Az igazi béke

A béke olyan szó, ami kifejezhet helyzetet, életszemléletet, alkalmi lelki világot. Az igazi lényegét mégsem veszi figyelembe senki. Az igazi béke határtalan szeretet, és jóakarás a másik irányába. A béke immáron elérhetetlen, megközelíthetetlen állapot, illetve érzés. Nem jelent sokat, csak egy jelentéktelen szót. Pedig az lenne a lényege, hogy egy rossz világot jobbá tegyünk azzal, hogy tiszteljük, és szeretjük a másikat. Nem kell a rossz, meg a többi, csak az, hogy ki legyünk békülve magunkkal, és soha ne köpjük magunkat arcon.
...
a béke nekem ez.

Az én utam.

Rengeteg érzelem, rengeteg ember,
nyáron félelem, télen hóember,
a félelem az félelmetes,
a hóember meg méretes,
amikor már nincs mit mondani,
álljunk neki házakat lebontani,
ne félj, van aki melletted van,
mindig van valaki, aki miattad van,
ne sírj, ha úgy tűnik, nincs már miért élned,
Isten is melletted áll, nincsen miért félned,
ha ismerlek, én is melletted állok,
és a szimpla barátból arannyá válok,
mert szeretek pár embert, akik viszont szeretnek,
van egy út, amin engem szívesen vezetnek,
néhányan elhagytak, páran megmaradtak,
az évek során ők páran hozzám ragadtak,
az út középső sávja aranyút volt,
ez az út mindig Istenbá' volt,
nem a legjobb haverom, de én hiszek benne,
miért nem vallod be, ha látsz fantáziát benne?

Kíséret

Az útaimon engem barátok kísérnek,
ha szarban hagytál, ne csodálkozz, ha kísértek,
nincsen barát, csak család, meg érzelmek,
cserbenhagyás, lehúzás, köznapi félelmek,
az útakon meg erdők, por, távolság,
fáj, de kettőnk közt hatalmas a távolság,
pedig vágyok rád, és kellesz nekem,
várok rád, amíg van életem,
nem kell semmi, csak a boldogságom,
nem vagy árva, nem kell a gondnokságom,
körbe-körbe jár, mint egy nagy bogár,
kidobom az öngyuszit, nem gyújtok rá már,
szeretem az arcod, mert olyan szép,
szerencsés vagyok, és az elmém még ép,
ha nem szeretsz engem, nem kell hozzám szólni,
nem kell majmolni, meg magadhoz nyúlni,
járom a temetőt, és várom a hetet,
amikor arcomon érzem az őszi szelet.
Fáj, ha azt mondod: nem ismersz el,
nem kell basztatni, ne ismerj el,
rádszállnak, hogyha nagy az arcod,
nincsenek spanok, ez a te harcod,
mint régen mondtam: ahhoz értek, hogy sírok a világról,
jól vagyok köszönöm, nem tanulok a hibákból,
nem kell félni, ezek csak hangok,
a te gumid Michelin, a többieké Hankook,
az élet kerek, amennyire kell, annyira a tied,
van, és lesz spanod, aki mindig beijed,
ne bánd, hogyha elrontottad,
jó legyél, már kijavítottad,
és szeresd azt, aki téged szeret,
mert ez a világ rossz embert már nem szeret.

A futballpálya...

Olyan ez, mint egy focimeccs. Ha nem akarod megnyerni, akkor hagyod, hogy menjen a másik, és a csapatod kikap. Amíg nem hiszel a győzelemben, addig nem is jön.
És amikor már úgy mész ki a pályára, hogy most iskolázok, akkor a szerencse melléd áll. Te pedig győztesen mész le a pályáról, kacsintva az égre, a halott barátoknak, akik nem hittek semmiben, és Istennek, aki egy felhő tetejéről integet. A következő meccs után pedig már az ellenfeled fog odamenni, és gratulál. A legvégén pedig te magad leszel Isten, és befolyásolhatod a saját sorsod.

A rossz ember... 5. rész

- Jól áll! - mondta a fodrász, a bajszát pödörve.
- Ja! - válaszolta a Főnök.
- Mennyivel tartozunk? - kérdezte Z.
- Ma maguk voltak az első vendégek. Ingyen volt.
- Rendes ember maga. - vigyorgott Z.
- Viszontlátásra. - köszöntek el, és kimentek.
A városban egyre nagyobb lett a forgalom, és már sütött a Nap. Z a rózsaszín haját tapogatva megkérdezte:
- Most merre?
- Ruhát venni. - válaszolt a Főnök, majd bepattant az autóba.
Z beszállt, és elindult. Pár pillanat múlva bent voltak a ruhaáruházba, ahol Z a vérvörös öltönyszettel szemezgetett.
- Ezt megveszem. - mondta, és elindult a kassza felé.
A Főnök elismerően bólogatott, majd levett egy szakadt farmert, egy fehér pólóval. Ő is a pénztár felé tartott. Miután fizettek, elmentek a wc-re, és átvedlettek.
- Siessünk. Mindjárt helyszínen kell lennünk. - mondta a Főnök.
- Akkor hajrá. - mondta Z.
Elkezdtek futni a parkoló felé, majd beszálltak az autóba. A Főnök felkapta a sapkáját, és mondta a címet. Z pedig tövig rálépett a gázra, és indult.
- Jól megy, nem? - kérdezte nevetve.
- Ja. Csak ki ne essen a zsír a fülünkből. - mondta a Főnök, erőteljes kapaszkodás közben.
Kiértek a városból, és a szántóföldek mellett elindultak a szomszéd településre. Egy órás út következett, Z pedig megállt tankolni. Ahogy fizetni igyekezett, egyszer csak pisztolylövés hallatszott a benzinkút irányából, a Főnök pedig, aki az autóban maradt félve nézte, hogy mi történik. Pár pillanat múlva Z rohant ki, és pattant a kocsiba.
- A kurva anyját ennek a rohadt rendőrnek!
- Mi történt? - kérdezte a Főnök csodálkozva.
- Felismert. Leszopom magam esküszöm! - mondta Z idegesen.
Megint tövig lépett a gázra, és a földesút felé sietett, miközben a rendőrautó is megindult mögöttük. Leértek a földesútra, a rendőrautó pedig, ment utánuk, Z pedig egy okos manőverrel az erdőbe ment.
- Itt nem kapnak el! - mondta kaján vigyorral.
- Ajánlom! - kiabálta a Főnök félős arccal.
Tíz perc múlva gondtalanul jöttek ki a földesútról, és mentek a szomszéd település felé.
- Nem zavar, ha szól a zene? - kérdezte Z.
- Szarok rá! Siessünk! - mondta a Főnök.
Z pedig bekapcsolta a rádiót, és elkezdte énekelni Bob Marley-től a Jamming című dalt.
- Alright! Jamming, I wanna jamming with you...
Egy óra ének, illetve száguldás után ott voltak a szomszéd településen, ahol megálltak a határmenti szántóföldön, és pihenni kezdtek.
Hosszú órák teltek el, és mire felkeltek már tücsökciripelés zengte be a tájat...
- Sietni kéne. - mondta a Főnök.
Z elindult az út felé, a Főnök pedig egyből felismerte a nő autóját, akit kerestek.
- Ő az! - kiáltotta.
Z pedig bevágott elé, mire a szemből jövő nő elrántotta a kormányt, és lecsúszott az útról, le a szántóföldre. Pár pillanatig csend következett, majd a Főnök kiszállt:
- Kinyírom geci! - kiáltotta, és pisztolyt rántott.
A nő kikászálódott az autóból, miközben Z is kiszállt, és a nő után eredt.
Néhány perc futás után, Z lefogta. A Főnök pedig lőtt. Z a földre zuhant, vérző hasát fogva. A nő pedig előrántott egy kést, amivel a Főnök felé szúrt, aki kiverte a kezéből, és közelről fejbelőtte. Ekkor egy rendőrhelikopter tűnt fel.
- Mindenki dobja el a fegyvert! - hallatszott az ismerős hang.
A Főnök leejtette a pisztolyt, Z pedig utolsó erejével felállt, és megütötte. A Főnök nem ütött vissza.
- A kurva anyádat! - ordította Z. - hülye buzi, a faszé' nem tudsz célozni?!
Ekkor egy rendőr ereszkedett le, aki megbilincselte őket.
Z arcon köpte a Főnököt.
- Ki foglak nyírni! - majd beszállt a most érkező rendőrautóba.

*két hónappal később*
- A 619-es ajtó kinyillott, és kijött egy erősen borostás, hosszú, középütt rózsasznín hajú férfi, kezén bilinccsel, ráncokkal az arcán.
Majd két rendőr kíséretében a tárgyaló felé vitték.
- Vádlottak! Álljanak fel! - hangzott az erős bírói hang.
Z és a Főnök felálltak.
- Ki követte el a gyilkosságot? - kérdezte a bíró.
- Én nem. - mondta a Főnök.
- Ő volt. - válaszolt Z.
Pár percig csend volt, és csak hangokat lehetett hallani a bíró, és a segédje felől. Majd éles koppanás, amire mindenki felfigyelt.
- A bíróság úgy döntött, hogy mindketten életfogytiglant kapnak! A tárgyalást ezennel lezárom.
Z felnevetett, majd egy erős mozdulattal előrántott egy pisztolyt, amivel fejbelőtte a Főnököt. A Főnök pedig abban a pillanatban holtan esett össze, majd pár perc múlva már vértócsában feküdt.
- Megérdemelted! - mondta Z, majd engedelmeskedve a rendőröknek elment.
Ahogy kísérettel, hanyagul elindult kifelé, egy nő ránézett, Z pedig megállt. Tudta, hogy az eddig halottnak hitt felesége az. A felesége odarohant, és megölelte.
- Kiszabadítalak. - mondta, és kiment.
Z pedig nézett utána, élete szerelme most sem hagyta cserben, utána jött a pokol legmélyebb bugyrába, és még mindig szereti. Majd az egyik rendőrhöz fordulva azt mondta:
- Hát... Kapjátok be!

A rossz ember... 4. rész

- Nekem is úgy tűnik. - válaszolt a Főnök gondterhelt arccal.
- Hát... Nézzünk körbe. - mondta Z, az arcán mosollyal.
- Jó.
Bementek, és Z-nek szemetszúrt egy felirat a tükrön:
"MEGHAL, AKI VESZTESÉGET OKOZ."
- Te ölted meg a nőt? - kérdezte Z.
- Nem. Anonimus volt. Én csak fuvaroztam.
- Akkor ez mi? - mutatott Z a tükörre.
- Ez... Ez nem tudom. Szerintem téves.
Pár pillanatra csend ült a lakásra, egyszer csak csipogásokra lettek figyelmesek.
- Szerintem fussunk! - mondta a Főnök.
- Bassza meg! Ez mindjárt robban! - mondta Z, majd futásnak eredt.
Kiértek a lakásból, és hívták a liftet.
- Ráérünk. - mondta Z.
- Honnan veszi? - kérdezte a Főnök.
- Ez hosszú bomba. Még van öt percünk.
Álltak, és várták a liftet. A lift nem jött.
- Menjünk a lépcsőn! - kiáltott Z.
Futni kezdtek a lépcső felé, és alig értek ki a házból, a 6. emeleti lakás ablaka kitört, és egy hűtő repült ki, ami egy békésen nyávogó macskát nyomott szét.
- A kurva anyjukat! Ezek nem vicceltek. - mondta nevetve Z.
- Induljunk el a városba. Kell egy kis fazonszabás.
Az utca sarkán egy szirénázó rendőrautó tűnt fel. Z elindult egy autó felé, és kinyitotta az ajtaját, majd beszállt. A Főnök követte, és beszállt. Elindultak.
- Ez kié? - kérdezte a Főnök.
- Mostmár a miénk! - válaszolt Z zavartalanul.
Észrevétlenül suhantak el a rendőr mellett, majd ahogy kifordultak Z felgyorsult. Két perc múlva már az éppen nyitó fodrászhoz értek.
- Hello. Új haj kéne. - mondta Z.
- Ja. - bólogatott a Főnök.
- Jó reggelt! A legjobb helyre jöttek! - mondta a fodrász.
A fodrász bement, és felkapcsolta a villanyt.
- Melyikőjükkel kezdhetem? - kérdezte.
- Velem! - mondta Z.
- Milyen hajat szeretne? - kérdezte a fodrász.
- Olyat, ami nem hasonlít a régire. - válaszolt kaján vigyorral Z.
A fodrász munkához látott, és vigyorogva munkához látott.
Fél óra múlva Z megszólalt:
- Mi a fasz van, borbélykám? Nem fog a szerkezet?
- Haha. Kész is vagyunk.
Z belenézett a tükörbe, és a feje közepén egy rózsaszín csíkott látott.
- Maga nagyon nagy arc! - mondta nevetve.
- Kérem az urat! - mondta a fodrász, a Főnökhöz fordulva.
- Futok, szaladok! - mondta a Főnök.
Leült, és várt...
- Milyen haj kell? - kérdezte a fodrász.
- Kopasz!
5 perc múlva haj nélkül nézett a tükörbe a Főnök...
*folytatása következik*

Isten úgy akarta, Isten tudja

Nincs olyan ember, mint te. Nincs. Talán nem is kell más, csak te. Vagy talán biztos. Nem tudom, miért, de pont téged, pont most, pont ma kell szeretnem. Nem vagy egy szilikonos fejőstehén, nem is akarom, hogy az legyél, csak el kell mondanom, hogy szeretlek. Nincs mondandóm, mindent elmondtam, mégsem tudom kimondani, hogy szükségem van rád, és hogy nekem olyan lány kell, mint te. Isten úgy akarta, hogy most találjak rád, Isten tudja, hogy rád vártam egész életemben, és most itt vagy. Távol, mégis érzem az illatod, hallom a hangod, és látom az egész tested, látom, ami benned van. Nem érdekel, hogy hány szebb lány van, mint te, nekem te vagy a legszebb, te vagy a tökéletes, és addig szeretlek majd, amíg a halál el nem választ. Te vagy az életem, te vagy a múltam, te vagy a jelenem, és a jövőm, te vagy az, akit kerestem, és te vagy az, akit megbecsülök. Téged foglak szeretni a halálomig, és veled fogok élni, amíg meg nem halok. És rádöbbentem, az élet túl rövid ahhoz, hogy eléggé szerethesselek.

A rossz ember... 3. rész

Ahogy Z leállította az autót, a kikötői lakónegyed elnémult, csak a néhány megmaradt szöcske ciripelése hallatszott, meg egy áthaladó hajó kürtjének hangja, a hajnali felsütő napon. Nagy Z pedig mosolygott egyet, a fekete, minden érzelmet eltakaró napszemüvegében, és a Főnök megállt nézni, ahogy a férfi néz a tenger felé, és közben cigarettázik. Rájött, hogy Z lehet, hogy kemény, és rossz ember, de a szíve mélyén egy örök gyerek, akiben sok érzelem van. Aztán Z felé nézett, és megszólalt a reszelős hangján:
- Imádom ezt a helyet!
- Érthető, hiszen itt nőttél fel. - válaszolta a Főnök.
- Gyerekkoromban mindig boldog családot akartam, és itt akartam lakni életem szerelmével. Most pedig ráébredek, hogy életem szerelme 15 éve halott. Hol az igazság? Nincs mégegy olyan nő, mint ő, nincs igaz szerelmem. Egy kurva sem tudná őt pótolni.
- A szerelem egy gyönyörű dolog, nincs semmi, semmi, ami pótolhatná, ha nem szerelmes az ember, akkor nem vágyik semmire, ha szerelmes, akkor pedig nem vágyik másra, csak a szerelme csókjára, vagy a jelenlétére. És az ember akkor döbben rá, amikor a szerelem már nincs. Ilyen az élet. - mondta a Főnök, akinek felfedezhető volt az arcán egy kis megbánás.
- Érted a lényeget, fiam. - válaszolt Z, és megint mosolygott egyet.
Majd elindultak a háztömb felé a kihalt parkolóból. Ahogy mentek a frissen nyírt fű tetején, hallatszott a ropogása, Z pedig egyre jobbkedvűnek tűnt. Beléptek a házba, és beszálltak a liftbe, a Főnök pedig egy határozott mozdulattal megnyomta a 6-os gombot. Ahogy felértek, észrevette, hogy a lakás ajtaja fel van törve, és kétségbe esett. Z ezt nem láthatta, ezért továbbment, és belépett az ajtón. a házban vakító fény volt. Pár pillanatig döbbenten állt a Főnök, majd Z felkiáltott:
- Látok!
- Most viccel? - kérdezte a Főnök, hangjában némi kételkedéssel.
- Nem, komolyan! - és Z elkezdett nevetni.
Ahogy nevetett, a Főnök is elkezdett mosolyogni az orra alatt, és gyönyörködött Z nevetésében. Ekkor a fény kialudt. Z pedig még mindig nevetett.
- Még mindig lát? - kérdezte a Főnök.
- Igen. Úgy tűnik, neked betörtek a házadba, fiam!
*folytatása következik*

