Van nekem egy barátom, egy barát akit nem személyesítenék meg, de tudni fogja, hogy róla van szó, tudni fogja, mert leírom, hogy megígértem neki, hogy vele leszek örökké, és nem fogom otthagyni a szarban, sosem, egy egyszerű okból kifolyólag: imádom.
Mostanában sokat vitatkozik, és elég szomorú ezek miatt, és néha meg kell vígasztalnom, ami elmondása szerint az esetek többségében segített, és megköszönte milliárdszor, mondván: csak én tudok rá ilyen hatást tenni, csak én vagyok aki így kifejezi a dolgokat, és elismeri, hogy igazam van, mert amióta engem ismer, sokkal nyíltabban vállalja a véleményét mások előtt, és sokkal könnyebben mondja ezt ki.
Engem ez leírhatatlan boldogsággal töltött el, és megmondtam neki, hogy ezt ne köszönje, csak lássam, hogy tényleg javult a helyzet. Ezután 2 perccel aztmondta, hogy elkezdett mosolyogni, és megígértem neki, hogy mindig az Ő pártján leszek, és nem fogok vele veszekedni...
Ezután megmondta, hogy én vagyok az egyetlen ilyen barát, aki ezt így megmondta neki.
Hatalmas köszönethalom jár ennek az embernek akiről most beszéltem.
- Talán néhány ember példát vehetne az igaz barátságról. -
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés