változások...

Milyen jó, ha leülök egy fotelba, és azt mondom, hogy ma mindent megtettem azért, hogy tökéletes napom legyen. Milyen gondtalanság jön rám, ha csak ülök, és egy jó zene mellett, gondolkozhatok azon, amin Én szeretnék. Csodálatos. Felbecsülhetetlen. Az is nagyszerű, ha olyan dolgokra gondolhatok, amik kedvesek. Mennyi ilyen nagyszerű érzés van, ami könnyít a lelkemen, és mennyi olyan, amibe belegondolok, és egyszerűen fáj a tudat, hogy képes voltam ezekre. Vajon hány ember lehet a mai estén elégedett azzal, amit elért? És hánynak lehet hiányérzete azért, mert rosszul, vagy eredmény nélkül csinálta azt, amit kellene? Én pedig csak leülve, leírva azt, hogy mit érzek, valahogy úgy érzem, még sosem tettem meg mindent azért, hogy nekem, vagy másoknak jobb legyen.. Sosem tettem érte eleget, vagy lehet, hogy semmit...
Nyomja a lelkem, hogy ilyen tétlen voltam egész életem során. Szinte semmilyen aktív tevékenységet nem folytattam a jövőm, vagy a jelenem érdekében. Legutoljára egy éve éreztem így, amikor jelentős változáson estem át, és kialakult a mostani énem.. Mert rádöbbentem, hogy a barátok fontosak, és megismertem egy olyan embert, akivel most "haragban" vagyok, mert egyszerűen nem tudom megbecsülni Őt. És ez is fáj. Fáj a tudat, hogy ebben a zord Világban, ahol sok gyilkosság történik, és nincsenek érzelmek, Én nem tudok megbecsülni egy nagyszerű embert. Elismerem Őt, mert megmutatta a helyes útat, és, hogy meg lehet változni. Akármikor. Ő az egyik legcsodálatosabb ember, akit ismerek, és Ő az aki bebizonyította elsőként, hogy lehet fiú-lány barátság. Hozzátartozik, hogy nem mindig voltam tisztában a barátság-szerelem átmenettel, és sokszor éreztem többet barátságnál. De ez megszűnt, nincs. Csak barátságot érzek, amit a mostanában mutatott magaviseletem mellett úgy tűnik, már nem tudok megbecsülni. És ez elszomorít. Mert elmarok magam melől mindenkit, aki fontos..
Változni sosem késő.

Csináljunk egy jobb világot

Kell a változás. Nem kell politika hozzá. Nem szükséges, hogy "hivatalos emberek" szabjanak korlátot. Szabd meg a korlátokat Te magad! Törj ki az átlagból, és tedd azt, amit akarsz szívedből! Nincsen béke, mert az emberek különbözőek. Nem hajlandóak tudomásul venni, hogy a világ úgy maradhat fent, ha összetartanak, és együtt, közös erővel jobbá teszik azt, amit előtte összetartás nélkül romboltak. Nem kell semmi, csak annyi, hogy mindenki elfogadja; változni kell. Talán még egy kis kedvesség is belefér mindenkitől, ami ott kezdődik, hogy nem kötök bele mindenkibe, és próbálok segíteni, ha baj van. Alapvető hiba, hogyha egy ember ájultan esik össze mindenki csak nézi. Ha segítesz, magadnak is jót teszel. Az életben pedig igenis vannak szép dolgok. A szerelem csodás érzés, ami minden emberi kapcsolat csúcsa, és képes kihozni minden emverből a legszebb énjét. A barátság az emberi kapcsolatok közt egy gyöngyszem, ahol az emberek mindent elmondanak egymásnak, és ezzel fejezik ki, hogy mennyire fontos, illetve mennyire szeretik a másikat.
Tedd le a fegyvert, ne háborúzz, hanem tegyél azért, hogy az emberek boldogak legyenek!
Ezzel nem hittérítést akartam csinálni, hanem elmondani, mennyire fontos lenne, hogy megférjenek, illetve békével, és tisztelettel tudjanak egymáshoz viszonyulni az emberek.

Szerelmes

Elhivatottság. Ennyivel lehet jellemezni azt a szerelmet, amiben minden megtalálható, és tökéletesnek nevezhető. Két emberről szól, két érzelmekkel teli emberről, akik egymás iránt táplálják az érzelmeket. Kizárják a külvilágot, és csak a szerelem van. Nincsenek gondok, elrepülnek, nincsenek korlátok, felbontják őket, nincs semmi, csak a mindent elsöprő szeretet. Az emberek mérgezik magukat, szedik a szereket, dúl a háború az utcákon, a pár pedig mosolyogva egymásra, és a távolba túllép mindenen. Jöhet bármilyen akadály, akármilyen vita ebben a kapcsolatban, szinte menetrend szerűen siklanak tovább, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Az emberek pedig a háború közepette felnéznek, és azt mondják: Legyünk mi is szerelmesek! Tegyük le a fegyvert. Legyünk békében, ne csináljuk azt, amit előttünk pár generációval mindenki csinált. Menjünk haza, ahhoz akit szeretünk, és ha összevesztünk beszéljük meg, tegyük jóvá, és tegyük jobbá ezt a szenvedéssel teli világot! Csináljuk meg, amit mások elrontottak, segítségül hívjuk a párunkat, az ellenségeink pedig legyenek a barátaink. És csak gondoljuk végig, mennyivel jobb, ha béke van, mint háború. Törjük el a fegyvert, szedjük ki a tüskéket, és éljünk boldogan, egy más által kreált világban, vagy egy saját világban. Mindenkinek van egy olyan énje, ami gyerek, és szeret dolgokat, amit csak a saját privát világában űzhet igazán eredményesen, vagy csak szimplán szabadon.
Azt hiszem szerelmes vagyok.

Antiszociális

Egy barátság a bizalomnál indul. Hol ér véget? Mi tud neki véget vetni? Mi lehet az a dolog, ami teljesen felboríthat mindent? Egy vetélytárs. Aki jön, lát, és "beköltözik". Ellopja a fontos embereket, ellopja a helyed, és terjeszkedik. Az egész körben. Ennél már csak akkor rosszabb, ha az illető(ke)t eddig utáltad, és emellett nem adsz embereknek esélyt arra, hogy közel kerüljenek hozzád. Megragadsz azok mellett, akikkel eddig voltál boldog, és szarsz az új emberekre. 1 éve jöttem rá, hogy nekem nem haver, hanem barát kell. Olyan, aki megért, és nem visz bele a rosszba, hanem mutat útat a jó irányba. A haverság más, ott nem a megértés az első, hanem a buli, az, hogy minél tökösebb balhékat csinálj, és ha kell válald a felelősséget érte. Ez volt 13 évig. Aztán kezdtem barátkozni. Dóri lett az első igazi barátom, aki rádöbbentett arra, hogy fiú és lány között létezhet barátság.. Aztán jöttek a Patrik, aki Életem legjobb fiúbarátja, és Ő az egyetlen fiú, akivel meg tudom értetni magam. Olyan nekem, mintha testvérek lennénk. És tavaly tnév végén, megismertem 10 embert még, akik felülmúlhatatlanok. Nyáron pedig Nia, és a többiek.
Szeretlek titeket.

alvilági mese

Telefoncsörgés. Minden civil ember kedvenc ébredési módja.. Egy álmos fiú vette fel a telefont, majd beleszólt:
- Haló?
- Sziahelló. Nem jössz ma le kosarazni?
- Öööö.. Bocsi, de ma randira megyek.
- Ja oké, akkor jó randizást, szia.
A rövid beszélgetés után nem tudott tovább aludni a randizónk. Így elkezdett öltözködni; felvett egy fekete pólót, egy fehér nadrágot, és ügyelve a részletekre, egy fekete-fehér alsónadrágot, és hogy külsőben is látsszon, felvett még egy fehér alapon fekete kockás sapkát. Aztán elindult kifelé, a virágboltba, hogy vegyen egy virágot. Stillszerűen vett egy szál piros rózsát, aztán pedig bement a közértbe, hogy vegyen valami kaját. Kifelé menet összefutott a randihoz nélkülözhetetlen másik féllel, aki rögtön a nyakába ugrott. Puszival köszöntek, ami csókká fajult. Kicsivel később pont befejeződött a jelenet, amikor a fiúnak megjött a kosarazni készülő haverja, éppen szotyit készült venni, ami egy kosarazáshoz sem hiányozhat. Látta, de nem ment oda, mert látta, hogy zavarna, így inkább beviharzott a boltba. Aztán a hősünk elindult a lánnyal hazafelé, haza is kísérte, és a bejáratnál ismét csókcsatába kezdtek. Hosszú perceken keresztül csak egymással foglalkoztak, majd amikor abbahagyták a fiú a lány fülébe suttogta, hogy "szeretlek". És a lány arcán egy kislányos izgalom, és szeretet lett látható. Aztán elváltak, a lány kinyitotta a kaput, és elment, miután megbeszélték, hogy délután 2-kor találkoznak. A fiú pedig elindult, és nagyon izgult, mert szerette a lányt, és sosem szerette volna elveszíteni. Otthon nem tudott magával mit kezdeni, nagyon unatkozott, és cseppet bánta, hogy nem ment kosarazni, de tudván, hogy imádja a sportot, nem ment, mert akkor elkésett volna. Csak ült a konyhában, és nézett maga elé, hogy vajon mi lesz délután. Aztán az óra fél 2-t mutatott, és Ő szinte semmi gondolkodás nélkül elindult. Egy hangulatos étterembe mentek, ami a város másik felén volt található, és ha tömegközlekedéssel ment, akkor csak szűkösen ért oda, de pont elérte a buszt, így már nem volt akadály. Aztán pillanatoknak tűnő idő alatt ott is volt az étteremnél, de a barátnőjére még várnia kellett, aki 10 perc múlva érkezett meg. A randi nagyon jól sikerült, és jól érezték magukat. Sok sok ismétlés következett, majd pár hónap múlva össze is költöztek. A lány eladóként dolgozott, a fiú pedig éttermi kidobó volt, amivel jól keresett, de gyakran kellett olyan védelmi munkákat csinálnia ami törvénybe ütközött.. Egyik alkalommal este inni akart egy kávét, és egy ismerős "üzletember" ment oda hozzá, hogy nem akar-e drogdiller lenni, mondván, Ő s így kezdte régen, és most kitömött drogdiller. A fiú, gondolva, hogy lesz még jövője, ráállt az üzletre, de meg lett neki mondva, hogy nem lesz sok szabadideje, és már jóideje van tudott a haverokkal lenni. Pár héttel később elhívták egy buliba, ahol csupa drogdiller volt, és mindenki aki nagy volt az alvilágban ott volt. A fiú kereste a haverját is, aki szintén ismert volt ilyen körökben. A fiú nem sokat töltött itt, mert sietett haza. Aztán pár hónap múlva kapott egy ajnálatot, hogy nagy mennyiségű drogszállítmány érkezik Kolumbia felől, és le kéne ütni pár embert, és utána gyorsan futni a cuccal. "Gondold végig, 30 kiló tiszta áru, amit pár ember véd, és üzletrésze van belőle az egyik ismerősömnek, aki pályázik erre az árura."
A fiú igent mondott, és pár nap múlva el is lopták a dolgot, de közben kiderült, hogy a "kosarazó haveré" az áru, és rögtön nagyon megbánta. Pár nap múlva a cuccot egy erdő szélére akarták rejteni, de a haver kiszimatolta, és utánuk ment, majd eljátszotta, hogy Ő is csak erre járt, és leálltak beszélgetni. De aztán a csapda kinyílott, és két shootgunnal felszerelt, alvilági arc bukkant fel, aki lelőtte a fiút, és a másik üzletembert is.
Másnap a híradó tele volt azzal, hogy a kidobót, és az alvilágit megölték, a tettesek menekülnek, majd pár nap múlva megtalálják őket, és életfogytiglani börtönre ítélik a három tettest. A fiú életének szerelme pedig gyászol, úgy, hogy nem is tudta, mivel foglalkozik igazából a fiú , és csak ül, és sír.

Út a halál felé

A Nap besütött az ablakon, és a fiú arcába sütött. Erre Ő felkelt, és kiment fogat mosott, megivott egy kávét, majd elszívta a reggeli cigijét. Ezek után megcsörrent a telefon, hogy menjen le a Főtérre, és üljenek be kajálni a haverokkal. 11 órakor mindenki ott volt az étteremben, és szépen megrendelte mindenki mit szeretne. A fiú az aznapi menüt kérte, ami hal volt, rizzsel. Miután mindenki megette amit kért, úgy volt, hogy bemennek a plázába nézelődni, de a hősünk nem érezte jól magát. Fájt a feje, hányingere volt. Így hazament, és lefeküdt aludni. Nem aludt jól. Amikor felkelt, ki volt izzadva, hideg volt, és odakint esett az eső. Ekkor a telefon megcsörrent az ébresztő óra mellett, a fiú felvette és beleszólt;
- Halló?
- Kovács Alexet keresem. - Szólt bele egy hűvös hang.
- Igen, Én vagyok. - A fiúnak nagyon félős hangja lett, és a szíve hevesen verni kezdett.
- Este találkozzunk, 8 órakor a város szélén, a roncstelepen.
- Jó.
Ekkor a telefont egyszerre nyomták ki, majd a fiú felkelt az ágyból, és a tükörbe nézett. A szemei körül karikák voltak, az arca fehér volt, és a fekete haja, arcba érő haja szinte ijesztő volt a bőrszínével. Ezt a képet látva még jobban félni kezdett, hogy vajon mi lesz, vajon haza jön-e ma este.. Aztán megint visszanézett, és egy könnycsepp folyott ki a szeméből, a könny égette az arcát, és úgy érezte, mintha az arcán egy pengét húznának végig. Ezután az órára nézett, ami fél 7-et mutatott. Odament a szekrényhez az öngyújtójáért, és rágyújtott, mélyet szívott a füstbe, majd leült a kanapéra, ahol reggel felöltözött. Bekapcsolta a tv-t, és a híradóban egy körözési hírt adtak le. Az arc akit mutattak ismerős volt neki. Mintha gyerekkora óta ismerte volna, de mégsem jelentkezett a rendőrségen. Közben a hamutál alatt talált egy levelet, aminek a feladóját nem is olvasta el, mert tudta kitől van. Beleolvasott: "Szia kicsim, ha minden jól megy, egy hát múlva otthon leszek. ... Vigyázz magadra! Szeretlek!" Hirtelen megint megkönnyezett. Aztán átkapcsolt egy másik csatornára, és egy természeti filmet nézett. Közben a Nap is kisütött, és szivárvány volt az ablaka felett. Az óra fél 8-at mutatott, Ő pedig felvett egy kockás pólót, és egy másik nadrágot, hogy ne lehessen észrevenni a délutáni izzadtságfoltokat. Lassan kezdett lefelé menni a lépcsőkön, és volt benne egy cseppnyi félelem. Amikor leért, rá 5 percre már a buszmegállóban volt, és fel is szállt perceken belül. Az út nem telt bele negyed órába, Ő mégis óráknak érezte, és rosszul volt még mindig. Aztán leszállt, és gyalog elment a roncstelepig. Ahogy ment, rengeteg színes kirakatot látott, a lemenő napfényben, nagyon szép volt. Aztán meglátta a roncstelepet ami egy folyó parton volt, és tipikus halszag volt mindenhol, ami undorító volt minden normális embernek. Amikor odaért, egy árnyékot látott csak, akit elsőre senki sem ismerne fel. Odament hozzá. Elkezdtek beszélgetni, de egymás arcát nem látták, majd a férfi, aki ott állt előbújt, és a fiú egyből felismerte a tv-ből a körözött embert. De több gondolatra nem volt ideje, mert a férfi egy pisztolyt rántott elő, és lelőtte.

kicsimnek 2.

Te vagy az Élet Nekem! Te vagy a a tökéletesség, és minden emberi kapcsolat csúcsa. Te vagy a Világ legcsodálatosabb lánya, akivel nem tudok betelni, és igenis a legjobbat hozza ki belőlem. Te ihletsz meg, te adsz ízt mindennek, nélküled nem teljes számomra a Föld. Miattad odaadnék mindenemet, Érted odanyújtanám mindkét kezem, Neked lehoznám bármelyik csillagot. Te vagy az akit eddig kerestem. Te váltod ki belőlem azt, amit talán mindenki keres. És még Te vagy a célom ebben a kegyetlen Világban, Veled fogom bebizonyítani, hogy igenis tarthat egy szerelem az Életen át.
Fontosabb vagy mindennél, szeretlek mindennél jobban, és Te vagy Nekem az éltető erőm!
<33333

Élj a zölddel...

A természettel összhangban kéne élni. A Földdel összhangban kéne élni. Nem kéne a sok drog, a rengeteg fű. Csak át kéne érezni, miről szól ez a világ. Mit is lehet elérni itt, mit lehet itt csinálni, és hallgatni kéne a másikra, meg kéne érteni, mit szeretnek mások, és miért szeretik, meg kéne érteni, hogy az ember összhangban van a Földdel, és ahogy viszonul hozzá, azt kapja vissza. És viszonyuljunk hozzá akárhogy, egyszer mindannyian meghalunk. Nem lesz menekvés, hiába akarjuk, és hiába nem tudjuk ezt felfogni. De legyen akárhogy, ez a Föld tovább húzza majd, mint az emberek. Nem lesz 2012-ben világvége, mert ez az egy, ami tarthat örökké. Ha ez igaz lenne, titokban lenne tartva, és nem tudná az összes halandó ember, és akkor komolyabban vennék, sőt, tennének is érte. Arra való ez, hogy az emberek megpróbáljanak békében élni, megpróbáljanak kicsit visszafogottabban élni. És hiába van a sok tenger, folyó, patak, ha a Föld vízkészlete egyre inkább fogyóban van, és a legszomorúbb, hogy a vízkészletből már csak 1% ami emberi fogyasztásra alkalmas. Mindez az emberi tévhitekből adódik, mert mindegyik azt hiszi, hogy ami van, az sosem fogy el. Itt elsősorban nem a magyarságot kéne menteni, mert ez az ország több mint ezer éve bírja, és kihúzott már többször is világválságot. A Földet kell menteni! Mert ha a Föld nem lesz, akkor Magyarország, és a leggazdagabb ország is megszűnik. Ezzel nem azt mondom, hogy gyűjtsünk szelektíven hulladékot, csak annyi, hogy takarékoskodjunk a nem megújuló energiaforrásokkal, ne szemeteljünk minden utcasarkon, és mentsük meg azt, amit még nem tettek nagy fekete útvonalakká! Küzdjünk azért, hogy pár generációval később már egy egészséges világban élhessenek az emberek, és Ők legalább élvezhessék az életet, nem mindennap azon aggódva, hogy milyen válság van, vagy hány ember halt meg az új típusú influenzában. Szerintem ezek olyan apróságok, amit még a leghülyébb ember is véghez tud vinni, és nem kerül különösebb erőfeszítésbe lehajolni, és felvenni azt, amit eldobtam.

fények..

