszlek, mint senki más, ez egy kicsit nehéz. A tudat megértése, és felfogni, hogy újra együtt vagyunk... Már ennyi nehéz, hiszen ennyi várakozás után hihetetlen, megfoghatatlan boldogság érezni, hogy megtaláltam az igaz szerelmet... De akármilyen nehéz is megtenni dolgokat, miattad megéri. Tudom, hogy nem miattad kell elsősorban megváltoznom, mert ha csak miattad tenném, akkor az jönne ki, hogy nincs életcélom. De én mégis miattad teszem... Mert Te vagy az életcélom, Te vagy az életem, Te vagy az igaz szerelmem, akinek az életem, és mindenem odaadom... Nehéz, de ennyire még semmi sem érte meg. Fiatal vagyok, és sokszor mondok elhamarkodott dolgokat... De ez a szerelem már másfél éve sem volt elhamarkodott, és ennyi idő alatt pontosan elégszer jöttem rá, hogy sosem tudtam volna veled elég korán kezdeni, pont úgy, ahogy sosem tudnék elég későn végezni. Érthetetlen, de mégis csodálatos, hogy valaki képes ekkora hatást gyakorolni rám. De ez a hatás a legjobb, ami érhet, mert őszintén szerelmes vagyok, és örökké az maradok.
Körtélyesi Bettina, Veled AKAROM leélni az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése