Megjöttek 6. -bónusz-

A kopasz férfi egész úton gondolkodott, és csak maga elé meredt, a rendőrök előtte ráccsal elválasztva, és arra gondolt, a felesége mit élhet át. Vagy a barátja... Aztán egyszercsak kinyílott az ajtó, és kiszállt, kezén bilincs, a fekete ruháján fehér foltok... Ahogy benézett egy nagy hosszú udvart látott, magas drótkerítéssel ellátva. Tudta, hogy ez a börtön... Elindultak befelé, és meg sem szólalt. Ahogy beléptek a börtönbe, hideg volt, és a férfi érdekes szagokat érzett... Dohányfüst, sok fürdetlen ember, egérszag... Úgy érezte, nem a luxusszállodában van. Kapott egy egyedülálló zárkát, aminek az ajtaján az állt, hogy 313-as szoba. Ismerte a számot, emlékezett Henessy áldozatainak számára, és ez a szám pont annyi volt. Aztán ahogy bement, egy szobatárs volt ott. Ismerte. Henessy segédje volt mindenben, de a hűsége miatt ide jutott. A férfinek vállig érő haja volt, és erős borostája, és rendkívül büdös volt. Ahogy egymásra néztek kapásból tudták, hogy nem lesznek jóba. De miután a kísérők kimentek, Henessy segédje kérdezni kezdett:
- Miért kerültél ide? - a hangjában zavar volt, amit az hozhatott ki, hogy már hosszú évek óta itt ül.
- Megöltem a górédat. - a kopasz férfi ellenben teljesen nyugodt volt...
Ezután hosszas hallgatás következett a zárkában...
...Egészen egy héttel azutánig. Egyszercsak egy rendőr lépett be, és határozott hangon szólította Henessy gyilkosát. A férfin semmi sem látszott. Tiszta volt, nem volt borostája. A férfira börtöni ruhát adtak, majd egy szolgálati autóba ültették, és elvittek. A bíróságra... A férfi mindent elismert, és 10 év letöltendő fegyházra ítélték. A börtönbe visszatérve, rosszul volt, de nem mutatta ki. Pár hét csendességgel, és halk fájdalommal zajlott le benne.
De egyik alkalommal, az embereket fürödni vitték. A kopasz férfi, és Henessy exsegédje elindultak kifelé... Ahogy beértek a fürdőbe, hősünk azonnal fürdéshez látott, Henessy segédje pedig kicsit később... Közben új rabok is jöttek fürödni. A segéd pedig egy kést ránott elő, amit a kopasz férfi hasába szúrt... Azonnal összeesett, de a másik férfi még mindig szúrkálta... Az egyik szúrásnál a férfi melegséget érzett magában, majd látta, hogy kiáll a szívéből a kés. Aztán becsukta a szemeit, és a vér, és víz keverékében feküdt csak, majd egyszer, a megszúrt testrész megállt. Megszűnt a működése, és soha többé nem is állt vissza. Henessy gyilkosa, a kopasz férfi, a fiatal fiú barátja meghalt.

Vége

Véget ért életem egy döntő szakasza, amikor felhőtlenül boldog voltam, és nem voltak gondjaim. Véget ért a szerelem, ami talán így végződött a legjobban... Barátságban váltunk el, és jobb szakítást senkinek sem kívánhatnék... Ehhez még annyit fűznék, hogy nem Ő volt a hibás. Semmiről sem tehetett. Angyali lány volt, akiben megtaláltam azt, amit kerestem. De a szituáció így hozta, és ki kellett mondani, hogy fejezzük be. Talán legfőképp Én voltam a hibás, amikor egyre kevesebbszer beszéltünk, pedig lett volna rá lehetőség... Olyan lány volt Ő, aki egyszerűen tökéletes, és rá mertem mondani, hogy "életem nője". De rájöttem, nem érdemlem meg... Ő egy sokkal jobb fiút érdemel, akinek több ideje jut rá, és közelebb van hozzá. Én ezekkel sajnos nem tudtam szolgálni, nem vagyok tökéletes. Szívből kívánom neki, hogy találja meg azt az embert, akivel ki tudja vitelezni azt, amit én csak szóban tudtam...
Amúgy nem sírok utánad, de mindenképp el szeretném mondani, hogy Te voltál az első olyan lány, aki iránt hamisítatlan szerelmet tápláltam, csak a mindent legyőző szerelmem legyőzte a bennem rejlő embert is... Sok boldogságot!