Az esti közvilágítást felkapcsolták, a nagyvárost sötétség borította, ami a kis fénycsóvákkal vonzónak tűnt egy belvárosi háztömb legfelső emeletének egyik ablakából. Az ablak észrevehető volt, mert hiszen minden ablakon erős világítás szűrődött ki, itt csak halványrózsaszín neonfény szűrődött át a szürkésszínű függönyön.
A látvány nagyon érdekes volt a néző szemszögéből, aki egy graffitizett fal mellett állt, hosszú bőrkabátban. Az illetőnek borotvált arca volt, és kopasz feje. Aztán egyszer csak megindult a ház felé, és becsöngetett. A hangszóróba egy vidám mégis aggodalmas hang szólt, miután becsöngetett.
- Ki az?
- Én vagyok - Jött egy halálosan nyugodt, és komoly hang.
- Már vártalak! - Az illető hangjában félelem volt észlelhető, de pár másodperc múlva mégis halltaszott az ajtónyitó gomb zaja. A lépcsőházban pedig nemsokára bakancsok dobogása hallatszott. Pár perc múlva pedig a bőrkabátos férfi megállt az ajtó előtt, ami szinte azonnal nyílott.
Az ajtó másik felén egy sötétbarna hajú, 170 magas, kék szemű, 16 év körüli fiú állt, akin kék póló volt, alig olvasható fekete felirattal. Ahogy belépett a bőrkabátos férfi megcsapta az orrát valami álmosító illat, és alig látott a nagy füstben, ami valami jóillatú füstölőből áradt. A nappaliban egy karikatúra volt a falon, és a polcok teli voltak kerámia szobrokkal, amik mellett néhány könyv volt. Ekkor a fiú egy vizipipát hozott be, ami bordó volt fehér mintával, ezután belenyúlt egy táskába, amit a férfi hozott magával, kivett egy zacskót, aminek a tartalmát a pipába ürítette, aztán parazsat hozott, és egy nagyott szívott a vizipipába, aminek a bugyogása elnyomta a halk zeneszót, ami igazán jó hangulatot teremtett, és nagyon vonzóvá tette a szobát. Ekkor a fiú elmosolyodott, majd nevetett egyet. Ez még megismétlődött párszor, majd a pipát átadta, és belenyúlt ismét a táskába. Most egy injekciós tűt vett ki, ami be volt csomagolva, kibontotta, és az alkarjába, az ütőér mellé szúrta, és megintcsak mosolygott egyet. De most másodpercek alatt lefagyott a mosoly, a fiú összeesett, és azt mondta; Megyek.. Többé nem szólt semmit, többé nem jött hozzá senki, soha többet nem volt füst odabent. A fiú meghalt.

Lesz-e még jobb?

Milyen naívak az emberek. Egyiknek sincs olyan célja, amit lehet teljesíteni, egyik sincs megelégedve azzal, ami van. Mindegyiknek a több kell, mindegyiknek az kell ami nincs, vagy csak rövid tartamú. Hiába hajtasz a világ legjobb nőjére, elhagy, mert kell neki a jobb. Hiába vagy a Világ leggazdagabb embere, ha a pénzed elviszi az adóhivatal, és utána majd a híd alatt könyörögsz azért, amit máskor dupla adaggal vettél. Várhatod a tökéletességet, amikor tökéletes ember nincs, miért pont egy Földi halandó lenne a tökély? Törekedni lehet, de mégse fog sikerülni. Mert esélytelen. És ha végignézel az embereken, mit látsz? A sok király Földbe tiporja a normálisakat. Vagy, mert többnek akarnak tűnni, vagy, mert csak így tűnnek ki a senkik közül. Hány olyan ember van, aki nem hazudik? Egy se. Hány ember mondja, hogy sosem hazudik? Szinte mindegyik. És, hogy miért? Mert ebben van az érdekük. A hazug emberek mindent okkal, vagy érdekkel csinálnak. És a célt vagy jóra, vagy rosszra használják. Ezek olyan dolgok, amik mások számára elkeserítőek. A Földön közel 7 milliárd Ember él. Ebből vajon mennyi lehet boldog? Nem sok. Akinek nincs bűntudata, és nincs lelkiismeret furdallása, mert minden este úgy alszik el, hogy tudja, mindent megpróbált, és talán van, ami sikerült is. És vajon hány olyan Ember van, aki ezt hazugsággal hiszi csak el? Rengeteg. És ezt csak egyféleképpen lehet megakadályozni. Úgy, hogyha minden egyes Ember felvállalja, hogy neki nem jó ez így, és igenis küzdenki akar a céljaiért (amik elérhetőek), egy jobb Világért. Én azt mondom, hogy kell egy jobb Világ, és kellenek a jó emberek ide.
Nem céloztam senkire. Aki úgy gonolja, hogy rá is vonatkozik, az vegye magára, és változtasson!

