szeretlek..

Szeretlek, mert eszem elveszed,
mert a kedvem, ha mellettem vagy sosem szeged,
elfogadsz úgy, ahogy vagyok,
és az energiámból egy cseppet mindig rád hagyok,
nem vagyok szerelmes, vagy csak nem mondom ki,
de veled töltött pillanatot sohase hagyok ki,
fáj, ha mondod, hogy mást kedvelsz,
akkor kedvem mindentől elveszed,
nem szeretem nézni, ahogy arcodon folyik a könny,
de tudod, hogy nekem olyan vagy, mint egy nyitott könyv.
A végből a végtelenbe száguldozunk,
nagy szemekkel egymásra csodálkozunk,
nekem nem kell semmi, csak te, és az egész éned,
arcodban a szerelmet látom, és könnyeidben veszteséged,
ha esik az eső, ha fúj a szél,
bennem akkor is ez az érzés él:
kell, hogy velem legyél,
meg az, hogy a tenyeremről egyél,
szeretném, ha szeretnél,
örülnék, ha velem lennél,
nem hónapra, nem évre, többre kellesz,
hihetetlen, de nekem egy életet jelentesz,
nem karrier, nem siker,
vegytiszta szerelem,
akkor is kellesz majd, ha vének leszünk,
amikor az orvosnál új fogsort veszünk,
ha rólad van szó, sohasem terelek,
és bevallom őszintén, csak téged szeretlek!

életképek

Annyi jó dolog van ezen a Földön, annyi ember, annyi érzelem.. 6 milliárd ember céllal, akarattal; közellenségek, barátok, családtagok, bűnösök, ártatlanok, papok, kurvák.. Mégis ugyanolyanok. Döntéseket hoznak, élnek valamiért, eltérnek, megegyeznek. Nézz csak végig az utcán, utcazenészek gitároznak, közben sok öltönyös ember telefonnal, headsettel a fején szalad a karrier után, és észre sem veszi, hogy a legjobb barátja a barátnőjét szúrja otthon. A ribancok háborúznak, megélni akarnak, nem szexelni, mert, ha nem kapják meg a napi betevőre valót, nem jutnak előre. Ma még ki tudnak állni a sarokra, de holnap a kapott pénzért halálra verik őket. Közben a gyerekek az újonnan épített lakótelepen nagy zajjal játszanak, miközben a mama és a papa dolgoznak.. Ennyi ember, cél nélkül, akiknek egy reggelen felvillan a remény fényes sugara. Az utcazenészt felkérik, hogy koncertezzen, a kurvát meghívják irodai munkára, a headsettes férfiból vezérigazgatót faragnak, a zajos gyerekeket neves focicsapatok kérik fel.. Felkacsintanak az égre, hogy kössz Istenem, aztán vigyorogva mennek, és hajtanak. Mindenki boldog.
..
Én nem. Nekem kell valaki, vagy valami. Egy ember, egy érzés. De.. De még várnom kell rá. Csak meddig?! Boldog akarok lenni! Kell a puszi, kell a vigyor az arcra.. Nem gazdagság, hanem egy reggel, amikor mellette ébredek, és csak nézem, ahogy szuszog, majd kinyitja a gyönyörű szemeit, amik szebbek, mint bármelyik csillag, és tökéletes összhangban van a napfénnyel, ami kerek kis arcán játszik. Aztán pár évvel később, egy másik szép reggelen arra ébredni, hogy a folyosón kisgyerekek lépkednek, majd nyílik az ajtó.. Bazdmeg. Ezt nem veheted meg pénzből. Ez önbizalom, és sikeresség kérdése. Amikor száz százalékig biztos vagy benne, hogy nem basztad el, hogy elérted, és megcsináltad. Bennem megvan. Csak az a lány kellene hozzá..

Álom

Mit álmodtál ma? És tegnap? Semmit? Az lehetetlen!
Minden embernek vannak álmai. Mindenkiben van egy álom, a szív mélyén, a lélek legmélyébe zárva.
El lehet fojtani, vagy titkolni, elmondhatod bárkinek.
De mégis, ha magadban tartod, az álmod tárgya elveszik. Cselekedsz, vagy csöndben maradsz? Veszteség, csalódás ér, ha nem teszel érte. Megszűnik. Minden. Magadba roskadsz, depressziós leszel. Az álmok veszélyesek.
Álmodhatsz arany kabrióról, vagy pénzről, úgysem leszel gazdag! A gazdag ember nem pénzben, hanem boldogságban úszik. És az az álom nem tarthat sokáig, de mégis kell. Nem tudtam megszerezni, mert várni akartam, és elmaradt a siker. De leszarom. A jövőm mást takar, sokkal jobb lesz, és úgy fogok élni, ahogy akarok. Nem lázadni, élni. Az életem nem álmodom, hanem élem, és úgy érzem, így a legjobb. Hiába vagy kurva, hiába vagyok második, nekem akkor is Te tetszel. Boldog leszek. Veled. Szeretlek!