Van nekem egy...

Egy emberről fél éve tudok beszélni bárkinek, úgy, hogy nem mondok rosszat, de mégsem érzem, hogy a rengeteg szó tudná jellemezni ezt a barátságot. Ő egy különleges ember, akivel nagyon mély barátságot ápolok, és rengeteget beszélünk. Vannak dolgok, amik számomra csak az Ő személyéhez köthetők... Ő egy egyedi ember, egyedi, mert tud olyanokat, amik belőlem hiányoznak. Rengetegszer érzem azt, hogy rendkívül kiegyensúlyozott ember, mert nem mutatja ki a gondjait, és úgy tartja magában, ahogy nekem sosem menne. Nekem Ő egy kiemelkedő ember, aki nagyszerű példakép lehetne bárki számára... Ő egy olyan személy, aki az egyéniségével lehetne híres. Tudja Ő is, hogy csodálni való, amit átélt, tudja, hogy imádom, de minden alkalommal elmondja, hogy sok mindent tanítottam neki, Én ezt nem ismerem el, mert igenis Én tanultam Tőle! Ő egy királynő, aki jó indulatú sokakkal, és sokakkal ellenséges, mégis amióta ismerem egyszer sem volt velem ellenséges... Sőt, kimondottan kedves embernek ismerem, aki nem tud csalódást okozni. Olyan királynő, aki tanítanivaló életszemlélettel rendelkezik, és rendkívül szeretnivaló. Szerencsésnek vallom magam, amiért ilyen barátokat kaphattam az élettől, akik nagy egyéniségek, jó fejek, de tudják a határokat. Akármelyikükkel beszélek, minden alkalommal rádöbbenek, hogy nélkülük sehol sem tartanék, és egy elveszett ember lennék... Ők adták meg nekem azt, amitől most tartok valahol. Nem kellett hozzá sem pénz, sem semmi. Egyszerűen az igaz barátok, akiket megtaláltam... Akiről beszéltem, ezeknek a barátoknak egy vezéregyénisége, akit nagyon szeretek; Nia.
Köszönök Neked mindent! <3

Szakítás

Szakítani sokféleképp lehet. Lehet szakítani egy nagy szerelemmel. Szakíthatunk a barátokkal. És szakíthatunk a múlttal, amit sokan el tudnak feledni, át tudnak siklani a múlt zord emlékei felett, szakítani az átélt borzalmakkal, és változtatni az elrontott dolgokon. Sokaknak sikerült, vagy sikerülhet az, ami másnak egy távoli álom, vagy egy közelinek gondolt cél. A múlt kitörlése az elméből egy olyan dolog, ami sokaknak jelent törést az életében, de lehet felüdülés, amivel elfeledi a rossz dolgokat, és változtat az élethez viszonyított hozzáállásán. Olyan célokat tűz ki maga elé, amikkel meghazudtolja régi énjét, és megmutatja, hogy a semmiből fel lehet jutni az emberiség csúcsára. Pénz, és minden negatív hatalomadó tárgy, vagy dolog nélkül. Egy dolog kell hozzá; kitartás. A kitartást lehet növelni, lehet tartani, de elhagyni sosem lehet. Akiben ez a tulajdonság nincs meg, még megszerezheti egy embertárs segítségével, vagy sikerélmények átélésével. Mindenki, aki elért valamit az életben, tudja, hogy a kitartás volt az, amire minden szituációban szüksége volt. Lehetett az egy fontos pillanat, lehetett egy olyan siker, ami kevés embernek adatott meg az élet színes kavalkádjában, de erre az egészséges önbizalomra, kitartásra szüksége volt, mert enélkül nem juthatott el addig, ahova akart. A lehetőségeket minden szituációban felismerte, és élt velük, mert tudta, hogy neki ez kell a célhoz. A célokat ésszel kell kitűzni magunk elé, mert egy elrontott cselekvés az egész addig épített útunkat romba döntheti, és ezzel az önbizalmat nullára veti, majd depresszióssá teszi az embert.

Dórinak...