kicsimnek

Megmondhatatlanul szar érzés, ha csak akkor döbbensz rá egy bizonyos ember szerepére az Életedben, ha nem érezheted a közelségét. Amikor szíved szerint belekiáltanál a Világba, és csak annyit mondanál: "SZERETLEK!"
Ebbe benne van minden, hogy mennyire szereted, hogy mit érzel iránta. Most bennem ezek az érzelmek kavarognak, hogy ülök egy szobában, és leírom a gondolataimat. Leírom, egy olyan embernek, akit még sose szerettem ennyire. Soha, senkit nem szerettem ennyire, és amit most érzek irántad egy olyan megfoghatatlan dolog, ami több, mint barátság, több, mint testvériség. Még a szerelemnél is több. Hogy mi? Azt nem tudom megmondani. Talán az emberi kapcsolatok egy új "stílusa". De tudom, hogy nagyszerű, felemelő érzés, hogy elmondhatom, és tapasztalhatom ezeket a dolgokat. Akárhányszor írom le, vagy mondom ki a neved, annyiszor jut eszembe a kék szempár, a barátságosan aranyos arc, és a gyönyörű haj. Te egy nagyon különleges lány vagy, aki Életem szerelme, ékes kincse az Életem kincsesládájának, és olyan érték, amit nem lehet pénzzel, vagy csekkekel meghatározni. Mindössze a felbecsülhetetlen jelzővel tudom leírni, mit jelentesz nekem. Nem vágyom másra, nem vagyok semmire. Csakk Rád. Az Életemre, és habár fiatalok vagyunk, de Én mégis kevésnek találom az életet ahhoz, hogy ne legyen hiányérzetem.. Csak Veled nem lehet, mert Te megadod azt, ami hiányzik, és mással nem lehetnék ilyen boldog. Ezért veled maradok, leszek boldog, és örök hűséget fogadok Neked, egy olyan lánynak akit Életem végéig szeretek majd, és egy fényes napon feleségül veszek.
Mindennél jobban szeretlek! Cica. *.*

érzelmeim

Régen írtam. Az emberek már hiányoltak. Aztán gondoltam, hogy írok egyet, aminek a fő témája az lesz, hogy kibékültem Nikcsivel, meg, hogy szerelmes vagyok.
Tegnap este vesztünk össze, tehát egész gyorsan békültünk.. Azon vesztünk össze, mert igazat mondott, Én pedig nem viseltem el. És rájöttem, csak magammal szemben vagyok kritikus, és másoktól nem tűrök kritikát. Ez egy rossz dolog, amivel kimutatom a gyengeségem, és kimutatom, hogy Nekem is vannak hibáim. Vannak, voltak, és lesznek. Senki sem hibátlan.
Aztán van egy lány az Életemben, aki mindennél fontosabb Nekem, és mindennél jobban szeretem. Ez a lány Evi. Érte dobog a szívem több mint egy hete, és ha minden jól megy, nem sokára látjuk egymást. Ez a lány Életem legnagyobb szerelme. Ami elsöpör mindent. Soha nem fogom elhagyni, és sose fogok mást szeretni ennyire. Nem győzöm elmondani, hogy Ő mit jelent nekem. Múltkor amikor telefonon beszéltünk, először kicsit megijedtem, mert mindketten csendesek voltunk, de másodjára már löktük a sódert ezerrel. Ez a lány a férfiak álma, aki nem a szilikonos fejőstehén kategória, hanem a szép, és aranyos kategóriába tartozik.
Evi, szeretlek!
Nikcsi, téged is.
<33333

netceleb bácsi..

Nincsenek érzelmek, nincsen már hazátok,
Hiába keresek, nincs útam hozzátok.
Nem vagytok különbek senkinél,
Mégis nagyobb a szátok mindenkinél.

Ha a netre pötyögsz szar a kritikád,
Mégis jobban jár csak a pofád.
Az utcán menve szarozod a hazát,
És meglepődsz, ha a fejeden ott az alsógatyád.

Itt nincsen más, minden csak érdek,
Minden csata a gyenge cuccért megy.
Hiába vagy gecinagy arc,
Az életed továbbra is marad lelkiharc.

Cigi a kézbe, semmi az észbe,
Menjünk kurvagyorsan le a közértbe.
Ott van a híres netceleb bácsi,
Meg ma ingyé’ van a Hertz szalámi.

Ha minden megvan, autógramm, szalámi
Hazamegyek a képek közt jókat szanálni.
Nem vagyok celeb, nem vagyok fémösz,
Mégsincsen nálam nagyobb géniusz.

próbálkoztam. fikázni lehet.

world of love..

Kézenfogva, nedves fűben sétálva, elmondom; szeretlek!
Tudod.. Most úgy beszélném ezt el élőben, mint egy halotti szertartáson, amin a soha vissza nem térő dolgokra emlékszünk. De mégis bennem van a gyermekes rajongás, amit irántad táplálok, és az a bizonyos tűz, ami kihozza belőlem az embert, aki szerelmes, aki mindenét odaadná Érted. Komolyan nem értem, miért van, hogy egy kis országban, miért vannak ekkora távolságok. Miért pont Téged? Miért pont most? Nem tudom. De annyi bizonyos, hogy könnyebb lett a lelkem, és tudom, hogy egyszer velem leszel. Habár, most nem ismerek Rád, mintha 20 perc alatt változtál volna teljesen át. Olyan mintha egy életen mentem volna át veled, és még mindig hiányoznál, hogy velem legyél a rossz és jó napokon. A szívem, a szívem, foglalt! Csak a tiéd! Érted dobog. Rávan írva egy fehér táblára a neved, rá van írva, hogy szeretlek, és szeretni foglak, most, és ameddig húzom az életet. Nagyonszeretlek!