A rossz ember... 2. rész

Nagy Z hanyagul lépett be a tárgyalószobába. A késői óra ellenére napszemüveg volt rajta, fehér öltönyén pedig egy foltot sem lehetett látni. Kezében egy stafétabotot forgatott, amivel néha kopogtatott egyet a földön. A Főnök pár pillantásból leszúrta, hogy a tag vak. A Király tisztelettel nézett a fehérruhás Z-re, aki nagyon öreges hangon, mégis kellő mélységgel köszönt:
- Jó estét az uraknak!
- Szervusz, drága barátom! - mondta a király, a legszívélyesebb üdvözlettel.
- Helló! Én vagyok a Főnök. - mondta a legnyugodtabb hangon a Főnök.
- Már hallottam rólad. Az egyik klubomban te ölted meg a biztonsági őröm.
- Sajnálom.
- Fiúk! Elég a beszélgetésből. Térjünk a lényegre. - mondta a Király.
A "fiúk" abbahagyták. A Király pedig beszélni kezdett Főnökhöz:
- Főnök! Vidd Z-t a lakásodba, és hajnalban menjetek a pályaudvarra.
- Jó. - válaszolt tömören a Főnök, majd csettintett Z-nek, aki elindult utána.
Ahogy kiértek az udvarra mindketten ütemes zeneszót hallottak, miközben a medencében meztelen lányok fürödtek. De Főnök az idő forgása, Z pedig a látás hiányában nem tudott sokat gyönyörködni. Beszálltak egy fekete limuzinba, aminek a rendszáma egy szerény "Big Z" volt. A Főnök elismerően füttyentett egyet, majd a vezető üléshez akart ülni, de Z a hangok alapján megkérte, hogy üljön a másik oldalra.
- Az a kurva sofőr már megint elment kurvázni. Az ilyen probléma kurva idegesítő tud lenni. - mondta ideges, mégis higgadt hangon.
Beszálltak, majd Z gyújtást adott, közben kérdezni készült:
- Milyen munkáid voltak eddig, fiam?
- Kisebb szállítási munkák, emberölés, okmányirat hamisítás. - mondta szégyellős hangon a Főnök.
- Egy Főnöktől többet vártam... - mondta Z kicsinylően.
A Főnök ezek után csendben maradt. Z egy idő után megkérdezte:
- Tudom, hogy te tudod hol laksz, de én mégis honnan a faszból jöjjek rá?
- A kikötőnél.
- Az szép hely. Ott nőttem fel, ott kezdtem dillerként. Aztán ahogy nőttek a feladatok egyre nagyobb árat fizettem értük. Először 2 év, aztán 5, utána pedig a feleségem élete. - mondta elcsukló hangon.
- Ki ölte meg? - kérdezte a Főnök.
- A legjobb barátom. Azóta nincs barátság, csak üzlet. Megöltem érte. Felhívtam a házunkba, leitattam, majd a fejét beledugtam a vécébe, és belevertem a csészébe. Addig ütöttem hozzá, amíg lélegzett. Aztán felvágtam darabokra, és ledobtam a szemétledobón. Másnapra semmit sem hagytak belőle a patkányok. Az vagy, amit megeszel. - mondta a legtermészetesebb hangon.
- És maga tényleg vak? - kérdezte a Főnök.
- Igen. 10 éve vakultam meg, egy bankrablásnál. A fasz társam rossz kábelt vágott el a biztonsági rendszerben, és felrobbant. Ő meghalt, nekem pedig elveszett a szemem világa. Más sérülésem nem volt, pár öltéssel össze kellett varrni a bal oldalamat.
Közben a kocsi megérkezett a célhoz, a Főnök pedig behívta Z-t...
*folytatása következik*

A rossz ember...

Este volt, sötétség borította az egész várost, néhány helyen pislákolt egy-egy panelház lakásának lámpája, a kereszteződésben ütemesen villogott a közlekedési lámpa sárga jelzőfénye. A város kihalt volt, az autók zaja nem zavarta az embert, és szinte lehetett hallani a szív dobbanását. A parkban is csak néhány szerelmes pár csókolózott a lámpák fénye alatt, de a sötét részre senki sem mert bemenni, kivéve két embert, akik kiabáltak egymással. Egy női, és egy férfi hangot lehetett hallani. Pontosan nem lehetett hallani, hogy mit beszélnek, de hangosak voltak. Egyszer csak egy éles sikoly hallatszott, majd teljes csend öntötte el a parkot. Pár pillanat múlva egy piros autó tűnt fel a lámpa fényében, amiben egy kapucnis ember ült, a szájában parázsló cigaretta. Aki a kocsit nézte, az nem sokáig tudott gyönyörködni a lámpafényben tündöklő kocsiban, mert hamarosan kinyílt az ajtó, majd beült a férfi, aki az előbb kiabált. Az autó elment. A park csendes lett. Az autóban a két férfi beszélgetett menet közben. Aki vezetett egyszerűen csak Főnöknek hívatta magát, aki pedig a parkban szállt be az Anonimus névre hallgatott.
Pár percig csend volt, aztán a Főnök köhintett egyet. Anonimus pedig hallkan megjegyezte:
- Kicsit késtél!
- Úgy jöttem, ahogy megegyeztünk. - válaszolt a Főnök mély, férfias hangon.
- Ja, a te órád szerint. Az enyém szerint késtél!
- Az anyádért vagy mindig ilyen szőrszálhasogató... Legalább kinyírtad a csajt?
- Naná, hogy kinyírtam!
- Helyes! Legközelebb tudja az a narkós kurva, hogy kivel akar ujjat húzni. A nagy Főnököt nem lehet lehúzni. Megmondtam neki, hogy ha fizet, akkor életben marad.
- Nem volt nála pénz Főnök. Azt sem tudta, miről beszélek.
- Csak tette a hülyét.
- Lehet...
- Biztos. Sokat jár a szád, sokat beszélsz, keveset mondasz. - mondta a Főnök kicsit mérgesebben.
Ezek után hosszas csönd lett, majd ahogy a város gazdagnegyede felé mentek egy szirénázó rendőrautó kezdett menni utánuk.
- A kurva életbe! - mondta a Főnök.
- Nem minket keres. - mutatott Anonimus a riasztóval ellátott bolt felé, aminek be volt törve az ajtaja.
Nem sokára beértek a célba. Egy nagy ház elé, aminek pálmafák voltak az udvarán. Ütemes zeneszót hallottak. A portás megkérdezte, hogy kihez jöttek.
- Mit akartok ilyen későn?
- A Királyhoz jöttünk. - mondta Anonimus.
Kinyílt a kapu, ők pedig begurultak. Ahogy kiszálltak, a Király egyből odament, és mondta, hogy menjenek az irodába. Elindultak felfelé.
A Királynak nagy bűzlő szivar lógott a szájából, és a füstfelhőben megkérdezte:
- An. Kinyírtad csajt?
- Igen Királyom! - mondta alázatos hangon.
A Király egy fekete-fehér képet mutatott neki, és azt mondta:
- Hülye fasz! Nem jó embert öltél meg! - pisztolyt rántott, és lelőtte Anonimus-t.
A Főnök csak állt, és nézegetett egy szobrot, a dörrenésre hátrafordult.
- Királyom! Miért ölted meg?
- Mert egy szerencsétlen barom! Nem tud megkülönböztetni két nőt. Amúgy is csak veszteséget termelt. Neked kell kicsinálnod azt a nőt, egy új emberrel.
- Rendben. - mondta a Főnök félő hanggal.
- Ő az. Nagy Z. A város egyik legkeresettebb bűnözője, és legmenőbb drog terjesztő, illetve eladója...

*folytatása következik*

Sprint -részlet-

Elértél végül gyűrött kézfejedig:
fáradt-kék vénák, kihalt futópálya.
Megvártad: ma is múltad következik.
Megint a jövőt hagytad utoljára.

Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...
A kanyarban gyér fű, vérpiros padok.
A lomha szíverekben salak serceg.
Lám, körbeértél... megint ugyanott.

Lassíts, az embert úgyis utolérik
gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!
Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!
Szép ez a verseny, szép és vontatott.

Lábad nyomán fürge falevél sprintel.
Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene.
Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen.
Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!


Dalszöveg: Újonc (Akkezdet Phiai) - Sprint

Útaim

Megyek. Csak előre. Nézem a földet, az aszfaltot, a szemetet, a cigarettacsikkeket.. Néha felnézek, látom az arcokat, hallom a hangokat.. Nem tudhatom, aki éppen szembejön velem, az honnan jön, és hova megy. Én tudom, hogy mi vagyok. Karikák vannak a szemem alatt, és a szemüvegemen meglátszik a lehelletem, tudom, érzem magamon, ahogy zsibbadnak a lábaim, látom magam előtt a célt, ahova menni akarok, tudom, mi vár még rám.. Néha egy-egy autó halad el mellettem, és ahogy megyek előre, és egyre fáradtabb vagyok, nem tudok már mit csinálni.. Nézem a tájat, a földútakat, a hosszú végtelen mezőket, a fákat. Aztán érzem, hogy olvad a hó, és én még mindig csak megyek, nem nézem az órát, mert az idő nem számít.. Aztán madárcsicsergést hallok, először egyet, aztán mégegyet, és végül sok száz madár kezd koncertezni. A szívem meglágyul, érzem, hogy süt a Nap, melegíti a hátam, leveszem a pulóverem, már csak egy pólóban megyek, mosolyogva látom, hogy gyerekek gondtalansága van az utcákon, futkároznak a szántóföldön, papírsárkányok repkednek az égben, egy udvarban pedig finom zene szól, de nem állhatok meg, és ahogy csak megyek, és megyek, leszáll az éj leple, egy fűszálról tücsök ciripel, én pedig megállnék, de nem teszem, mert dolgom van, egy messzi helyen, és ahogy egyre távolodok a zeneszótól, sárga levél hullik a lábam elé, aztán egyre több levélre leszek figyelmes, majd egy esőcsepp esik az orromra, majd a szemüvegemen csillan minden csepp eső. Én pedig érzem, hogy nem bírom, ahogy eláll az eső, vízesen, fáradtan, lefekszem egy fa tövébe, és lehajtom a fejem, a poros, nedves táskára. Tudom, messze van még a célom, mégis itthon vagyok, nem bírom tovább, lehúnyom a szemem, majd a másikat, és úgy érzem, többé nem kelek fel.

4 és fél sor a nőkről

A nők Isten ajándékai, velük akarta kifejezni, hogy a kincs nem csillog, nem fénylik. Ha a nők nem lennének, most üres lennék, ha nem lennének, nem lenne boldogság, nem lenne hang, ami megnyugtat, ha baj van. Nem lenne szép arc, selymes bőr, nem lenne ember, nem lenne érzés, nem lenne stílus, nem lenne semmi, csak határtalan üresség, ami nő nélkül bennem is van.

gyermekkorom

fehérváron születtem '95-ben,
telepen laktunk, hitelezőnk vagy ötven,
sírva gondolok a kelemeni lakásra,
és az esténkénti gyerekzsivalygásra,
akkor még nem tudtam, hogy milyen az élet,
és azt sem éreztem, milyen, ha félek,
csak voltam, sokat jártam a mamához,
szeretett engem, de tudtam, anya haza hoz,
négy éves lehettem, amikor szüleim elváltak,
egyszer itt, egyszer ott voltam, felváltva,
tudtam, apa az aki hibás, de nem kérdeztem meg,
elég volt, hogy ezt az évek alatt tudtam meg,
anya volt a legjobb anya a világon,
és mindig azt kaptam, amit csak kivánok,
most, hogy itt vagyok, és gondolkodok,
tudom, ez a szerető otthonom.