El szeretném mondani, hogy sosem lesz még egy ilyen barátom, lehet, hogy rengetegszer sértődtél meg rám, de csak annyit tudok mondani, hogy az egyik legnagyszerűbb barátom voltál. Reggel nagyszerűen indult a napom, és arra gondoltam, hogy nem vitázok, aztán jöttél te, akit annyira szeretek, és elveszett ez a gondolat. Egy apró vitázás miatt véget ért egy nagy barátság, aminek hatására mindannyian kevesebbek lettünk egy picivel. Úgy éreztük ez egy végtelen mese, aztán rövid valóság lett. Megszűnt egy olyan kapcsolat, amiben nagyon könnyű megszerezni a társat, de elhagyni a legegyszerűbb. Nagyon régen sírtam ember után, de most könnyezem. A valóságot már senki sem fordíthatja vissza, és teheti jobbá. Köszönöm neked azt, amit másfél év alatt kaptam! Az elmúlt 3-4 hónapban rengeteg olyan dolgot csináltam, amit tiszta szívből sajnálok. Rengeteg emberrel kerestem vitát, és rengeteg embert sértettem vérig. Eljutottam arra a szintre, hogy van egy ember az életemben, aki iránt holmi barátságot érzek, de ez erősebb a higanynál, és legyőzhetetlen. Ezt az embert nem tudom elveszíteni, mert már 3 perc után hiányzik. Egy ilyen embert lehetetlen elhagyni kellemes emlékek nélkül, akinek minden egyes szavát örömmel hallok. Nem tudok elveszíteni egy olyan embert, aki le bunkó parasztozott, de talán Ő az egyetlen akinek ezt el tudom nézni. Szükségem volt, van, és lesz rád!

Megjöttek 5.

Elindultak. Már majdnem odaértek, mindkettőjüknél pisztoly volt, és mindketten felkészültek a legrosszabbra, de nem aggódtak. Ahogy odaértek, egy nagy ívben elkerített elhagyatott gyárat láttak, ami a zuhogó esőben nagyon félelmetesen hatott, de nem féltek, hanem átmásztak a kerítésen, amin fent akadt a kopasz férfi hosszú kabátja, de ez nem volt neki akadály. Aztán ahogy közelítettek, figyelmesek lettek egy hosszú limuzinra.
- Henessy limóval jött. - mondta a másik férfi.
Majd egy tárt ajtóhoz értek, amin bementek. Odabent egy hatalmas üres tér volt, amit egy fal választott el egy másik üres raktártól. Ahogy haladtak előre madarak, és különböző állatok futottak, vagy repültek el előlük. Ők pedig csak mentek előre, egyenesen, megállás nélkül, aztán egy újabb ajtó elé értek, amin hangok szűrődtek ki. Henessy hangja volt. Nagyon mély, nagyon komoly, félelmetes hangja volt. Ahogy beléptek sok emberre lettek figyelmesek. Ahmet Henessy egy kövér, szintén hosszúkabátos, félrövid hajú, enyhén borostás, tetovált ember volt. A tetoválást onnan lehetett észrevenni, hogy egy könnycsepp volt a szeme alá varrva, ami azt jelképezte, hogy oltott már ki emberi életet. A kopasz férfi és barátja nem számított semmi jóra, mégis Henessy barátságosnak tűnt:
- Kedves barátaim, igazán megtisztelő, hogy itt vannak, magát például már várta a felesége, és én is magát vártam, mert már el szerettem volna kapni azok után, hogy 7 éve az egyik emberemet előbb megkísérelte, majd meg is ölte. Remélem nem gondolta, hogy maga és a kis barátja nekem különösebb gondot jelentene, miután rengeteg emberi életet, többek között olasz maffiavezérek életét ontottam ki büntetés, vagy következmény nélkül. 50 évesen azon a szinten vagyok, hogy rengeteg drogvezér helyét átvettem a terjeszkedésemmel, és rengeteg klubbom van Törökországban, és szerte Európában, ahol az én drogjaimat, és az én szeszesitalaimat fogyasztják a bulizók, semmit sem sejtve arról, hogy minden egyes termékemhez, és minden egyes filléremhez vér tapad. Emberi vér, ami azért folyott, mert Ahmet Henessy terjeszkedik szerte a világon, és mindenhol elismert maffia vezér.
- Maga nagyobb disznó, mint gondoltam! - mondta a kopasz férfi felesége, akit közben Henessy emberei hoztak be.
A kopasz férfi csak rá tudott nézni. De nem sok ideje maradt, mert Henessy újra megszólalt:
- Hülye fasz! Minden egyes gondolatában olvasni tudok. Tudtam, hogy a feleségével meg tudom fogni, és maga egyből ugrott, ahogy elraboltam, most pedig azt hiszi, hogy vissza tudja szerezni. De engem senki sem állíthat meg, mert nekem nincsen fontos ember, ezzel pisztolyt rántott, és lelőtte pár emberét a raktárban. Minden egyes dördülésre megrémült a férfi, de nem szólt. Majd a török járkálni kezdett, és magában motyogott. Egyszer háttal állt meg jelenlévőknek, és megszólalt:
- Látja... - de már nem tudta befejezni a mondatot, mert egy pisztolydörrenés következtében elhallgatott, és az ablakra fröccsenő vér emlékeztetett már csak rá. A kopasz férfi barátja, és a felesége közeledtek felé, majd elindultak mind hárman kifelé. De amikor kiléptek a gyárból rendőrautókat láttak meg, amikből rendőrök szálltak ki, és a férfiért jöttek, hogy elkapják, és elvigyék, amiért megszökött régen, és most pedig embert ölt... A kopasz férfi higgadtan adott egy csókot a feleségének, majd megköszönte a segítséget a barátjának, aztán beszállt a kocsiba, és kinézett az ablakon. A felesége szép volt, mégis csúnya, hogy teljes erejéből sírt... Aztán a rendőr megnyugtatta az asszonyt, majd ő is autóba ült, majd elindította, és már mentek is... A feleség pedig könnyes szemmel nézett a zöld-fehér autó után, amin be volt kapcsolva a sziréna, majd holtan esett össze.