Gondolkodós

Nevetséges, hogy milyen kis senkik akarnak meghatározó emberek lenni. Aztán mégsem sikerül, és depressziósak lesznek, és eljátsszák, hogy Ők a nagy szomorúak, akik öngyilkosok lesznek, és mennyire kell Őket sajnálni. Én meg csak röhögök rajtuk, meg a "Meghalok!", "Ölj meg!", satöbbi dumákon. Egyszerűen szánalmas, hogy a feltűnési viszketegség eddig fajulhat.. Nekem is van rossz kedvem, és vannak rosszabb napjaim, de sosem fogok ilyenekkel jönni, úgy, hogy komolyan is gondolom. Az ilyen csak azt jelzi, hogy valaki 13 éves gyerek fejjel már tapasztalt lelkinyomor.. Az is jó, amikor az ilyenek oltani kezdenek, mert Én túl egyszerűen gondolkodok, és téma hiányába' elkezdik, hogy "Milyen szánalmas". Aztán meg elkezdenek lelkizni, meg segget nyalni, hogy Ő nem is gondolta komolyan, mert Én tökjófej vagyok, és minden jó. Amúgy, hogy magammal példázzak, elmondom, hajlamos vagyok szerelmes lenni, sőt, szinte mindig az vagyok, mégis sose voltam még olyan helyzetbe, hogy gyógyszerekhez nyúljak, vagy öngyilkosságon gondolkodjak. Meg utálom az egoista faszokat is, akik arra verik magukat, hogy van két fülük, és nem szatyornak születtek. Az asztalukon nincs semmi, az agyuk helyén határtalan fos folyik, és csak a gyenge, gyerekes "oltásokra" futja. Én meg szarok a Világra, szarok az egészre. Nem leszek egyik se.

Emberek kedvence, életek értelme

Amúgy mindig, amikor összehozok valamit, vagy ér egy jó, vagy rossz érzés, legyen bármi, egy dolog tart velem, a legrosszabb helyzetekben. Bárhogy nézem, a leghűségesebb barát, ami velem van születésem óta, bármikor, csak egy gondolatba kerül, és a hangulatomhoz illően szabályozhatom. Szinte nevetséges, hogy egy ilyen érzelem mit válthat ki az emberből, van, hogy gondűzés képpen, van, hogy csak szimpla ráérésből, de veled van, és ha enélkül élsz, Én nem is tekintelek embernek. Mert minden érző ember szívében benne van, még a legrosszabb emberből is kihozza a jót, vagy éppen a leglankadtabb ember is erre pörög fel. Felnőtt, és gyerek kedvence, különböző irányzatokkal, különböző emberekkel. Embereket hoz össze, vagy uszít egymásnak, csak gyűjti a rajongókat, csak szedi az áldozatokat. Van, aki csak egy stílus miatt szereti, van akinek az egész felüdülést jelent, és mindig benne van ez. Vagy csak néha, de akkor nagyon intenzíven. Lehet erősebb a barátságnál, lehet erősebb a szerelemnél, legyőzhet bármit, és ez a dolog a Zene.
Nekem már évek óta nyújt gyengébb, és szebb napokon menedéket, mégis nyomaszt, hogy nem tudok neki köszönetet mondani.

Nem ismersz!

Ember vagyok. Célokkal. Önkritikával. És önbizalommal. Sokak szerint példakép vagyok, sokak szerint egy önimádó fasz, akinek nem mellékesen több az önkritikája. Miért vagyok ilyen őszinte, mégis zárkózott mindenkivel, és miért vagyok túlságosan is nyílt a barátaimmal? Mert Ők nekem a Világ. Nem érdekel egy kritika sem, és leszarom azt, hogy ki szól be, de ha Nekik szólsz be, nem vagyok kedves. Az emberek nem érdekből vannak velem. Vagy bírsz, vagy utálsz, mindkettő okkal megy, és Én többnyire mindent viszonzok. A céljaim olyanok, ami másnak nem fordul meg a fejében, mert Én azt akarom bebizonyítani, hogy két ember egy pár. Egy nő, és egy férfi, meg minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Én ezzel azonosulok. Leszarom a közvéleményt, és nem leszek fákingfémösz sztárgeci, hogy többnek érezzem magam, mert így vagyok teljes. Nem leszek márkás ruhába öltöző gazdag kalapos úriember, és nem leszek zárkózott ember, Én Én leszek, a régi, megszokott Hoffmann Milán, akit szeretnek páran. A többiek meg utálnak. És ha a céljaimból egyszer meggazdagszom, nem fogok királykodni, nem járok majd flancos parádékra, és nem spanolok majd a kőgazdag miniszterelnökkel.
A pénzem odaadom annak, akinek kell, és a barátaim azok maradnak, akik eddig is voltak.

