böff. megjött a december.

Egy embert szinte elfelejtettem két hét alatt. Pedig kurvára szeretem. Olyan aranyos volt nyáron, amikor megismertem, és két nap alatt megszerettük egymást, olyan szinten, hogy nem csak hülyültünk, hanem a lehető legkomolyabban beszéltünk egymással. A csajt Niának hívják, és az egyik legszerethetőbb barát akit ismerek. Tisztelem Őt, mert benne megvan, ami bennem nincs. Szeretem, mert Őt nem lehet nem szeretni, és sosem lehet vele összeveszni. Nem lehet rá rosszat mondani, mert beleszakadna a szívem, ha egyszer valami rosszat mondanék róla. Én nem mondom, hogy tökéletes, de az Én szememben nincs benne hiba, és sajnálom, akinek baja van vele, mert kiállítja azt a bizonyítványt, hogy nem ismeri az igaz barátot. Most ezzel a bejegyzéssel kedveskednék neki, és megtisztelem, hogy December első bejegyzése az Övé.
A December annyiból lesz még kedves számomra, hogy lehetséges, hogy összefutok Evivel Fehérváron, ami mondanom sem kell, hogy nagyon jó lenne. *-*