Nincs menekvés

A városra sötét köd borult. A közvilágítás nem tudott áthatni a sötétségen, csak kis fénycsóváknak látszottak a nagy messziségben. Az emberek ilyenkor ki sem mernek mozdulni otthonról, csak pár drogos mászkál ilyenkor az utcán.
Az egyik szűk sikátorban, a kiégőben lévő villanyok közt felbukkan egy fiú, kicsi, alig 150 centi lehet, de a sötétségben, ahogy néha rávetődnek a fények, látszik, hogy szép, kék szemei vannak, amik alig látszanak ki a sapkája alól. Aki láthatja, az nem is sejti mire készül, talán azt gondolja, hogy eltévedt, vagy haza akar jutni.. Pár percen belül, egy nagyobb társa csatlakozik hozzá, és egy játszótér felé mennek, ahonnan mély, fiatalos hangok szűrődnek ki az utcára. Aztán elindulnak, és mennek egyenesen, egy sötét, félelmetes, és keskeny utca felé. Csak néhány lakóházból szűrődik ki fény, amik szinte eltűnnek, ahogy felnézel. Egy macska a hangokra kiugrik a fém szemetesből, és felriadnak rá a fiatalok, és a még nem elvándorolt madarak, akik a villanypóznán ültek. A fiúk egy kertesház felé veszik az irányt. Teljes üresség tárul eléjük, és szinte lehetetlen látni, hogy hova lépnek. Egyikőjük véletlenül felrúg egy kis kerti törpét, aminek a hangjára egy kóbor kutya vakkant egyet. Aztán elhallgat. Ők pedig továbbmennek. Egyenesen az ablak felé, amit csendesen, de magabiztosan kinyítnak, és hang nélkül bemásznak rajta. Ahogy belépnek, egy nagy nappali tárul eléjük, hatalmas plazma tv-vel, és értékes műkincsekkel, amikkel telepakolnak egy zsákot, és kimennek a nappali ajtaján, és eléjük tárul két ajtó, ahol elosztódnak, és a két csoport közül az egyik egy hálószobába tér be, a másik pedig egy kis konyhába, ahol különböző kések, és kardok vannak a falon. A másik csoport egy a nappalinál cseppet nagyobb szobában találja magát, és rengeteg polc, fiók van, és minden léptüknél reccsen egyet az öreg, használt padló. Ahogy mennek, tudják, hogy az egyik fiókban, a fehérneműk között, nagyértékű készpénz van. De amikor odamennek, hirtelen egy ismeretlen hang szólal meg. Egy felnőtt hang. És azt kérdezi; Ki az? A fiúk menekülni próbálnának, ám már késő, mert amikor kimennek, a házat körbevették a szomszédok, és megfogalmazodik bennük egy szomorú, mégis egyszerű mondat; Nincs menekvés.