Megjöttek 4.

Ahogy leért a parkolóba félelemmel vegyes aggodalom fogta el Henessyvel kapcsolatban. Majd a sok szenvedésre, és a feleségére gondolt, ami minden kétséget elvont a gondolataiból. Közben beszállt az autóba, és elindult hazafelé. Mielőtt hazament volna, meglátogatott egy másik klubbot, ahol egy másik kedves ismerősét látogatta meg. Ahogy belépett a klubba, feltűnt neki, hogy rég járt itt, mert alakítottak a belső kinézeten, és a világításon, és észrevette, hogy ütemesebb zenéket játszanak, mint ezelőtt... Szinte egyból felismerte, akit keresett. Az illető is megismerte, és rögtön kiáltott, hogy üljön oda. Az évek során ő is átment külső változásokon, mert legutoljára léptékekkel lelakottabb volt, most mégis fiatalos, és üde volt. A hangja is másabb lett;
- Régen láttalak. - szólt érdes hangon.
- Én is. Nagyon örülök. - mondta a kopasz férfi nyugodt hangon
- És mi szél hozott? Hogy kerülsz ide? Azt hittem Törökországban maradtál.
- Úgy volt, de aztán hazaszöktem, és most Henessyre vadászok.
- Aha, értem, tudok segíteni?
- Igen. Részben ezért is kerestelek fel.
- Mondd, mit segítsek!
- Azt hallottam, hogy Henessy holnap a régi telephelyére megy a város szélére.
- Akkor oda megyünk?
- Igen, és most induljunk, mert szükség van még dolgokra...
És elindultak, kifelé. Kifelé menet már másik zene szólt, és mindkét férfi ismerte, hogy ez szólt akkor, amikor utoljára ketten voltak itt, aminek hatására mindketten dúdolgatták a "come good never" ritmust... Aztán kiléptek, és beültek az autóba, ahonnan az ismerős mondta az útat a saját lakása felé, hogy ott előkészüljenek... Amikor megérkeztek, egy kellemes kertes házhoz egy nagyon szép környéken mindketten nagyot sóhajtottak, és beléptek. A házban kartonos dobozok voltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy nemrég költöztek be. A kopasz férfi mégis ismerte a járást a lakásban, mert már régebben is járt itt. Közben a másik ember egy ágybetétet rakott a földre, amin nemsokára elaludt. Mélyen aludt. Egészen másnap reggelig, amikor aztán a kopasz úr keltette fel, és azt mondta, hogy menjünk a gyártelepre. Felriadt, megivott egy kávét és a szemerkélő esőben, nagy köddel vegyítve elindultak a gyár felé, ahol Henessy volt...

Megjöttek 3.