bukott angyal

Véget ért az átok, végre már látok,
Nem nyelt el az ár, mikor az egész élet fáj,
Én és a világ egy romlott házaspár.
Én megcsalom őt és ő, megcsal engem.
Válok!!
Mikor a pillanatra várok ez egy temetetlen árok,
A gondolatok közt mállok,
Párás szemüvegen át, idillikus párok,
De túl színes a magazin a divat meg a sztárok.
Én a tűz mellett járok ahol elégnek az álmok,
És akkor is átmegyek rajtatok ha odaálltok.
Az életem egy szerelem, de állandóan terelem,
A tudatom a fegyverem és tudatom, hogy bevetem.
Az úton sok az akadály és én sokszor estem,
Kiedzettem a testem, ahogy a gondolatot festem,
Festem a képeket mer' ismerem a népeket,
Az élet kemény játék nekem ne meséljél szépeket.
Anyuci és apuci, megvehet mindent, de nem vehet neked tudást,
Hogyha elindul a verseny akkor kibírjad a futást,
Mert az igazi győztesek ismerik a bukást.
Elbuknak az angyalok vércseppek a kardon,
Kézenfogva magammal sétálok a parton,
Könnyű úton nagy fény, könnycseppek az arcon....
Ez a harcom, megütheted az arcom, én akkor is odatartom.
Azt mutatok mit akarok nem érdekel ki nézi,
De csak az hallgasson engem aki tényleg érzi.
Nem vagyok depó, köpök a világra,
Szarok a pénzre és a kétszínű pinákra.
A gyűlölet a világon a legerősebb méreg,
Kirág mindent belülről a legkeményebb féreg,
És a legpuhább szíveken van a legkeményebb kéreg.
Megfagyaszt a környezet egy jégpáncélon élek,
Félek!!!!!!!!!Az elhagyott hitek,
Budapesti lámpa fény, mardosó hideg,
Félelem a napoktól a karcoló ideg,
Az elfojtott érzések, harcoló szívek.
El suhannak az évek az ablakból integetnek,
Örülnek a bűnösök mer' végre kint lehetnek.
Azt mondtad hogy szeretsz és azt mondod hogy értesz,
Most azt mondod hogy gyűlölsz de látom mégis féltesz..

Itt van az ősz, megjöttem én is

Csókolom nénike, jó reggelt kívánok!
Látom, hogy gondja van; segíthetek?
Azt mondja nekem, nem tudja, hogy mit vegyen,
hogy holnapra is legyen meg ma este is legyen

Kenyeret vagy tejet; mind a kettőt nem lehet
A nyugdíjnak annyi, mán a számlákra ment el
Nénike ne szarozzon, pakoljon, amit lát
ma Bobafett fizeti a számlát; na viszlát!

Tűnök tovább: kurva szürkeség
Csalódott emberek, felettük nagyszínes kép
Óriás plakáton politikus vigyorog
Faszrajza szájába... Jól áll neki, le ne mosd!

Amúgy itt vanaz őszvége, utolsó hónap, már mindenki lázasan készülődik a karácsonyra, Én meg csak ülök, és nézek ki a fejemből.. Nincs egy épp gondolatom, kb mint akinek leszívták az agyát, vagy valami olyasmi. Szerelemről áradozok, nem tudok másra gondolni.. Ennyi forog csaka fejemben, hogy teljesen boldog lehessek.. Eddig nem jött össze.
Tegnap este jókedvem lett fürdés után, mintha újjászülettem volna. Teljesen megváltozott a hozzáállásom mindennel kapcsolatban.. Jól néztem mindent, és mindenkit. És mintha hirtelen az Élet kegyeltévé válltam volna, és beismertem, hogy nem vagyok annyira szerencsétlen. Valakinél szóba jött, hogy az emberek nem szeretik az őszintét, szerelemben pedig szinte tilos igazat mondani. Csak a hazugsáok mehetnek, mert az első adandó alkalommal megsértődik a másik fél.
Én rájöttem; sosem hazudtam. Nem mondtam sose olyat, ami nem lett volna igaz. Csak azt, amit érzek, vagy gondolok. Semmi következmény nélkül, ami valljuk be, rohadt nagy előny. Én pedig rájöttem; Isten kegyeltje vagyok, és támogat mindenben, úgy, hogy Nekem jó legyen. Ezért most perpill jól esik élni.
Mintha új életszemléletet kaptam volna, amiben megígérem magamnak, többet nem esek hasra hajnalban a kurva erősítőkben.

http://www.youtube.com/watch?v=ltmsyUqenR0