A gondolatok közepette kiment a rendetlen nappaliba, ahol bekapcsolta a tv-t. Éppen a híradó ment, amiben egy hírt közöltek. "Ahmet Henessy megszökött Törökországból, és most gyilkossággal vádolják!" A férfi rögtön tudta kiről van szó, és eszébe jutott, amikor Törökországban volt, és megbízták egy ember likvidálásával. Nem sikerült neki, mégis elvitték bötrönbe, és 7 évig raboskodott. Tudta, hogy az ember, akit meg kellett volna ölnie Henessy embere, és rá vadászik... Egyszer találkozott vele, de akkor még fiatal volt, és egy védelmi munkát kellett csinálnia a töröknek. És azonnal tudta, hogy ő lőtt rá a fiúra a parkban, és ő rabolta el a feleségét. Szinte azonnal kikapcsolta a tv-t, felvette a hosszú kabátot, és sietett lefelé a klubba. Ahogy belépett az ajtón azonnal szúrni kezdte a szemét a füst, de nem ezzel foglalkozott, hanem az egyik sötét sarokkal, ahol egy kedves ismerőse törzshelye van. A tag rögtön ráismert, és kért neki egy pohár whiskey-t. Majd beszélni kezdtek...
- Hallottam, hogy Henessy megszökött Törökből. - mondta a vendég.
- Ja, megszökött, és most vadászik rám. - mondta a férfi a szokottnál ingerültebben.
- És tudok neked segíteni?
- Igen, pisztoly kéne.
Az ismerős rögtön közelebb hajolt, és aggódva nézett a férfira.
- Akkor menjünk, és válassz! - majd azonnal kabátot rántott magára, utána pedig az ajtó felé vette az irányt. Ahogy kilépett az ajtón a zsebébe nyúlva egy cigarettát gyújtott, majd megkínálta emberünket is. A férfi halvány mosollyal vette át, és arcán észrevehetővé váltak a ráncok. Aztán elindultak, és halk, hosszú léptekkel a parkoló felé mentek. 2-3 perc múlva megálltak egy elegáns fekete autónál, majd beszálltak. Az ismerős elindította, majd kiálltak, és elmentek. Út közben beszélgettek, hogy mit is csinált Henessy.
- Sajnálom a feleséged, és azt is sajnálom, hogy nem jöhettél velem a börtönből, mert én megszöktettelek volna, de nem sikerült. Ha most visszamehetnék az időben azt mondom, ne menjünk Törökbe, és ne vállaljuk el azt a munkát... De már késő. - A kopasz férfi bólintott, majd mindketten csendben maradtak. Egyszer csak megérkeztek, és bementek a város másik felén egy másik 10 emeletesbe, ahol valamivel szebb volt a külső. Pár perc múlva fent voltak a nyolcadik emeleten, és bementek a házba. A kopasz férfi nagyon kellemesnek találta a házat. Mindenhol égő gyertyák voltak, kendők lógtak a plafonról, és szédítő füst volt, ami nagyszerű hangulatot adott a lakásnak.
Majd egy szekrényhez léptek, ami le volt lakatolva. A férfi ismerőse egy kulcsot rántott elő, és kinyitotta a szekrényt, amiben pisztolyok voltak, és egy kis pisztolyt adott neki. A férfi megköszönte, majd az autó kulcsot is elkérte, és elindult kifelé...

Megjöttek 2.

A férfi zavartan, félő arccal ment el a parkból, és állt ki a buszmegállóba. A buszmegállóban buliból hazafelé tartó fiatalság állt, és mindannyian jókedvűek voltak. Több idő nem jutott a tanulmányozásra, mert megérkezett a busz, amire a férfi elsőként szállt fel, majd jegyet vett, és leült leghátulra. Ahogy minden egyes állomáson megállt a jármű egyre szaporodtak az utasok, de az úr csak maga elé meredt, és gondolkozott a történteken. Aztán percek alatt a megnyugtató hölgy hang bemondta a végállomást. Ő pedig leszállt, majd egyből el is indult. Ahogy viharzott előrefelé, minden ember a zavart arcot szemlélte... Egyszer csak elfordult a járdáról, és egy szűk sikátoron keresztül a lakótelep irányába vette az irányt. Ahogy átment a sikátoron fiatal gyerekek voltak mindenhol, akik valamivel üzleteltek, de csak haladt tovább.
Aztán belépett a telepre, ahol rengeteg ház volt, és az egyik piszkosfalú tízemeletes irányába ment. Ahogy belépett a lépcsőházba lépéseket hallott fentről, majd hamarosan tudatosult benne, hogy a házmester jön lefelé. A házmester mély hangon köszönt neki, a férfi pedig a szokásos higgadt hangon visszaköszönt, titkon bízva abban, hogy nem veszik észre a gondok jeleit az arcán... Ahogy beszállt a liftbe elfogta egy gyomorgörcs, és félelem jött rá. De zavartalanul jutott fel az ötödik emeletre. Ahogy felért, már türelmetlen volt, de ahogy kilépett azonnal látta, hogy történt valami, mert az ajtaja fel volt törve, és a higgadt arcon gondterhes kifejezés jelent meg. Közben a városra már a hajnal virradt, és az őszvégi időjárást meghazudtolva nagyon szépen kelt fel a Nap. A házba belépés pillanatában majdnem elájult. Fel volt forgatva, és meglepetésére nem volt otthon a felesége. Becsúkta az ajtót, és kiabálni kezdett a felesége után, de a nő nem került elő. Bement a nappaliba, és a ruhák összevissza dobálva, a szekrények összetörve, minden rendetlenül volt. Ahogy kiment a konyhába a falon vérfoltokat talált, de csupán pár cseppet. Nem szeretett volna ideges lenni, így kinyitotta az ablakot, és egy cigarettát gyújtott, majd magához vette a hamutartót. Az ablakon hangok szűrődtek be. Nem hallgatta, mégis hallható volt, hogy két hajnali füves veszekedik az adag elosztásán. Pár percig ezt hallgatta, majd lefeküdt, és azonnal álomba merült. A lelőtt fiú képe rengetegszer leforgott előtte, ami félelemmel töltötte el. Amikor felkelt, a Nap már az arcába sütött, Ő pedig szinte úszni tudott a jéghideg izzadtságban. A falra nézett, és egy addig észrevétlen üzenetet látott, amin az állt, hogy "megjöttünk", neki pedig azonnal eszébe jutott a fiú gyilkossága utáni mondat, amikor azt mondta, megjöttek. Visszaaludt, és egészen estig aludt, amikor arra ébredt, mintha fegyverdurranást hallott volna. És gondolkozni kezdett...

Megjöttek

Érdekes estére virradtak a metró aluljáróban élő denevérek, és rágcsálók... Minden villany nagyon lassan, félelmetes hangkísérettel gyulladt ki, aminek hatására minden egyes pillanat óra hosszúságúvá lett. Az emberek megérezték a vészjósló lassúságot, és alig maradtak páran a várakozóban... Aztán egyszer csak elhangzott a "megváltó" mondat; metrójárat érkezik, a vágány mellett vigyázzanak! Az összvissz tíz emberből álló "tömeg" szinte egy mozdulattal állt fel, és nézett az órára, ami este 22:20-at mutatott. Szinte észrevehetetlen volt, hogy egy kopasz negyvenes éveiben járó úr ülve maradt, és halálos nyugalommal várt. Üde színfolt volt a fekete hosszú kabátjával, ahogy ült a sárga, graffitikkel dúsított műanyag széken... Ahogy ráesett a neon vakító fénye tökéletesen látható volt minden egyes ránc az arcán, a tökéletesen borotvált arc, és minden egyes ideg a homlokán. Akkor megjelent a metró, aminek tipikus pesti feelingje volt azzal a jellegzetes kék színnel. Nem is volt idő elemezni, mert az emberek már fent is voltak a tömegközlekedési eszközön, ami tovább is haladt... A hosszúkabátos férfi pedig rendületlen nyugalommal ült ott arcán leolvashatatlan érzelmekkel. Majd egyszercsak megjelentek az aluljáró bejáratánál fiatal fiúk, akik vártak valamire pár percig, majd beléptek, és elkezdtek randalírozni... A férfi rendeületlenül ült ott, de a fiúk neki is nekimentek. A férfi először még nyugodtnak próbált tűnni, de aztán levetkőzte pókerarcát, és egy ütéssel halántékon vágta az egyiket, aki ájultan esett össze. A fiúk azonnal menekültek, a kopasz úr pedig kényelembe helyezte magát az előbbi helyén. Egyszer csak felbukkant egy újabb fiatal ember, de Ő valamivel békésebbnek tűnt. Érdekes, hiszen a férfi fel állt a helyéről, és rögtön elmentek a megállóból fel, a városba. Nagyszerű volt, mert rögtön a belváros parkosított negyedében voltak, ahol az őszi szelek fújták a fák ágait, mégis nagyon kellemes élmény volt így haladni... A fiúnak bizonyos mértékű aggodalom volt észlelhető a mély hangjában, ami arra utalt, hogy komoly dolgokról van szó... Egy bokorból hangok szűrődtek ki, de mindketten továbbsiklottak ezek felett, és tárgyaltak zavartalanul. A beszélgetésből pár szó volt csak hallható.
- Nem... Voltam... Nem tudom... Veszek... - hallatszott a fiú dadogó hangjából.
- Engem nem érdekel semmilyen szabály, és semmilyen feltétel, Én meg akarom csinálni. - mondta a kopasz férfi erélyes, komoly hangon.
Ekkor egy erős süvítés hallatszott, ami sértő volt az ember fülének. A fiú pedig fájdalmas tekintettel, holttan esett össze, majd a bokorból, ahonnan az előbb a hangok szűrödtek egy halk csörgés hallatszott, majd teljes csend borult a parkra. A férfi pedig továbbra is zavartalan arccal, mégis fájdalmasan térdelt le, és nézett a fiú arcába. A fiú üveges tekintettel szólt még pár szót...
- Kapd el őket! Csináld, amit megbeszéltünk. - majd a szavakat felváltotta ismét a kínos, megfélemlítő csend, majd a fiúnak megállt a szíve. A férfi pedig lecsukta a szemeit, és azt súgta; - Hát megjöttek...

Édesanyák...

A szülők lehetnek akármilyen gonoszak, vagy akármennyire annak tűnnek mindig van bennük egy kicsi- vagy nagyobb mértékű szeretet, és jóakarás a gyerekük irányába. Hiába utáljuk őket rengetegszer, mert borzasztónak tartjuk a szabályokat, és minden mást, a szívünk mélyén mindig érzünk egy olyan vonzalmat irántuk, ami hogyha kialszik bennünk, akkor nem tudunk újra emberként nézni, illetve emberként érezni a világ iránt.. A szülők azok, akiket úgy tudsz szeretni, amit semmilyen barátság és szerelem nem tud pótolni. Hogyha belegondolsz, hogy egyszer eltávoznak közülünk rögtön elérzékenyülsz, és rájössz, hogy sosem viselkedtél velük úgy, ahogy megérdemelték volna. És hidd el, hogy egy szerető anyánál nincs nagyobb ajándék a földön, mert ez olyan dolog, amit nem pénzzel tudsz megvenni, hanem ki kell érdemelni.

Szeretlek Nikcsi! Remélem sokáig lesz még anyukád, akit szerethetsz! (L)

Emberek...

Miért tudnak az emberek minden dologba belekötni? Ha egyszer valaki tökéletes lehetne, vajon belé miért kötnének bele? Ha így nézzük, akkor azért tart itt a Föld, mert nem tudják elviselni egymást az emberek? Miért csak az érvényesülhet, akinek a gatyájába van az agya? A tudást miért nem tudják már megfelelően kezelni? És miért a szépség vette át a helyet a tehetségtől? Ha valaki szép annak már tehetsége is van? Vagy a tehetségtelenségét hangsúlyozza a szépséggel? Esetleg elnyomja a bénaságérzetét a szépsége? Ezek rejtélyes kérdések.
Ha egy ember beleköt a társába annak okkal kéne történnie. Mégis minden ok nélkül szórakozásból megy. Tökéletes ember nincs, és nem is lesz. A Föld az emberek naívsága miatt tart ott, ahol. Akinek a gatyájában van az agya annak az agya helyén izom van. A tudást akkor értékelik, ha pénz jön belőle, mert a pénz hatalmat ad bárkinek. A szépség egy olyan tulajdonság, ami elnyomja a belső hiányosságokat, és kihangsúlyozza őket, ha rosszul használjuk a szépségünket. A pénz miatt semmit sem kezelnek megfelelően. A pénz, és a naívság a két legfőbb dolog, ami elnyom minden egyes tulajdonságot, és megszünteti a lehetőséget arra, hogy az emberek békében élhessenek egy olyan Világban, ahol nem a szépség a lényeg, hanem az, ami bent van.

Életképek

Ebben a pillanatban annyi ember kapott Életet egy szerető, vagy érzelemmentes édesanyától. Sokan ebben a pillanatban a Világ legboldogabb emberének tartják magukat. Rengeteg ember ebben a pillanatban teszi Élete döntését. Sokan vallanak szerelmet egy olyan embernek, akivel hosszú- vagy rövid távon, de felhőtlenül boldog lesz. És kevés, mégis a Világ lakosságához képest tengernyi ember veszti el az Életet, amit vagy magától dob el, vagy Isten veszi el. Az emberek akkor dobják el az életüket, amikor elkezdenek valamit, amit sosem tudnának abbahagyni. Amikor bejelenti, hogy élete végéig hajtani fog valamiért, vagy boldog lesz valakivel, azzal megbélyegzi az életet. Vagy jó, vagy rossz irányba. Lehet, hogy boldognak érzed magad ebben a pillanatban, de a következőben már sírva rántasz magadra kabátot, és mész ki az utcára. Lehet, hogy ebben a pillanatban eloltod a cigarettádat, amivel egyre inkább az életed gyertyáját oltod. Ki tudja, hogy mit hoz a jövő, és mit változtat a jelen döntése a jövő gondtalan dolgain. Ki tudja, mennyi idő kell majd ahhoz, hogy egy csalódás után újra boldog lehess? Talán már sosem leszel újra az, mert a meggondolatlanságoddal elveszítetted azt, aki közel állt hozzád, vagy a túlzásba vitt gondolkodás miatt elszalasztottál egy hatalmas lehetőséget.

"Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben,
mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon,
éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket."
(Walter Chrisler)

És ezek után gondoljunk bele ismét. Ebben a percben hány ember oltotta ki az élete gyertyáját. Vajon hány ember érezhet legyőzhetetlen szomorúságot? Az élet tényleg egy színes kavalkád, amiben neked kell határokat szabni, és neked kell elérni a célod? És gondolj bele, mennyit tettél azért, hogy a boldogok csoportját képviselhesd.

Veszteség

Vesztettél már el fontos embert? Akiért bármit odaadtál volna, mert olyan fontos volt neked. Lehetett családtag, lehetett szerelem, lehetett barát, de bármit odaadtál volna érte/neki. Ahogy visszagondolsz a múltra, és eszedbe jutnak a szép emlékek, a sok együtt töltött perc, ami vagy a gyerekkorhoz kötődik, vagy a fiatalság gondtalan perceihez. Ezek nagyon szép dolgok, amikért bármire képes vagy, és bármit megadnál, hogy újra átélhesd.. De többé nem teheted, mert akit szerettél megszűnt létezni, távozott az élők közül, és nincsen soha többé. Hiába ígérted neki, hogy majd, ha már nagyon öreg lesz, Te majd gondozod, már sosem teheted, mert nincs többé. Akit szeretünk, anélkül sosem érezhetjük magunkat már teljesnek.. Elhagyott, "megcsalt", mert elment. És belegondolni fáj, hogy minden egyes napon ér embert ilyen veszteség. A halál nem alszik el soha, és mindenegyes napon, minden egyes percben gyűjteni fogja az áldozatait, addig ameddig az utolsó emberi élet ki nem alszik a Földön.

böff. megjött a december.

Egy embert szinte elfelejtettem két hét alatt. Pedig kurvára szeretem. Olyan aranyos volt nyáron, amikor megismertem, és két nap alatt megszerettük egymást, olyan szinten, hogy nem csak hülyültünk, hanem a lehető legkomolyabban beszéltünk egymással. A csajt Niának hívják, és az egyik legszerethetőbb barát akit ismerek. Tisztelem Őt, mert benne megvan, ami bennem nincs. Szeretem, mert Őt nem lehet nem szeretni, és sosem lehet vele összeveszni. Nem lehet rá rosszat mondani, mert beleszakadna a szívem, ha egyszer valami rosszat mondanék róla. Én nem mondom, hogy tökéletes, de az Én szememben nincs benne hiba, és sajnálom, akinek baja van vele, mert kiállítja azt a bizonyítványt, hogy nem ismeri az igaz barátot. Most ezzel a bejegyzéssel kedveskednék neki, és megtisztelem, hogy December első bejegyzése az Övé.
A December annyiból lesz még kedves számomra, hogy lehetséges, hogy összefutok Evivel Fehérváron, ami mondanom sem kell, hogy nagyon jó lenne. *-*